2008. május 1., csütörtök

Szobatiszta

Ez a nap üres és pihenő és gondolkodó.. céltalan és satöbbi. Írni vagy nem írni.. hogy lehetne elérni.. vagy elírni. Haladni és tenni és gubanctalanítani. Tele van gazzal a kert, a metszőolló pedig eltörött. Esik az eső, én meg süllyedek a sárba; süt a nap: ráncolom a homlokom. Tisztába tenni kell, ha még nem szobatiszta az élet. A szobám nem tiszta, megyek, tisztába teszem..

Kowalsky meg a Vega - Ennyi csak:

2008. április 29., kedd

Mesterlövész


Lassan felöltöm a detektívszerepet, mert komoly ügyem megkeresni a célt, miért is választottam négy éve azt, amit imádok. Kezdem elveszteni a fonalat, mert az érdeklődésnél és a szeretésnél nem jutok tovább. Kell valami fogódzó, hogy ne menjek abba a rossz irányba, amit szintén nem ismerek. Az is lehet, hogy mindkét irányt ismerem, csak nem tudom még, mi a jó és mi rossz nekem. Azt gondolom, még mindig jó helyen vagyok, és az idő is jó. Egy mesterlövész biztos jobban ismeri az irányokat, hisz nem téveszt célt. Megyek én is keresni az áldozatokat..

Kerozin - Bonnie és Clyde:

2008. április 26., szombat

Helló meló


Jaj, ez a csiki-csuki.. lehet, hogy mégis Debibe kutyul az élet :-) Őhappységemet felhívták és angolul karattyoltam. Elég béndzsán, mert erőteljesen meglepődtem és I've blocked.. de azért mondtam egy-két épkézláb mondatot is talán, ami még derengett tavalyról. Derengett, de rengett alattam a léc.. nemtom, hogysmint alakul a mosoly az arcomon. I have sent my English CV with a photo.

I am only bubbling since the end of last semester is so foggy. And now: I must write a million pages papers about teaching practise I've gone through. Rugójaim: Speak English to me, please! I want to exercise. But I am often amazingly lazy. Maybe I would commuting to Debi from Nyh till July or perhaps I will live in Db.

2008. április 25., péntek

Lelkitetkó


Szeretnék lépni. Békében élni azzal, ami körülvesz és ami belül.. vesz. Nem fordítani el az arcomat a fény elől, és nem belenézni a vakító fénybe. Mi folyik itt? Na, ez az, ami az én pályám: ami itt folyik. Nem szeretném, hogy "ami befolyik, az rögtön kifolyik" legyen az életem. Nem vagyok én eresz!

Kíváncsi lennék, más hogy érezte magát akkor, amikor ugyanazon ment keresztül, mint én.. persze, jövőre én is röhögni fogok már magamon.. gondolom. Mondhatok itt hetet-havat, jósolni úgysem tudok. "Ember tervez, Isten végez!" - szokták mondani a bölcsek. Azonban ebben a digitális világban értelmetlen jóelőre tervezgetni, mert kizárt, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy a mi csöpp eszünkkel elképzeljük. Menet közben váltunk irányt.. eltévedni nem lehet és visszafordulni sem. Lelkünkbe tetoválódik mindaz, amin keresztülmegyünk. Aki nagylelkű, annak több fér. Megyek enni.

U2 - Stay:

2008. április 24., csütörtök

Indulj el egy úton...

Megtúráztattam magamat rendesen. Na, nem mintha hegymászással teli, kalandos úton vettem volna részt, nem.. Kicsi amplitudója volt a jó és rossz emlékeknek ezzel az úttal kapcsolatban, de mégis volt minden vegyesen. Aztán az idő majd szelektál.

Jár az agyam, mint a rokka, mit és hogyan kezeljek. Apró elejtett megjegyzések nagyító alá vételéből milliónyi tanulságra bukkantam. Kérdés, mennyire vagyok képes a konklúziókhoz alkalmazkodni. A szüleim azért mégiscsak megvalósítottak cseperedésem folyamán nemegy nevelési célt. Például azt, hogy igyekezzünk összhangban élni a természettel, hisz az ember csak önmagát pusztítja el, ha ehhez nem tartja magát.

Másfélmillió lépés Magyarországon - Indulj el egy úton...:

2008. április 22., kedd

Gyere velem!


Műveim szép halomban, én meg megyek Széphalomba :-)

Hogy mi a tervem ezutánra... az napról napra változik. Egyet tudok: dolgozni akarok, mert valamiből élni kell. Van, amit szeretnék: nem elmenni messzi ismeretlenbe. Miért? Mert az menekülés lenne, ha itt meg se próbálok semmit. Meneküljön az, aki már elrontotta az ittlétét és mondhatni itt utálják. Az tényleg csak remélheti, hogy ott, messze.. ott elviselik, hogy megtalálja a helyét a világban. Nem akarok menekülni.. önmagam elől.

Lehet, hogy optimista vagyok és naív, de hiszek még a "jótett helyébe jót várj" elvében, meg a "szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál" szituációkban. Valószínűleg kisbaba az agyam, hogy még nem csalódtam egy igazit, vagy marhajól szelektál a memóriám és a rossz emlékeket rendre kiselejtezi. Remélem, szüksége van rám a világnak.. és szól, hogy gyere már velem!

Cserháti Zsuzsa - Kicsi, gyere velem rózsát szedni:

2008. április 21., hétfő

Hát én immár..


Megcsapott a tavasz. De tényleg! Még virágot is szedtem. Szeretnék kirándulni menni. De még mindig nem végeztem a nem-kell-mondani-mivel. Sebaj, úgyis megyek szerdán és látok világot izibe. Addigra meg csak összehordom az egész mindenséget. Addig ma le nem fekszem, míg nem végeztem! Uff.. Magam mellé veszem a váza virágot és írom, amit írni kell. Így élem meg a tavaszt.
.
Edvard Grieg - Morning Mood:

2008. április 20., vasárnap

Gúnya Day

Olykor komoly kapcsolatba kerülhetünk akár a személyes tárgyainkkal is. Csak mert a szívünkhöz nő. Valaha tényleg szép volt, és megszerettük. És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy az a szépség már a múlté. Szomorú ilyenkor tudomásul venni: változik a divat. Van, hogy nyakunkon marad egy-egy régi gúnya és hitegetjük magunkkal, és vele, hogy milyen szép. És mit teszünk közben: túl akarunk adni rajta.

Legbelül tudjuk már magunk is: ócska gúnya! Igen, előfordul, hogy a nyakunkon marad. Régi kapcsolatainktól nem szabadulhatunk meg olyan kikötéssel, hogy akkor fogadjuk be az újat, ha valaki vállalja az ócskaság nyűgét. Nem háríthatjuk el a felelősséget! Része életünknek akkor is, ha nem egészen úgy sült el, mint ahogyan azt előre elképzeltük.
.
Sugababes - Red dress:

2008. április 19., szombat

Ki pufog?

Tegnap bementem a városba, ami megszült engem, s egy kóbor lélek kérdezte, odavalósi vagyok-eee. Egy röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon mi a válaszom, de aztán igennel feleltem. És valóban, úgy is érzem. És minden egyes felkelő nap erősíti bennem, hogy semmi pénzért nem hagynám el ezt a helyet. Most nem. Ide vagyok gyökerezve bele a talajba mélyen le(het)..

Teljesen otthon vagyok, s nagy szívás lenne a vadvárosba költözni. Ez itt egy biztonságos környék tele ismerős arccal, s többet tud adni nekem, mint amaz... egyelőre. És én is többet tudok adni itt. Úgyhogy én csak fújom a dalt.. fújom a dalt, fújom a dalt. Mert hát mindenért felelős az isteni szikra :-)

Sub Bass Monster - 4 ütem:
http://www.youtube.com/watch?v=I2AkqEZKPB4

2008. április 17., csütörtök

Maradj már!


Imádom ezt a környéket! Nem kéne kétszer mondani, hogy maradjak, ha itt kapnék állást. Nem akarom tovább fújni a nagy hólyagot. Ha el is megyek, csak azért, hogy szívjak belőle, s aztán belefújjam a saját ballonunkba. Menjek vagy maradjak? "A lány még vár, hát harcolj érte!"

Rapülők - Lesz még rosszabb:
http://www.youtube.com/watch?v=vDvPibUdNzM

2008. április 16., szerda

Frissítés


Minden olyan régi.. minden ismerős az egyik oldalon. És minden olyan ismeretlen, ami új. Ez van a másik oldalon. A régi dolgok megújulása csak elidegenít a megszokottól, az új dolgok régivé válása újításra kötelez. Ez egy egyirányú utca és nincs visszaút.

Most - hogy abbahagyjam a panaszkodást - átmegyek okoskába: tanácsokat osztok. Nem szabad hagyni, hogy elavuljunk. Újítani kell folyamatosan. Igyekszem megtalálni a frissítés gombot az életemen. Mert ha nem újítok, én leszek a régi, akit újra cserélnek...
.
A zene is régi... mindenhol.
Ákos - Valami véget ér:

2008. április 15., kedd

Kővirágoskert


Szeretnék kimenni a szabadba és ott csinálni bármit inkább, mint idebenn, mert ki tudja, meddig tehetem ezt meg. De szeretnék inkább továbblépni is a szakdogán, és új dolgokba kezdeni. Ezt sem tehetem meg. A határidő bebetonoz. Lassan megint lezárul valami, s kezdetét veszi valami új. Csak abban reménykedem, hogy abban az ismeretlen újban körülöttem lesz a beton, s nem bennem.

Republic - Nagy kő zuhan:
http://www.youtube.com/watch?v=TTGDqQsLu_M&feature=related

2008. április 14., hétfő

SUCKdolgozat


Mostmár tényleg befejezem azt a két szakdogát........

Morcheeba - Rome wasn't built in a day:

2008. április 13., vasárnap

first sight

Nem vagyok maximalista. Nem fűt a közlési vágy. Nem akarom szándékosan elhitetni az emberekkel, hogy nem vagyok olyan, mint az első benyomásuk rólam. Csak mindent elkövetek, hogy megvalósítsam, amit éppen szeretnék. Lehet, hogy ezért sokan azt gondolják, nem vagyok komplett... ez az ő véleményük, nem sok közöm van hozzá. Nekem is van véleményem, amit nem mindenkivel osztok meg. De akivel igen, az sosem feltételezi rólam, hogy hasonlítok az első benyomásra, vagy előfeltevésekre. Az az ember alig tud lelőni.. szeretne, de mégsem. Mert hallgatni is szeret, és olvasni is.

Geri Halliwell - Look At Me:

2008. április 12., szombat

A költészet napja


Mennyi minden történt tegnap... nem fogom leírni, de igencsak átnyúlt a mába. Ott volt mindenki, aki számít és találkoztam és beszélgettem, még olvastam is, de az mellékes. A lényeg, hogy de jó, hogy nem maradtam kívül az eseményeken. Minden jól sikerült és legális és szép volt... Remélem nem az utolsó alkalom. Végre tisztességesen megünnepeltem ezt a napot:)

2008. április 9., szerda

Igyekszem

Nincs ihletem ide. Igyekszem leegyszerűsíteni a dolgokat. Igyekszem mindenhol ott lenni. A lassúság az ellenségem, küzdök ellene. Az utóbbi időben egészen legyőztem. Annyi minden történt ma, de igazából minden jelentéktelenül a semmibe folyik. Néhány nap szünet várható itt. Máshol vagyok.

2008. április 7., hétfő

Gipszművésznő


Nem olyan vészes, mint gondoltam, de a félsz ott motoszkál. Rosszabb annak, aki zsákban ugrál és bokát zúz. Gipszlevétel menetrend szerint még sztrájk idején is, hisz a biciklitúra nem maradhat el, akkor sem, ha esik. Ami jár, az jár. Vagy inkább: aki bír, az jár... Én jól járok ezzel, még ha hirtelen önállóbbnak is kell lennem, mint azt gondoltam. Az ördögfiókák kisangyalok voltak, hátulról tűrhető volt a luciferek órája is. Bár ott tényleg vigyázni kell, mert seperc alatt bunyó alakulhat ki. E' van. Asszem túl fogom élni ezt a hónapot is. Hosszú lesz, de nem annyira, mint a február. Bergson knows I'm not so silly as it seems first reading...
.

2008. április 6., vasárnap

Papírfecni


Hinnye! Holnap tanítok, már megint. Azért feszengek, mert nem feszengek. Rágni kéne a körmömet, meg vágni, amit... Lassan körbevágom az életemet is, hogy aztán önálló papírfecniként illeszkedjek a világ nagy puzzle-jébe.

Magna Cum Laude - Színezd újra:

2008. április 3., csütörtök

Háttér


Az üres hely ma arcokkal telt meg, csak egy volt ismeretlen: az enyém. Meghúzódtam ott, ahova való vagyok, közben őket nem ismerem. Így az ismerőseim nem kerestek ismeretlen arcok között. Igaz, én is kerültem a feltűnést.

Így is olyan jó érzéssel jöttem ma haza onnan. Szép volt ez a hétvége hosszúságú hét. Itthon élem hétköznapjaimat egy másik tökmagképzőben. Itt meg.. számomra ismeretlen arcok köszönnek rám, hogy de rég láttak. Lehet, hogy ahol születésem óta hivatalosan élek, az lassan mégsem otthon? Furcsa...

X-files:
http://www.youtube.com/watch?v=4d4HjLu6bSA

2008. április 1., kedd

Pörögj!


Erről az oldalról talán soknak... nem, inkább fontosnak tűnik a dolgom ebben a hónapban. Hogy aztán mi lesz.. Mindenesetre emlékeken, szórakozáson és pihenésen kívül.. nem köt semmi semmihez. Ha nézegetem a tevőlegesség esélyeit, akkor ott sokkal több. Igen, kíváncsi vagyok. Bennem nem él a csökönyös "én oda soha" érzés, mert... semmi bajom a nyüzsgéssel. Sőt... hiányzik. Amikor felpörögnek az események, akkor többre is vagyok képes, hisz hajt a tenni akarás. Jól ismerem ezt az érzést, és hiányzik. Lehet, hogy levegőbe beszélek, de vízbe mégsem beszélhetek?!

Fresh - Én is imádlak:

2008. március 31., hétfő

change chance

Csak néhány dolgot szeretnék elvégezni. A távoli nagyságtól szem elől tévesztem a jelen fontos dolgait, csak mert aprónak tűnik az ezután következőhöz képest? Change your mind! It's not cool. I think, I'm ready for jumping but it's not sure. Before jumping I should do some exercises. I can't stop English. Summer is coming and I feel I must speak in a foreign language. I think I will job in an office. But I don't know where is this office. I should move into Bp. I'm curious but I fear. Nobody catches my hands or tells me advice.

Roger Sanchez - Another Chance:

2008. március 29., szombat

Viselet


Nincs más teendőm, mint elvarrni a kilógó szálakat, s már kész is az új ruha. Mondhatnánk, hogy mindez csupán külsőség, de külsőnk árulkodik a belsőnkről. A belsőnk nem hagyja, hogy nyugton legyünk olyan ruhában, ami nem való az egyéniségünkhöz. Így hát varrom tovább a ruhámat olyanra, hogy tessen. Nekem, másoknak, de elsősorban nekem. Mert én viselem, a többiek legfeljebb nézik.
.

2008. március 27., csütörtök

Dzsolidzsóker


Az is lehet, hogy a dzsolidzsóker lesz a nyerő lap. Nem gondolom, hogy bizonytalan lennék, csupán sötétben tapogatózom, és képzeleteimre hagyatkozhatom. Azért a fény csak árulkodik, merre van a kiút, nem? Még nem veszek biztosra semmit. De lehet, elindulok arra.
.
Zagar - Wings of Love:

2008. március 26., szerda

Olvadás

Meglátod, minden rendben lesz. Minden megoldódik a maga idejében. Te csak tedd a dolgod. Tedd, amit szeretnél. Nem létezik helytelen. Hely mindig van, mert nem vész el, csak átalakul. Mindenütt jó, de csak most jön a java. Elvont ábrándjaim lassan a valóságba süppednek. Ez cseppet sem negatív, hiszen a jéghegynél is az számít, mi van levül. Csalna a látszat? Miért kéne ilyen egyszerűen csalónak titulálni a látszólagos dolgokat? Nem csaló ő, hisz nem szándékos...
.
Happiness Factory:

2008. március 25., kedd

NyaFi


1. Kétségbeesés: "Nem akarom, hogy vége legyen, mi van, ha nem írom meg a szakdogákat?"

2. Tegyük fel, hogy van négy kártyám... most nem véletlenszerűen húzok, nekem kell dönteni, melyiket is választom. Tudom, melyiket szeretném! Csak azt nem tudom, hogyan valósítsam meg... nem kiköltözni, csak átköltözni szeretnék. Végülis ott születtem, és nekem sem kell dzsípíesz:)

Júli 12 után üres a naptáram... ott meg tudnám tölteni, szerintem.
.
Roy és Ádám - Az otthon itt van:

2008. március 24., hétfő

Amotthon


Amik a Nyh-esszében megjelennek, nekem 3 helyhez köthetők. Pedig valóban, ezek jelentik az embernek az otthont. Nem, nem igazán jellemző az időbeli egymásutániság ezekre a helyekre. Egymás mellett, párhuzamosan élnek. Mindhárom helyen kulccsal járok be... Mióta az eszemet tudom, ott vagyok mindenhol, de igazából sehol sem. Igazán otthon nem érezhetem magam soha, egyik helyen se, mert mindenhol honvágyam van a másik két helyre. Mindegyik tele van emlékekkel, mindegyik visszavár... egyelőre. Most az egyik hely jelenti a pihenést, a másik a szórakozást, a harmadik pedig a munkát. Nem tudom, ez hogyan változik ezután...
.
Fatboy Slim - Rihgt here, right now:
http://www.youtube.com/watch?v=R795KiMD4zs

2008. március 19., szerda

A kis Ciceró


Ma vitáztam valakivel, akivel más nem mer. Ennek a többiek örülnek, pedig könnyen ráfázhattam volna. Kis hős lett belőlem. Úgy tűnik a beszédem rám is hatással van.. vagy csak rám, az írójára van hatással? Eddig hárman hallották. Nekik tetszett. Ettől még nem biztos, hogy tényleg jó, még akkor sem, ha három különböző emberről van szó. Az igazi hallgatóságtól persze valószínűleg nem kapok majd visszajelzéseket, vagy nem őszintéket. Ilyenek a hallgatók! Ezek se biztos, hogy őszinték. És az se biztos, hogy én a topon leszek élesben...
.
Zanzibár - Szólj már:

2008. március 18., kedd

ÉleTLAP



Az élet választások sorozata. Kezdetben még előttünk a teljes étlap, az egész élet. Először bárkit vagy bármit kiválaszthatunk, majd fokozatosan szűkül a kör. Hogy milyenné válik az életünk, végső soron attól függ, hogy vagyunk-e elég merészek a választások alkalmával, vagy beérjük a kevesebbel is. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy van helyes, vagy helytelen döntés.

Saját magunkban határozzuk el, hogy mit választunk. Utólag sopánkodni kár. Mégis miért sopánkodik pl. Mézga Gézáné, hogy nem Hufnágel Pistit választotta? Honnan jön ez a megbánás? Bizonyára a Mézga Géza váltotta ki. Ez azonban nem fair Hufnágel Pistivel szemben, hiszen neki esélye sem volt kiváltani ugyanezeket az érzéseket. A mi bajunk, ha rosszul döntünk, sopánkodhatunk később, hogy "bezzeg, ha a Hufnágel Pistit választottam volna..."

Aki tényleg vállalja a felelősséget a tetteiért, az nem várja el a másiktól, hogy megválaszolja helyette a döntéseket, és utólag nem bánkódik. Ami történt megtörtént, része az életünknek akkor is, ha nem úgy sült el, mint ahogy azt előre elképzeltük. Az ilyen ember önmagának nem csupán legnagyobb ellensége, de leghűségesebb barátja is egyben.

2008. március 14., péntek

Világboldogság


Egyet gondolok, kettő lesz belőle. Majd elfelejtettem, hogy a dolgokat több oldalról is meg kell nézni. Kezd derengeni, hogy az igazság odaát van. A befolyásolhatóságomat azt csökkenthetem, de edzenem kell hozzá, azt meg úgyis megadja az élet. Nem mondhatom, hogy nem. Igazán akkor örülök, ha a jó győz. Kárörvendő és gonoszka is vagyok, elismerem, de csak ha jogosnak érzem... Ha a szépségqueenek világbékére vágynak, PS a világszabadságra, akkor én a világboldogságra. És nem számít, hogy nem vagyok első a sorban, egyszer sorra kerülök én is, mert része vagyok a világnak.
.
Linkin Park - Shadow of the Day:

2008. március 13., csütörtök

Not Enough


Miért nézel felhőkarcolót a jól ismert vidéken? Mi elől menekülsz? Kiharcolod magadnak azt, amit szeretnél, majd eldobod. Dobd! Ez így helyes. Kitűzöm magam elé magasra a lécet, és már nem is csodálkozom azon, hogy át tudom ugrani. Ugrás közben igen, fent van az ember, fel lehet rá nézni. Fentről meg... még mindig ott vannak a felhőkarcolók. De szükségszerű az esés, nem kell azt hinni, hogy ez úgy marad. Nem, nem vagyok pesszimista. Sikerült, igen, sikerült nagyon jól már megint. És örülök is neki. De ezzel nincs vége! Sosincs vége.
Manic Street Preachers - Your Love Alone Is Not Enough:

2008. március 10., hétfő

Mindjárt

Helyes-e vagy nem helyes, de alig várom, hogy túllegyek ezen a vizsgán. Pedig még nem vagyok rá kész, akkor sem hiszem, hogy az leszek. Ma már biztos nem. Holnap reggeltől délutánig újra nekivágok. Az este többé nem alkalmas tervezésre, csak végzésre. Mindenkire igaz, hogy most él. De mitől élet az élet? Megteszem, ami tőlem telik, a többség szerint túl sokat is. Nekem elég, ha továbbra is minden rendben marad.

Persze, mindig van hiányosság, van, ami túlságosan alulmarad arányaiban az életben. Halogatom, halogatom... de ezt nem tehetem örökké. Szeretném megtalálni azt az embert, aki büszke lehet arra, amit teszek, és megbocsátja bűneimet. És én is büszke lehetek rá és megbocsátanám, elfogadnám hibáit. Majd egyszer...
.
Mark Brown & Sarah Cracknell - The Journey Continues:

Az egyik ember szerint: "Mindig a holnap a legzsúfoltabb nap."

2008. március 9., vasárnap

Lassan összeáll a kép

Bizony, hogy összeáll.. bár általában ilyenkor szoktam földbe döngölődni, mert azt hiszem, sínen vagyok, aztán összezavarodik minden. De olyan sok vesztenivalóm akkor sincs, ha mind közül ez a legfontosabb óra. Vissza akarom kapni az életemet, mert úgy érzem, egy elvarázsolt világban sínylődök. Vagy ez a valóság?

2008. március 7., péntek

Elgázoltatásom

[Ez itt a kép helye:
1
mint egy óra van hátra, és
1
azaz egyszer élünk]
Határozottan nem tudom, mit szeretnék. Igazán akarom-e? Tudom, hogy saját magamnak kell ezt kitalálni. Ha megvan, akkor tudok küzdeni érte. Nem tudom, helyes-e, amit teszek, csak a megérzéseimre tudok hallgatni, azok sosem hagytak cserben. Ha ma nem hallgatok rájuk, akkor elütött volna egy autó. Épp a 14. óra előtt, miután kinyomtattam a tervemet. A sofőr le se fékezett, észre se vett. Vajon kinek hiányoznék? Lehet, épp akkor lett volna a temetésem, mint talán így a záróm lesz. Ha csak nem öntötte ki Annuska az olajat...
Moby - Extreme Ways:

2008. március 5., szerda

Egy felszabadult pill


Na, asszem bevettem a "nem-érdekel kapszulát", csak rá ne fázzak.. De állítólag így nem fáj annyira. Töröm magam, de kit érdekel... ha mást nem, engem sem. Irány bulej... holnap relatíve szabadnap. Csak főbíráló, vagy mi leszek. (Már nem vagyok beszámítható.)

Basshunter: Now You're Gone:
http://www.youtube.com/watch?v=bzC2E-2dysA

2008. március 4., kedd

Este mégis jó

(Jackson 5 - ABC)
Sikerült tegnap minden. És nem is éreztem megerőltetőnek. Ma sikeresnek mondható napom volt. Ma nincs annyira sok dolgom. Túl vagyok a nehezén, mondhatni. Lassan véget ér. De persze aztán jön valami más. Mindig jön.

2008. március 3., hétfő

Hajrá

Már megint.. ill. még mindig ki sem látszom a sok tennivalóból! De megcsinálok mindent még lefekvés előtt! A túlélésre játszom, hisz már nem sok híja.

15.. 14.. 13.. 12.. 11.. 10.. 9.. 8.. 7.. 6.. 5.. 4

2008. március 1., szombat

Rügyezünk?

A nap felkeltétől a nap enyésztéig végtelen tervezetírás nyújtózkodott végig. De mostmár:
(David Jordan - Sun Goes Down)



A leghosszabb február volt ez a szökőévek közül is. Örülök, hogy vége, mert a március, az március. Mostmár az utolsó tavalyi falevelek is eltűnnek a fákról, helyükre új levelek nőnek és nem is kérdezik, hol van már a tavalyi hó. Nem kérdeznek, csak nőnek, élnek és virulnak.


2008. február 25., hétfő

Zsarnokság

Hiszem, hogy az optimizmus mellettem áll. A jókedv folyton vissza-visszatérőben van, csak a pillanatnyi helyzet próbálja leverni. De ennek március 13-án bárhogy is, de vége lesz. A legnehezebb két hét most kezdődött. Csak ezt kell kibírni, aztán visszakapom a szabadságomat, nem függök a tökmagképző zsarnoki rendszerétől.

2008. február 23., szombat

Precíz

Azért is megmutatom, hogy meg tudom csinálni! Olyanokat tervezek... hármat két nap alatt!! Alapos munkát végzek, mint mindig. Igen, eddig el voltam maradva, de mostmár nem hagyom magam, nem hagyom, hogy a rosszkedv, a nátha, vagy bármi kifogjon rajtam, mert igenis szeretem ezt csinálni! Tanár leszek a gyakorlatban még 3 hétig, papiron meg juniustól... és mosolygok hozzá. XD

2008. február 21., csütörtök

Halló


Azt hittem, minden fontos számot megismertettem a telómmal. Erre egy hétig magára hagyom, mikor igazán még meg sem ismertem, és két olyan szám is keresett, akit telókám nem ismert. Én sem. De egy hét után cikinek tartottam magyarázkodni, hogy ugyan miért nem hívtam vissza. És ahogy telik az idő a helyzet csak romlik. Végül dobtam 1-1 sms-t, de erre meg semmi reakció. Biztos már tárgytalan... de ha mégis fontos, talán újrahívnak. Talán egyszer megtudom, hogy kik voltak, vagy nem. Hívjak fel ismeretlen számokat, hogy valamikor, napokkal - lassan hetekkel - ezelőtt erről a számról kerestek? Ki az az elvetemült, aki a mai világban kibír egy bő hetet teló nélkül? Máskor nem keres senki. Legalábbis nem tűnik fel.

2008. február 20., szerda

Nagylevegő

Most veszek egy nagylevegőt, becsukom a szemem, és fejest ugrok. Nem számít, ha nem tudsz úszni, most megtanulod. Ha nem sikerül, az nem érdekel senkit. Ha sikerül, akkor tényleg minden rendben van. Megveregetik a válladat és az élet megy tovább. Bár tudnám, hova, de hova.. ha egyáltalán visz az utam! De tán csak visz! Jaj, megpróbálom nem túlreagálni, vagy épp azt kéne? Up-and-down... pattog az agyam, mint egy labda, inkább lassan szeretnék becsöpögni a hálóba.. lehet? vagy a mindjárt-itt-a-vége hangulat miatt a fuss-el-véle kapkodásra van szükség? Bárhogy lesz, úgy lesz!

2008. február 19., kedd

Cenzúra


Na, már itt is vírusokat küldözgetnek.. inkább töröltem a bejegyzést, nehogy rákattintson egy óvatlan olvasó. Még jó, hogy nem privát gépen ügyködtem. Mellesleg máskor is cenzúrázhatom a saját bejegyzéseimet, nem kell ahhoz vírusos link a megjegyzésbe. Kétféle ember olvassa a blogomat, aki írja is, meg aki csak olvassa. Én, aki írom, tudom, nekem mi tetszik, s ami nem tetszik, kitörölhetem. Az olvasó legfeljebb válogathat, de attól a nemtetsző bejegyzés még ottmarad.
Más. Tévúton járok. Valószínűleg még nem találtam meg a helyemet, ill. a helyes utat, mert hétről hétre ütnek be teljesen váratlan események. Félelmetes, de mindig van valami, ami miatt a dolgok mostanában nem mennek olyan simán, mint azelőtt. De mi előtt? Hol rontottam el, ha elrontottam, és hogy tehetném jóvá?

2008. február 16., szombat

Minden rendben?

Milyen könnyű mondani: bármi történjék is, az egészség az első, egyél sok gyümölcsöt, aludjál eleget és kerülj mindent, ami egészségtelen. Ennek a megszervezését bizonyos körülmények egyenesen lehetetlenné teszik, de mindent megteszek, hogy megpróbáljak megbírkózni a lehetetlennel. Olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogyse, de a "Minden rendben?" kérdésre akkor is "Minden rendben." a felelet, ha ezt a legnagyobb nehézségek árán érem el. A lényeg, hogy elérjem.. ezt csak magunknak köszönhetjük. Panaszáradatból van elég a világon.

Na, ebből most biztos nem lehet érteni semmit... ez van. Hatalmas többlet egyrészről, hatalmas hiány másrészről. Így van egyensúlyban a világ. Az élet szép!

2008. február 10., vasárnap

Csigavér

Talán van megoldás. Talán nem olyan nagyon kritikus a helyzet. Talán lenyugodtam. De nem akarom elkiabálni, hisz még nem történt semmi, csak nyugi. "Majd belejövök ebbe is, mint bármibe, amibe eddig belefogtam." - mondta egy személy, aki fontosabb számomra, mint hinném. Én mindenesetre azt gondolom, hogy újra meg kell tanulnom az orrommal kiszántani a földet, mert már lassan nem ér le. Hogy bennem van-e hiba, vagy amúgy is mindenkiben vibrál a feszültség, akár egy stroboszkóp... azt nem tudom. De az biztos, hogy egyszer hopp, máskor... és volt már annyi hopp, hogy nem csoda, ha kopp.

2008. február 8., péntek

Blöki

Képlékeny világban élünk. Kipányvázott életünkből menekülnénk, hogy aztán keressük meg a pontot, ahová ki voltunk kötve, mert azért ott mégiscsak biztonságban éreztük magunkat. Volt egy kutyám. Mindig elszökött, nem bírta a fogságot, de etetésre mindig hazajött. Csak kalandozni járt el. Igazi magyar kutya volt. Csak látszólag volt vad, amikor meg kellett volna küzdenie egy erősebb kutyával, alulmaradt és elvérzett. Az álmainak élt.

2008. február 6., szerda

Pity Dreamer

Aki észreveszi, hogy átverik, becsapják, kihasználják és még ezután is úgy áll hozzá a világ dolgaihoz, mintha minden rendben lenne, az egyrészt javíthatatlanul optimista, másrészt állatira naív. Aki mer álmodni nagyokat, miközben fogalma sincs a világ működésének alapvető rendjéről, az merész, ha ezt másokkal is megosztja, nevetséges. Ha még ezek után is hisz abban, hogy az álomból cél, a célból valóság lehet, akkor elvakultan álmodozó.

Ez vagyok én. De sebaj, majd jönnek a pofonok és szép lassan helyrerázódom. Azt gondolom, értem, hogy működik a világ, de kezelni azt már kevésbé tudom. És még mindig rengeteg apróság van, amiről sose hinném, hogy ezt is fontos tudni, aztán rájövök, hogy mindig is tudnom kellett volna.

2008. február 4., hétfő

Szerelemvonat


Itt az indulási idő, mégsem indulunk.. hol marad a füttyjel? Sebaj, legfeljebb kések egy kicsit. Addig is olvasok. Legalább több időm marad erre. De hány könyv kell ahhoz, hogy a végállomásig kitartson? Hisz hetek múlhatnak el és még mindig nem igaz, hogy "a vonat nem vár, elindult már..." A szerelemvonatból egyre többen szállnak ki, mert sztrájk van.
.
Mit akarnak elérni? Határozatlan időre beszüntetik a szeretetet. Addig nincs szerelem, míg minden ember rá nem talál a párjára. A kérés teljesíthetetlen, de a vonatok nem mozdulnak. Reménykednek, pedig tudjuk, hogy nincs az a csillagállás, ami összehozhatná a kérésüket. És mi van, ha tévedünk?
.
Demjén Ferenc - Szerelemvonat:

2008. február 2., szombat

Buborék

Ma egy újabb barát szerelembuborékja pukkant ki.. Még jó, hogy erre esélyem sincs, de azért szeretném, hogy legalább a barátaimnak meglegyen a boldogságuk. Még van néhány ember, aki továbbra is harmonikus (vagy kevésbé harmonikus) kapcsolatban él, ez maradjon is így. Attól, hogy a kártyavárak összedőlni látszanak, nem jelenti, hogy nem lehet újraépíteni őket egy másik, kevésbé szeles helyen. Persze nehéz megtalálni, hol nincs huzat.

2008. január 31., csütörtök

Szaloncukor


Ma szaloncukor lettem. Ha legközelebb óvodás leszek, szaloncukornak öltözök farsangon. Édes és szép, mindenki szereti. Egyetlen hátulütője, hogy a fára akasztják. Azt meg nem szeretném, hogy felakasszanak.

Alapvetően ez egy peches nap, de mégsem érzem annak. Mondhatnám, hogy már megint a tolvajok... mert igen. Mondhatnám, hogy majd lekéstem a vonatot és kifutottam a lelkem.. de a kalauz kedves volt. Útközben elhagytam a cipősarkam.. de volt másik és meg tudom javíttatni.

Pár hónapja nem gondoltam volna, hogy ennyi barátom van. Sokak panaszkodását hallgattam végig az elmúlt héten, és ha nem lennének azok a barátaim, akik szintén optimisták, mint én, a végén elhinném, hogy nincs kiút. Sőt.. az optimizmus azon fokára jutottam, hogy nem is kell kiút, jól érzem magam a pocsolyában. És attól se félek, ha oda sodor a szél, ahol jó.

2008. január 30., szerda

Nincs pasi, nincs sírás

Jaj, de jó, hogy láttam, milyen visszataszítóvá válhat az ember, ha folyton csak sóvárog. Nem áll ki az élete másból csak síránkozásból és szerencsétlenné válik csak. Inkább legyek büszkén szingli, mint egy folyton nyavalygó, aki maga alatt vágja a fát.

Aranyszabály: Ne sóvárogj!

2008. január 25., péntek

Bízva bízzál...

Egészen jó, amikor csak a tűz közelébe tartjuk az ujjainkat, ha fázunk. Nem emészt fel. Persze így valamennyire biztonságot is nyújt a hidegben.
.
Azt mondják, ráerőltetem magamat másokra. Talán mert magamra mindig számíthatok. Általában bizalmatlan vagyok az emberekhez, vagy ellenkezőleg. Akiben bízok, az kétféle lehet: akit már eléggé ismerek hozzá, a másik pedig az, akit még nem ismerek eléggé. Az is igaz, hogy mást sosem ismerhetek annyira, mint magamat.
.
Szeretném, ha egyszer én is elmondhatnám mindennapi örömeimet és bánataimat valakinek, aki szintén elmondja ezeket nekem. Szeretném, ha nem csak magamban bízhatnék. Szeretném átölelni a világot, de mindig kiforog a kezeimből és sosem nálam landol. Én nem tudok dobni!
.
Persze tudom, egyszer, előbb-utóbb megtalálom. Ha nem is most, de majd egyszer sikerül elkapnom. "...és eljön a napja, hogy nem érted, nem ezt kérted, hát miért tett veled ilyet ez az élet..."