2009. május 25., hétfő

Mégis: Marionett


Marionettként igyekszünk összhangba kerülni a tánclépésekkel, amit az a láthatatlan zsineg diktál. Az óriás, aki a rendező szerepét játssza, sosem akar rosszat, különben nem teremtett volna. De ha nem is ő teremtett, akkor is muszáj szeretnie, ha már foglalkozik velünk és táncoltat. Ha nem szeretne, hagyná, hogy valami sötét sarokban porosodjunk... magányosan és szomorúan.
.
De merthogy rángatva vagyunk, ha ebben a nyavajás világban nem sikerül elkapni a ritmust, ha bosszantanak, ha belédrúgnak, ha a "nem megy"-ek sorozatlövésétől sérülten vonszolod szétcibált lelked, hát iratkozz be tánciskolába, hogy észrevedd a zsineget, hogy felvedd a ritmust, az ütemet. Can you feel it? akkor put your hands up in the air! Ha elkaptad, ha érzed, többé nem lesz okod panaszra, mert a miértek ismerője leszel, kicsi Marionett..
.

2009. május 23., szombat

Inside Out

Mostanában, ha képes vagyok idekeveredni, elveszlek a juj, mit nem néztem meg, ami fontos mezsgyéjén, s ha ide jut is idő, ihlet már kevésbé. Mire végigjárom a szokásos fontos útvonalakat, addigra már a gépmentes tevékenységekkel is számottevő haladást kell, hogy produkáljak. A világ nem blog, csak a blogvilág blog.
.
De ha egyszer lerovom a tiszteletköröket, s újra meglátom a Vége feliratot, kicserélem a lemezt valami újra, hadd pörögjön az a nóta...
.

2009. május 17., vasárnap

Szeress és dolgozz!


Jár az idő, jár. Mert minden olyan mentes a diszharmóniától, van annyi előre látható jó, amennyi rossz a visszapillantó tükörben, no, meg a holt térben. Sokan hivatkoznak Freud bácsira, mindenféle jól ismert dolog kapcsán, s most én is előhozakodok valami kis nemes egyszerűséggel, amit mondott a Mit kell tenni a harmonikus személyiség érdekében? kérdésre: Szeress és dolgozz!
.
Fájdalmas, rendkívül fájdalmas lett volna ezt a kegyetlen mondatot olvasni néhány hónappal ezelőtt, mert legalább az egyik helyütt szükség van oxigénre, hogy ne szűküljön be a belátható útszakasz magunk előtt. Kerüljük a vakvezetést az élet minden területén!
.

2009. május 10., vasárnap

Emberszűz vadon


Járt utat járatlanért el ne hagyj! - Mondják, miközben vagy véget ér a járt, vagy egyszerűen le van zárva, kész vége.. Szóval, ha nincs az emberben kalandvágy, megette a fene! Lehet szidni az emberszűz vadont, hogy mekkora ott a dzsumbuj, meg sok a szúnyog, viszont sokkal kellemesebb úgy hozzáállni, hogy mindjárt.
.
Jön valami fantasztikus, amire most még nem is gondolhatok, mert az igazán jó dolgokhoz képest a fantázia a legkreatívabb emberek agyában is legfeljebb... (keresném a megfelelő szót: homályos, ködös ábránd, távoli délibáb) érzékelés és tapasztalat nélküli sejtelem.
.

2009. május 6., szerda

Barátkozó állataim


A fejbe importálós és a papírra vetős tanulás közül most azért preferálom az előbbit, mert azt legalább végezhetem a napsütésben odakint, ahol a minap például azon kalandozhattak a gondolataim, vajon miért szállt le mellém egy feketerigó.
.
Miért tölti a szabadidejét a valahonnan elszökött jámbor kutya azzal, hogy engem hazakísér? Szaglászik a fűben, meglát, odébbmegy majd úgy tesz, mintha nem követne: amikor látja, hogy ránézek, ismét a fűben szaglászik. Hazaérek, leül a járdán és megvárja, míg bezárom a kiskaput. Felugrik rá, mintha köszönne, majd visszasomfordál arra, amerről jöttünk. Nem kérte, hogy beengedjem.
.

2009. május 4., hétfő

Vég-e?

"Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már,
mert tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár"
.
Vagyok olyan fáradt, hogy lássam, nem szabad ideülnöm, mégis katt-katt és már írok is. Hogy mi lesz ebből... A látszólagos elvonulás ellenére még nem látom az út végét, csak az utat, s érzem a bár lenne már végét. Tavaly még visszasírtam, mert kapaszkodtam. Többé nem kívánom ezt.
.
A fogódzót nem szolgáltathatja az, ami a múlt.. és ez közhely, úgyhogy ugrok is a témáról. A jövő ugyan éppoly ködös, mint mindig.. még a jelen is. Vonulok is vissza a papírjaimhoz motivációt gyűjteni.
.
Igen, ez furdalja az agyamat az egy helyben toporgás, az örökös sebességváltás és a boldog guvasztások közepette...
..

2009. április 21., kedd

Indul a paper-láz


Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.
.
Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?
.
Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.

2009. április 15., szerda

Hun maradoztok már?


Nosza, tessék megkomolyodni, me' ezsibbadt már a szám ettől a sok vigyorgástól. Gyüjjék lendületbe az ország, szeretném megmutatni, hogy a világ tényleg olyan szép, mint amilyennek látom. Ehhez meg az kell, hogy ne kullogjak a határidőkbe kapaszkodva, hanem én mondjam nekik: hun maradoztok már?
.

2009. április 10., péntek

Ne':) vetés

Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!
.
"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban"
.

2009. április 6., hétfő

mimózA MORE


Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.
.
Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.
.
Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.
.

2009. március 30., hétfő

Opti miss ta karattya


Most nemtom, változott-e valami, vagy blöff after blöff... Eddig nem mondott senki olyat, amire épeszű ember igent mondott volna.
Pedig engem nem is kértek fel miniszterelnöknek... Csak
vasutas feleségének (big laugh), meg hogy sózzak rá
emberekre olyan dolgokat, ami nem kell nekik:
vegyél házat, hitelt, csodakütyüt, amitől
seperc alatt meggyógyulsz.

A hitelből veszel házat,
a hitelvisszafizetésbe belebetegedsz:
erre jó a csodakütyü, hogy boldogan élj,
míg meg nem halsz...

2009. március 27., péntek

Világosságot!


Jaj, már! Mi a fenéért kell úgy félni a kút mélyétől? Folyton ott mászkálsz a szélénél, lesed, mikor látod benne a legszebben a napot, hajolsz, míg a súlypontod kívül marad, de messzire szaladsz, ha billennél vakságodban... Pedig mindenki tudja, hogy ugrani kell, te is sejted már!
.
Hallani akarom a szurkolók hangját! Amikor emberek egyszerre mondanak dolgokat, annak hatalma van a lélek fölött. Legyen az ima, ének, átok, szurkolás... Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet, Víz színe tisztaságot, Csillagok fényességet... Hajrá és társai.

2009. március 26., csütörtök

Henus

Mert ő az oka mindennek... vagyis nem mindennek, de annak igen, hogy elkezdtem blogni, hogy blogspotni. A sok tanulás mellett neki köszönhetem, hogy meglett a nyelvvizsgám, és nem is tudom hálálkodjak-e még, miközben nem is biztos, hogy rájön, hogy ki vagyok, pedig rájöhetne... És a dátumok alapján lehet, hogy már nem is blogol :( De hátha egyszer visszatér, hátha hírt ad magáról, mert jó ám olvasni, és de kár, hogy korábban még nem írtam.
.
Annyi minden negatív járt a fejemben, mint már egy ideje minden csütörtökön, meg lehet, hogy ezentúl nemcsak csütörtökön fogok ilyen dolgokon agyalni, de erről majd inkább később, de leginkább sosem. Igyekszem nem lehúzni az idetévedő esetleges olvasót, de azért magamat adni:)
.
Henus

2009. március 19., csütörtök

Blöffmegoldás

Kezdetben vala az az aranyos óhajtás: "Bárcsak úgy menne a vezetés, mint a tanítás, meg a mindenféle nemjövedelmező bölcselkedés!" - Ennek súlyát érezni mélységes veszedelem. A szemtelen nem-érek-rá emberek pedig irigykedve cserélnének velem egy napra, csakhogy legyen egy kis nyugi? Ám legyen: cseréljünk egy napra, de az aznapi fizetés az enyém!
.
Nyilvánvalóan csak blöffölök, amikor a helyemet keresem, mert aki ismer, az (legalábbis felém) olyan véleménnyel van, hogy "ott lenne a helyem", és mégsem történik semmi. Nem értik. S ha erre egyszerűen rávágom, én sem, attól még mindig nem leszek előrébb. Keresem a megoldást, remélve, hogy ez is egy lelki válság, mint Bornemiszánál.
.

2009. március 15., vasárnap

Szabad ünnepelni

Kell ünnepelni! Nem statisztának lenni, hanem érezni, mert csak úgy van értelme mindennemű szertartásossságnak. Nincs értelme, ha csak kipipáljuk magunkban: ez is megvolt, ha pénzben mérjük mennyibe fájt, vagy ha csupán protokoll az egész, mondván így illik. Legyen az a mai nap, karácsony, anyák napja, házassági évforduló, temetés, születésnap vagy akármi ünnep.
.
Micsoda dolog, amikor az ünnepeket szabadnapban mérik, s amire hivatott el van felejtve! Hogy van az, hogy az előtte lévő napokban letudják az ünnepet, nehogy belerondítsanak a privát szabadnapba? Most ünnep van ÉS vasárnap. Rendjén való, ha már csütörtök óta március tizenötödike van... gondolom.
.

2009. március 10., kedd

Írógépválság

Az írógép nem működőképes, ha szövegszerkesztéssel vagy táblázatkezeléssel találja szembe magát. Tehát "ha egy írógép elromlik, az válság." - Én is ezt akartam mondani, de legalább többen hallották.
.
És önző módon nem gondolok a világra, arra, hogy hány millióan nyútjózkodtak tovább a takarójuknál, mert igazából nem értem őket. Engem mindig is úgy tanítottak, hogy csak amíg a takaró ér.. Igaz, mára elég nyűtt, kopott, és nem tudom, hogyan cserélhetném újra, kényelmesebbre. Valamit nagyon meg kell változtatni, hogy működjön, de tudom, hogy képes vagyok és még a végén rájövök.
.

2009. március 5., csütörtök

Observer


Maybe I can't do anything in the mission of lifeplay only I build my life and do the tasks. You can't never say you have done more than possibility but now I feel I've shot the intention over. I am stopped and I am blocked. I've got the rules of play so I observe them. And I learn new rules... to observe.
.
Talán nem tehetek többet a Játékban, mint építkezem és gyűröm a teendőket. Sose mondhatod, hogy többet tettél, mint elvárható, most mégis az az érzésem: ezt benéztem. Le vagyok állva, le vagyok blokkolva. A szabályok világosak, miért ne tartanám be őket. És miért ne tanulhatnék újakat... betartani.
.

2009. március 1., vasárnap

Kikapcsalódás


Micsoda? Jaj, mama, hát hogy a csudába láthatott volna a műszakiban olyan dobozt, amiben összenyomott emberek beszéltek! Biztosan megint összekeverte a gyógyszereit. A család pedig felkerekedett, mert a mama kötötte az ebet... És csak bámultak mindannyian a kirakatba, s nézték, nézték a Cicavíziót... meg egyebeket.. ami jött.
.
Mert csend ült a szívekre. Egymáshoz nem szóltak többé.. Ki tudja, mit éreztek, mit gondoltak. Kellett volna örülni neki, vagy kellett volna, hogy felháborodjanak. De az is lehet, hogy egyszerűen megrettentek. A mozivásznon a filmcsillagok igazi nagyságok lehettek, de a mozi drága, ez a kis doboz pedig.. ez itt ingyen vetít naphosszat mindenfélét.
.
Annyi könyvet olvastunk, s annyi mindent elképzeltünk, de egy ilyen kis csodamasinát, ami ellopja a fantáziánkat... Nem, ilyet nem képzeltünk el. Illetve mégis, hiszen valakinek csak kipattant az agyából, hogy ideteremtette. Ide nekünk.. akik azt se tudjuk, ki tudjuk-e kapcsolni, vagy nem is akarjuk, vagy a kíváncsiság hajt...
.
Ugyan kedveseim, már rég megtaláltátok a gombot, ami átvált, kikapcsol. Már van hozzá távirányító is. Annyit szidjátok, hogy milyen pocsék, hát akkor tessék már benyomni, tessék már elhallgattatni! Tessék visszahódítani Fantáziaországot és tessék elővenni a polcról azokat a hogyishívják... Aminek az élére is ráírják a címeket, meg hogy ki írta... Amit félévente legalább egyszer le kell porolni..
.

2009. február 26., csütörtök

A csermely halkan zúgott...


Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.
.
Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!
.
Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.
.

2009. február 21., szombat

Arc a hóba

Aki nem lép egyszercsak estére, rétest nem kap, nem is kér. Én kérek szépen túrósat, méghozzá itt fogyasztom. Nem kell a porcukor becsapni édességgel a világot, hadd érezzem csak a valóságot. Másként hogyan tanulnám meg, hogy a hó hideg, és attól, hogy olvad, a víz sem lesz kézmeleg. Hadd nyomjam az arcom a hóba!.
.
Igen: szeretnék tanítani elvetemedett középfokon, ha lehet, ha-ha.. A labdát, a kérdést feldobogattam, úgyhogy most szorítok a gravitációnak, hogy ne szüntessék meg. Manapság mindent megszüntetnek, átalakítanak, ami meg se fordul józanul az emberi fejben. Nem ép fejek szülik ezeket a hajmeresztő döntéseket, nem... Csak épp józanul is megismétlik, mert pánikolnak.
.
Bárcsak jobban, őszintébben nevethetnék ezen, mint most teszem. De nem: jobb, hogy benne vagyok a földi létben, ahol nem győzhetek meg senkit arról, hogy a Menny és a Pokol egy és ugyanaz a hely, csak hozzáállás kérdése. Nem, ilyesmi nem kenyerem, rétest eszek.
.
Bikini / Depresszió - Közeli helyeken

2009. február 15., vasárnap

Előhangulat nyüzsihez

Mostanában patópálosat játszom. Néhány majd jó lenne, ha eztmegezt tenném dologra bőven lenne időm, közeledő határidők is vannak. Mégse gondolom, hogy pont most kellene megmozdítani a kisujjamat. Mindjárt, jó?.. Egy kicsit még lubickolok a pocsolyában, míg újra be nem fagy este, s nézem a hulló pelyheket.
.
Nemsoká vége úgyis. A tavasz nem vár és beindul az élet. Nyüzsög, pezseg, egy perc nyugtod nem lesz, s visszasírod még a tél nyugalmas perceit. Sírod? Dehogy! Hisz tavasz nélkül nem ér semmit az élet. A tavasz maga az élet: reneszánsz, romantika. Hogy is emlékeznél abban a pörgő rengetegben a tél szépségére...
.
Ákos - Helló!

2009. február 12., csütörtök

Jaj, ez süt!

Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!
.
Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.
.

2009. február 8., vasárnap

Voices

Hang 1. Mit szeretnél? Nem tudom, eddig bármibe fogtam, mindent szerettem. Akkor bizonyosan megtalálod a helyedet. Hang 2. Látok valamit, ami elkezdődött. Nem vagy potyautas! Hang 3. Ezt se kellett volna mondanom, mert befolyásollak.
Hang 4. Nem mész enni? Hang 5. Ezt nem is mondtad! Ja, vagy úgy... Pedig már kezdtem örülni. Hang 6. Hálám jeléül kérhetsz tőlem egy puszit.
Hang 7. Rengeteg zokni azért magányos, mert elkallódott a párja a mosásban. Hang 8. Csak válassz, s az lesz, amit szeretnél! Hang 9. Szer = az ötödik elem. Hang 10. Addig maradhatsz, amíg úgy alakul az életed.
.

2009. február 3., kedd

Talárszezon, zsepiszüret


A talárszezon szebb a Kodályban, mint a sportos hodályban. A hátulütő a kevés ülcsik. Az se kifejezetten paparazzi látvány. Ez meg a hodály előnye. Na, meg a napsütés a mosolyhoz jobban illik, mint a havaseső és a náthafelhő. Azért ennyire nem kellett volna meghatódni, még ha fél év távlatából másként is hangzanak az ígéretes szavak.
.
Orrfújós zsepiszüret: későn, vagy korán érett, de most semmiképpen nem alkalmas. Egyszerűen nem engedek: ki van rúgva! Ha zajlik az élet, zéró tolerancia neki. Aztán meglátjuk mire jutok retardált hozzáállásommal, de nem hagyom, hogy holmi forgószél beterítse a naptáramat és a dátha kavarjon össze mindent.
.

2009. január 29., csütörtök

Mi a panasz ellentéte?

Merem állítani, hogy bárkinek a nyomorúságos életét megismerve, tudnék mondani legalább három érvet, amiért boldogságra lenne oka, miközben rákényszeríti a világra a folyamatos panaszait. Annyira érthetetlen számomra, hogy az emberek tíz válasza közül a mi újságra, jó, ha van egy, ami pozitív. Kilenc panaszból, ha hármon tud javítani a panaszkodó, legfeljebb egyért tesz. De aki legalább egyért tesz, már nem teljesen búval_aszott.
.
Ha elmodanám, kinek, miért szép az élete... sötét kontrasztként vetülne rám vissza, hogy ugyan miért jó nekem? De a korábbi módszereket alkalmazva, magamnak is mondanék vagy három okot.
.

2009. január 28., szerda

Egy csipetnyi szó

Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.
.
Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.
.

2009. január 27., kedd

Valami feszít

Írhatnámok vizsgákról... de iskolás. Írhatnámok újlényegű régi magányosságokról... de mások is folyton erről írnak. Írhatnámok vigyázz az úton, mer' jövök... de nehogymár ne higgyem, hogy nem tanulom meg... Írhatnámok nyavalygások, mér' nem lettem mérnök... pedig csak ki kéne végre találni magamat.
.

2009. január 25., vasárnap

Végtelen nyugalom


Hazajött az Angliány, s vele családostul végigdagonyáztuk a kertet, ahol kövek alatt nyugszanak a kiváltságukat vesztett evilágiak. Mosolyogva néznek ránk a túloldalról, ahogy karöltve bóklászunk a vésett kövek között. Elfelejtünk dacosnak, makacsnak, haragosnak lenni, nyavalyogni a világ baján... Nem érezzük magunkat végesnek, mert e körben hisszük csak igazán: van remény, van kiút! Anélkül, hogy kimondanánk.

2009. január 15., csütörtök

Parányi tükörszilánk

Ha valamit alkotok, az én vagyok
és mégsem. Beleadom lelkem, szívem, így én vagyok.. de csak parányi részem, így mégsem.
Hány részre szakad, kinek mondjuk versei kötetszámra rúgnak?
Az alkotások legfeljebb tükörszilánkok. Ez is egy szilánkos mű, s aki csak innen ismer,
mit tudhat az?
.
Annibal Cannibals - 1x1

2009. január 12., hétfő

Halványabban ég?


Olyan sok az, ami most történik a világban. Igen félelmetes. Lehetne beszélni, mint szokás, de most tél van és csend és hó. Hallgat a szájukat jártató népségek apraja-nagyja, és legfeljebb vélemény nélkül közli a tényeket. A vélt tényeket, mert az nem járja, hogy egyik nap az okozat még fekete, de másnaptól fehér, miközben az okozó nem változtatott semmit.
.
Lehetne annyira optimistának lenni, hogy azt higgyük, tényleg a karácsony az oka, ill. hogy a szeretet lángja nálunk nem ég halványabban akkor sem, ha már elmúlt? Az egészből annyit látunk, amennyit a médiaszülők elmondanak a médiagyerekeknek: a Mikulás létezik, s most ő melegíti tőlünk délre a házakat.
.
Neoton Família - Ha elmúlik karácsony

2009. január 8., csütörtök

Pill


Egyéb elfoglaltságok miatt később folytatom...
Ami késik, nem múlik!

2009. január 2., péntek

Holtig tanul


Ideje, hogy elkezdjem, belemélyüljek és átrágjam magamat rajta, mint szürke ködfelhőn vagy sűrű hóesésen át a bátor sofőrök. Csúszik és jeges... Ez nem a jég dupla wiskyvel. Amiről beszélek az most talán az utolsó(előtti) vizsgaidőszak. Jaj, csak még egy fél évet! Mondták a kártyások is félórás egységekben, és lett az este tizenegyből hajnal három.
.
Én se tudhatom, meddig húzom-nyúzom ezt az antikoravénséges tanulási mizériát. Lehet, hogy inkább papnak kellett volna mennem, hisz azok holtig tanulnak, ha jók. Amúgy meg... nem is kell ehhez papnak, vagy egyáltalán beiskolázva lenni.
.

2008. december 31., szerda

bú ék


Évösszegző bejegyzést próbálok összehozni ismét, s látom, blogom ünnepli évfordulóját. Hellyel-közel így van ez, még ha sok-sok fecsegés törlődött is, mire kialakult milyensége.. ha kialakult. Ezt mondják.
.
Vettem véletlenül az ezelőtti decemberben egy nem száz forintos naptárat. Először dühös voltam, hogy már megint szórom... de azután úgy fogtam fel: kell ez olyan fontos dolgokhoz, amik ebben az évben történni fognak velem. Furcsa egy ürességbe torkolló mozgalmas év volt ez, volt itt minden, amire nem is gondoltam, de rengeteg elintézetlen ügyem maradt a következő évre is. Mindenesetre a szerencsenaptár? szavatossági ideje ma este lejár.
.

2008. december 26., péntek

Útra fel!


Kész a leltáram: hat hét alatt 16 látogatás. Akkor még nem sejtettem, de már tudom, mi volt a névnapi ajándékom tőle: akkor láttam utoljára. (Persze remélem, ez amolyan záró bejegyzés, nem szeretnék ilyen gyászos hangulatot itt, de most ezt úgy érzem: kell.)
.
Jön a sürgető kérdés a kun fővárosból, ahol az összes nagykarácsonyomat töltöttem 2005-ig, hogy mikor megyek már. Tudják ők, nagyon jól tudják, hogy mi a helyzet, de azt is tudni kell, hogy van még egy nagymamám, aki már az egyetlen, és őt is imádom.
.
A kórházból a telefonomon keresztül történt a társalgás kettejük között, vagy éppen azzal, aki úgy gondolta, hogy szeretne beszélgetni. Az egyetlen élő testvér is felhívta, aki nagyon kemény, veszekedő szavakat hallhatott. A néni olyat talált mondani, hogy templomba jár minden héten, és imádkozik a testvére egészségéért is. A beteg pedig dühösen rivallt rá: "Ahelyett, hogy meglátogatnál..."
.
Ebből a beszélgetésből következtettem arra, hogy nem számít, ha - épp mint máskor - ezen a hétvégén sem ücsörgök a templomban, inkább elmegyek ahhoz, akit még a családfa ügyében sem kérdeztem ki. Nagyikám is így akarná, úgyhogy útra fel! Természetesen csak miután elköszöntem.
.

2008. december 23., kedd

A gyertya még ég


Nem kellett sokáig számolni, a szenvedés már az előző bejegyzésem napján véget ért. A nyugovóra helyezés szinte még ünnepnapon (nálunk az - lenne): János napon lesz. A családunkban három éve kérdés: hogyan viszonyuljunk a karácsonyhoz, ha friss, még temetetlen halott van a családban. Akkor 23-án nagyapám halt meg, most pedig a másik nagymamámat veszítettük el.
.
A család többsége szerint - nálunk is - evidens, hogy a karácsony, a maga szertartásosságával sztornózva. Még karácsonyfát sem díszítünk. Ez alól kivételt csak a család azon része tesz, ahol kicsi gyerek van: ők sokkal hamarabb érzik, hogy az élet bizony megy tovább, mondhatni könnyebben dolgozzák fel a veszteséget.
..
A következő kérdés, amivel sokkal bonyolultabb dolgunk van: mihez kezdjünk azzal, hogy ilyenkor boldog-boldogtalan kellemes ünnepeket kíván? Érdemes-e, szabad-e hangot adni érzéseinknek: hogy lenne már boldog a karácsony, amikor... A válasz az, hogy nem.
.
Teljesen felesleges belerondítani más örömteli ünnepi várakozásába. Miért okoznánk a másiknak lelkiismeret-furdalást azzal, hogy a válasz hallatán netán tapintatlannak gondolja saját magát, miközben ilyenkor az a normális, hogy általános boldogság és szeretet költözik az emberek szívébe még akkor is, ha az év többi hónapjában esetleg nem úgy viselkednek.
.
Legalább most megpróbálják összeszedni magukat és igyekeznek úgy tenni, ahogy talán egész évben lehetne. A gyász tulajdonképpen egyéni szociális probléma, amit az embernek saját magának kell feldolgoznia. A többiek ünnepeljenek csak!
.

2008. december 21., vasárnap

Visszaszámlálás

Valami készül. Valami, ami szétszórttá teszi a viselkedésemet, korlátozottá a nyelvemet. Nem így ismertem meg magamat. Nem is vagyok önmagam teljesen. Az Orákulum két hetet mondott, de aki látta, aszerint még ennyi sincs. Megkezdődött a visszaszámlálás...
.
De nem, most nem ezzel kell foglalkozni, még egy utolsó vizsga belefér az évbe, azután majd megoszlhat a figyelmem karácsony és e között. Most úgy közeleg, mint az árvíz, fel lehet készülni rá homokzsákokkal, csónakokkal, be lehet pakolni vízhatlan hordóba, vagy kinek milyen ötlete van. Három évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtettünk semmit, olyan váratlanul ért minket, mint a földrengés. Semmi előkészület, legfeljebb borult ég, de még abban se voltunk bizonyosak.
.

2008. december 20., szombat

Látám, hogy ez jó

Úgy tűnik, szabállyá kell tennem, hogy fáradtan nem írok blogot. Blogkultúra.. Nehogymár épp én legyek lehúzó! Igen, sejthető, hogy megint töröltem egy bejegyzést. Végül majdcsak kialakul, milyen is ez. "Az ocsút az idő nem állja."
.
Bizonyos tekintetben a kifejezés cenzúrázást takar, de talán az idő az az úr, akinek joga van hozzá, mert a legnagyobb szakértő és még elfogulatlan is. Viszont a segédei, mi, akik szubjektíven kiválasztjuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgokat, nagyon is elfogultak vagyunk. Ami folyamatosan látám, hogy ez jó érzést okoz, abból nem lesz ocsú. Ha a lánc megszakad, a helyzete kérdésessé válik.
.
Most pedig azt kívánom - akár az ünnepekre, akár a mindennapokra gondolva -, hogy töltsön el bennünket minél többször a látám, hogy ez jó érzése:)

2008. december 17., szerda

Norma ti. vitás

Talán ez már az az elkényelmesedett állapot, amitől nemrégen óvva intettek. Talán. Nem érzem magamat hibásnak vagy lustának: amire szükségem van, megkapom, amit elvileg meg kéne kapnom pedig akkor se kapom meg, ha kapálózok. A csillagok se úgy állnak.
.
De legalább adni tudok, méghozzá azt, amit azok nem tudnak adni, akik megkapják azt, amit én nem. De ők megadják nekem azt, amit a normák szerint nekem is meg kellene kapnom, viszont ők nem adják meg azt a rászorulónak, amit a normák szerint nekik is meg kellene adniuk, de csak én teszem meg. A körbetartozásos semmi sincs jólban végeredményben megint minden rendben van. És ezt már rutinból írom...

2008. december 10., szerda

Tabula Table?


Ideje egy kissé felvidítani ezt az oldalt, ne legyen már olyan szomi:) Annyi ideje próbálok felmutatni valamit a nagyérdeműnek, hogy ezt-s-ezt tettem le az asztalra... miközben rá kellett jöjjek: asztalomon káosz van, hogy pakolnék én arra bármit is. Úgyhogy rakom az asztalra a rendet, s most már kezdem a halmokon túl észrevenni talán újra a világot, a fényt, a többi embert. S látám, hogy ez jó...

2008. december 8., hétfő

Rém ült

Ha a fejemhez vágják, hogy rémült vagyok, hiába mondanám rá, hogy nem vagyok, az nem lenne hiteles. Nem vagyok rémült... Egyszerűbb a vita helyett indokokat keresve alátámasztani az állítást, közben nem hinni magamnak. Nem traktálok másokat a problémákkal, inkább csak teszem a dolgom. Majd egyszer elmesélem annak, aki arra érdemes. Akkor majd én is hallgathatom... Most nincs kedvem fecsegni.
.

2008. december 3., szerda

Gondolatolvasás

Ha azt írom nem vagyok gondolatolvasó, akkor mindenki azt hiszi, magamról beszélek. Ha meg azt írom, nem vagy gondolatolvasó, hiába is szeretnél az lenni... úgy tűnik elvárnám másoktól, hogy azok legyenek. Pedig valami olyasmire szeretnék kilyukadni, hogy senki, de senki nem lehet az, és ne is próbáljon az lenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a másik valóban arra gondol, mint te.
.
Másként vagyunk huzalozva, és ebből következően, amikor abnormálisnak látunk másokat, az valójában csak gondolatolvasásunk kudarca, mert nem jöttünk rá az előzményekre, amik a fura viselkedést okozzák. Olykor elviselhetetlenné válik egyik ember a másik számára, csak mert ez véletlenül vagy szándékosan próbára teszi a másik tűrőképességét. Amazé meg vagy eleve alacsony, vagy még magasabbnak kéne lennie, hogy csak mosolyogjon a másikon.
.

2008. december 2., kedd

Mit tettem?

Hoztam egy döntést, ami pillanatnyi elmezavarnak is tűnhet, vagy csak sima berezelésnek, de határozottan úgy érzem, helyesen cselekedtem. Visszacsinálni már nem tudom, viszont haladhatok azzal, amit igazán akarok. Eddig meg elhanyagoltam. Ideje végre megérteni: én irányítom a járművet! Jaj, de nehéz a felfogásom olykor...
.

2008. november 30., vasárnap

Day After Day

Just do it! Nem szólok, mert már elfecséreltem a szavaimat. Könnyű most okosabbnak lenni szavakkal, mindenki az. De tettekkel? Az már nem olyan egyszerű. Ujjal mutogatni másokra, kijelenteni, hogy amit én megtettem, attól többet nem lehet, a másik jön... túl sokáig nem lehet. Hogy erre ki mikor jön rá, az nehezebb ügy. Megyek is, most is csak fecsegek. Nem állítom én, hogy rájöttem, majd egyszer leülök és megkeresem, hogy hol mire jöttem rá, vagy mit mulasztottam el.
.

2008. november 24., hétfő

Érzi a vesztét

Ma megtapasztaltam, hogyan viselkedik valaki, aki valóban a vesztét érzi: őrült jó kedve van, és nem is veszi észre, ha már hülyeségeket beszél. Nem, én nem érzem a vesztem: nincs őrült jó kedvem, és azt is tudom jól, hogy hülyeségeket beszélek.
.

2008. november 23., vasárnap

Zord idő

Úgy látom, ma olyan szelek fújnak, amikor az ember bezár ajtót, ablakot és azon aggódik, neki hogy lenne jobb a sorsa ebben a zord időben. A nagy rendező tudja jól, hogy milyen könnyen összeroppantható az ember és most húz egyet a fűzőn és nadrágszíjon egyaránt.
.
Lehet, hogy a vadászidény elkezdődött már, de az őzike akkor is úgy hiszi, hogy megmenekül, hiszen ezek a mostani vadászok annyira bambák, hogy szinte csoda lenne, ha eltalálnának.
.

2008. november 19., szerda

Örök metamorfózis

Az idő ellen nincs orvosság. Bezúzza az embert. Főleg az öregeket, akiknek lépteik lassulnak a gyorsuló világban. Egyszercsak belátják, nincs esélyük lépést tartani a forgataggal, mert csak beleszédülnek. A világot átkozzák, lehetetlennek és romlónak titulálják.
.
Nekünk meg ők a példaképeink: utánozzuk őket, mint a gyerekek. Pedig amíg fiatalnak csúfolnak minket, nem áll módunkban nem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mégpedig a maiakhoz és nem az avíttakhoz! A mi felelősségünk nem szőnyeg alá söpörni a múlt értékeit, de kisöpörni azt, amit ki kell.
.
Mi éppúgy neveletlen suhancnak nevezzük az utánunk következőket. A világ egyre romlik, ha úgy tekintünk rá, hogy nagyszüleinkhez képest szüleink romlottak voltak, és hozzájuk képest mi még rosszabbak... De vegyük észre: a változás állandó!
.

2008. november 16., vasárnap

Izzócsere

Na most: ha hallgatnék a boszorkányra, akkor el kell fogadjam: izzócserére szorul az aurám. Csak mert ő nem érzékeli.. Viszont az meg se fordul a fejében, hogy energiatakarékos égő van benne. Ebben a mai világban nem lehet ám pazarolni! Be kell, hogy melegedjen.. ő meg nem hisz benne.. mert csak a cigánykártyában hisz, abban meg nincs ilyen.
.
El kéne varázsolni a világot? Persze... el van az! Egyre inkább ez tűnik valószínűnek. A kisugározásából derül ki. Állítok az élességén, hogy világosság legyen.
.

2008. november 13., csütörtök

Témaválasztás

Készíts szövegértési feladatot érettségizőknek!
A legfontosabb a témaválasztás!
.
Keresgélek a googlival, millió téma szóba jöhet. A támpont annyi, hogy ez ne legyen irodalmi. Találtam egy szöveget a halálról. Össze is állt hozzá a feladatlap, már csak a javítási-értékelési útmutatót kell hozzá elkészítenem. Épp mesélem, milyen könnyen boldogultam... amikor csörög a telefon.
.
Közlik, hogy egy szeretett személy áttétes rákos. Mintha falra festettem volna az ördögöt. Ördög... kísértetként leng körül már évek óta.. Ördögi kísértetként. Még soha nem beszéltem olyan emberrel, aki ezzel a tudattal él. És még talán sosem volt ilyen komoly egy bejegyzésem sem.
.

2008. november 11., kedd

Megfizethetetlen

Ez a blog olyan valamilyen, hogy szinte semmi köze ahhoz a világhoz, ahonnan most olyan dolgok bombázzák az agyamat, mint minden, ami autó, és eddig meg se hallottam, gazdasági világválság, az oktatás helyzete, a versenyszféra szó értelmezése, ami előbb-utóbb be akar szippantani és nem tudom, ezt akarom-e, vagy inkább lemondóan és mosolyogva nyomulni a tanártársadalomba.
.
A pénz meg - akármilyen központi kérdés is mostanában - akkor sem boldogít, de szükséges azokhoz a dolgokhoz, amik elhitetik, hogy boldogok vagyunk, míg meg nem adatik az igazi boldogság. Mert az bizony megfizethetetlen!
.

2008. november 10., hétfő

Only +!

Régi kedves ismerősökkel csak néhány szót váltottam... és az derült ki, hogy ők is boldogok és nekem is irigylésre méltó a helyzetem. Hirtelen meglepődtem, hogy ez meg hogy lehet, de inkább nem akartam meggyőzni se őket, se magamat az ellenkezőjéről. Minden rendben van.
Csak pozitívan! Örülök annak, hogy amikor nem látom tisztán a helyzetet, az még nem jelenti azt, hogy más sem. S ha el is voltam tévelyedve, vagy vagyok, tudni kell, hogy jó úton haladok. Tudom, hogy még sok van hátra, de már nevetek azon, hogy
jesszus, merre akartam én menni...
.

2008. november 5., szerda

Intertextualítók

Az intertextualitással foglalkozó ember valószínűleg rendkívül pletykás: ha meglát két szöveget, rögtön azt kutatja, milyen kapcsolat fűzi őket össze, ha pedig csupán egy szöveget lát önmagában, akkor elkezd azon agyalni, vajon mely szövegekkel lehet összefüggésbe hozni.
.

2008. november 3., hétfő

Elsárgult


Nem pottyan az ölbe semmi, legfeljebb elsárgult levél. Nem is várnám el, úgyhogy inkább dolgozok érte, még ha oly ironikusnak is tűnik most ez a szó. Munka a házimunka is, a tanulás is... bármi. Csak a lusta ember unatkozik! A mai sztereotípia kipipálva. Dologra!
.
Máté Péter - Hull az elsárgult levél

2008. október 30., csütörtök

Életjárgány

Kicsit unalmas lehet, hogy folyton panaszkodom. Az első számú szabály: mindig legyünk urai a járműnek! Szóval... ha az életjárgányt elkezdjük vezetni, akkor ne a gyalogosokat, a kerékpárosokat, meg a többi "ez meg hogy kaphatott jogsit" típusú sofőrt szidjuk, ők úgysem változnak meg! Egyszerűen nekünk kell alkalmazkodni a tébolyult világhoz és megtalálni a módját, hogy boldoguljunk.
.

2008. október 28., kedd

Tökélyszaka

Milyen különös... Olyan, mintha egy fura álomból ébredeznék. Lefekvés előtt azt állítottam, tökéletesség nem létezik. Erre az álmom meggyőzött az ellenkezőjéről. S most, hogy már ébren vagyok, fel kellett ismernem: azért nem hiszek a tökéletességben, mert sosem érhetem el.
.

2008. október 27., hétfő

Diplomás klub

Beszélgetek egy emberrel, teljesen más témáról, erre bevág nekem egy ilyet: "Arra volt jó eddig a diplomám, hogy regisztráljak a diplomás klubban. Először azt gondoltam, hogy ez ugyanolyan álláskereső portál, mint a többi, de aztán ott ismertem meg a páromat." Na, mondom, ezt megnézem... Aztán néhány bölcs fórumon jól ki is fakadtam.
.

2008. október 26., vasárnap

Ne gondold!

Zavarbaejtő rendetlenség szűnt meg létezni. Takarítom a házat, az udvart, a blogomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Arra törekszem, hogy felszámoljam a káoszt. Lehet, hogy most még nem szeretném, de akarom, és amit akarok, azt el is érem!
.
Például jogosítvány... eddig azt sem gondoltam, hogy a behajtani tilos tábla nem egyszerűen behajtani tilos, hanem erről az oldalról behajtani tilos. Az utca másik végén egyirányú utca jelzés várható. Olyan táblát kell keresnem, ahol behajthatok, nem olyat, ahol nem. Viszont annál a táblánál, ahol mindkét oldalról behajtani tilos... oda meg se próbáljak behajtani.
.

2008. október 22., szerda

(Don't) Go Away!

Itt és most. Nem kell mindenben a többet látni. Lásd azt, ami! Se többet, se kevesebbet. Mindennek oka van, de nem feltétlenül az, amire számítasz. Az ok lehet csupán annyi, hogy okuljunk belőle. Nem erre indultál? Nem számít. Ne keresd a visszautat, csak mert ez olyan ismeretlen! Amíg az út nem ér véget, amíg gurul a kerék, addig nincs baj. Csak menj!
.

2008. október 21., kedd

Köszönöm Dürrenmatt!

Tegnap este leült mellém a vonaton egy borzadalmasan büdös ember. Azért imádkoztam, meg ne szólaljon, mert az még nagyobb bűzt okozna, pedig elég kommunikatívnak látszott. Lehet, hogy udvariatlannak tűntem, de akkor is azt gondolom, az olvasás megmentette az életemet. Köszönöm Dürrenmatt, hogy nem hagytál egyedül! És általánosságban is köszönöm mindenkinek, aki segít és bíztat, és akit segíthetek és bíztathatok!
.

2008. október 20., hétfő

Elértés

Amikor egy szöveget fordítunk, létezhet-e, hogy az egész összeáll, kivéve egyetlen mondat? Minden szó jelentését ellenőriztem: stimmel. A mondatokat is külön-külön: rendben vannak. De az az egy mondat... sehogy sem illik a képbe. Mit tegyek vele? Hagyjam ki? De mégiscsak ott van... Előfordulhat, hogy az egészet elértettem.
.
Inkább átnézettem még egy emberrel. Szerinte várjak, fordítsam tovább, később biztosan egyértelműbb lesz. Eddig jó úton haladok, minden jel arra utal. No, majd kiderül. Az az egy biztos, hogy semmi se biztos.

2008. október 18., szombat

Nyugat


Felkeltem, kinézek az ablakon és látom, hogy a börtön ablakába ragyogón süt be a nap.
.
Amikor tegnap hajnalban a fodrásznak mondtam, hogy Nyugat konferenciára megyek, azt gondolta, valami EU-s dologról lehet szó, de aztán elmagyaráztam neki. Mielőtt még egyszer megkérdezné az illető, hogy a szervezéssel volt-e valami probléma: közjegyzőként is azt mondanám, a szervezésben nem találtam kifogást.
.
Attól félt, hogy kevesen leszünk, hogy elpárolgunk, hogy nem figyelünk... Még egy véletlen telefoncsörgés sem volt. Minden előadó megtette a magáét, még ha némelyikükre azért rá is férne egy kis retorikai tréning. Igaz, sok volt ez így egy huzamban, főleg az ebéd utáni részekre bírtam kevésbé figyelni. Ahogy az egyik előadó mondani szokta: ilyenkor ebéd után sokkal hasznosabb lenne aludni egy órácskát. Ez nyilvánvalóan nem kivitelezhető... Az ebédnél volt egy kis káosz, de még elviselhető.
.
Kicsit hosszúra sikerül ez a bejegyzés... Egész nap jól éreztem magam, de ha a vége jó, minden jó elvét figyelembe veszem, akkor nem biztos, hogy olyan fenomenális volt. Persze egyszerű lenne mást okolni a történtekért, valójában én vagyok a hibás, amiért megbíztam az ígéretében és nem indultam, indultunk rögtön az állomásra.
.
Akkor nem láttam volna meg, hogy milyen ragyogón süt be a nap a börtön ablakába, mert még napkelte előtt útnak indultam volna. Ehhez már tényleg semmi köze, igazán felkelhettem volna. De mindenki aludt, amikor hazaértem, és mindenki aludt, amikor kelnem kellett volna.

2008. október 11., szombat

Hullócsillag

Láttam egy hullócsillagot, de nem az égen. Először örültem neki, majd szomorúvá tett. Kívántam valamit, állítólag még ebben az évben teljesülni fog. Majd kiderül. Elhatároztam, hogy elindulok felé.
.
Hiába győzködtem magamat és a világot, hogy a közutakon addig van biztonság, amíg én... le nem győzöm a félelmemet. Az elhatározás már megtörtént, megküzdök vele.
.

2008. október 5., vasárnap

Műmosoly

Végre ténylegesen visszatértem imádott iskolámba, új arcokat ismerek meg. Igen, elismerem, mázlista vagyok a 4+1 állami miatt, van két szakom, jön - úgy tűnik - az újabb papír, és még nem vagyok az új rendszerben sem... Csak azt nem kéne tűrni, hogy ott motoszkáljon bennem az a gondolat, hogy ez a ragaszkodás kezd betegessé válni.
.
Az emberek dolgoznak. Igen, cáfolnom kell azt a tényt, hogy nehéz állást találni, körülöttem már mindenki talált magának. A kivétel (én) erősíti a szabályt. Nem, nem szeretnék siránkozni. Most jut eszembe, van még 1-2 szerencsésebb-szerencsétlenebb szakon végzett frissdiplomás ismerősöm, akik már belefogtak a Jaj, most mi lesz velünk... kezdetű siratóénekbe. Igaz, ők nem mestertanoncok. Csodálkoztak is, hogy lehet az, hogy én még mindig nem vagyok elkeseredve.

2008. szeptember 22., hétfő

állomÁSÍTÓ

Notórius főiskolás vagyok. Akkor is oda megyek, amikor nem feltétlenül kéne. Mindig találok valami ürügyet. Igazából nem is azért indultam... de ez csak üres fecsegés. És ismét lebuktam, mert találkoztam ezzel-azzal. Például a Hasas Pasassal épp a szolgálati ebéd után, de az írásba öntés előtt. Hallhattam tőle a még kiforratlan, friss élményeket, mondhatni az első benyomásokat.
.
Hogy mit ír le, az ebben a lapban olvasható:

2008. szeptember 20., szombat

Filózó fuss!

Tegnap beiratkoztam főiskolán egyetemre, vagy hogy is van ez. Megnyílt a "mestertanév". Mielőtt megnyílt volna, próbáltam gyorsétteremnek használni a menzát. Közben láttam egy szemüveges és egy mesterfilozófust. Szívesen beszéltem volna velük, de ez ilyen rohanós napra sikeredett. De nem baj, lesz még alkalom! Addigra talán lesz bokor is a nyúlnak, hogy ne fázzon.

2008. szeptember 18., csütörtök

Családia

Véletlenül találtam rá arra az oldalra, nem kerestem, nem akartam fát építeni. De megtaláltam, gondoltam beírom azon rokonokat, akikről tudok. Pillanatnyilag 150 főt számlál a család, de még némi interjúvolással lesz abból vagy 200. 5 generáció majdnem kész. Régebben kézzel próbálkoztam, de csak 3-4 generációig. Elég bonyolultnak tűnt, mindig belegabalyodtam. Van még néhány kusza firka is, de ahhoz az is kell, aki rajzolta. Majd kifaggatom.
.
Aki akar építkezzen:
http://csaladfa.emlekezet.hu/

2008. szeptember 16., kedd

Boszitea

Na igen, ez az az időszak, amikor az összes szúnyog és légy és többi bogár el akarja foglalni az emberek által összetákolt biztonságos hajlékokat, mert itt sokkal kellemesebb az időjárás. Jön a szokásos náthás időszak, legalábbis ezt mondják. Aztán vagy elhisszük, vagy nem. Kérdés: mi is meg szoktunk ilyenkor fázni? Én nem akarok. De ki akar?
.
Gondoltam, ha már úgyis van itthon csipkebogyó, csalánlevél, pitypanglevél, kakukkfű és nyírfalevél, készítek belőle teát. Mert néhány hete ezt tanácsolták, csak eddig viszolyogtam attól, hogy ilyen gazokat vigyek a szervezetembe. (Itt nem a csipkebogyóra gondolok.) A szembevilágítós csajszi elég boszorkányosnak tűnt minden szavával, még a gyógyfüvek nélkül is. Most mégis kipróbáltam, és csodák csodája: ízlik.

2008. szeptember 13., szombat

Nyulam van

Ami azt illeti, tegnap sem kaptam semmit, de ma, ma már, ha nem is kézzel fogható papírt, de biztos kijelentést és neptun látványt igen. A döntés aképpen szól, hogy érdemes rám áldozni még egy évet, mégis. Boldog vagyok!
.
Nagymamám azt mondta: "Ha az Isten nyulat adott, bokrot is ad hozzá..." Hogy ezt hányféleképpen lehet érteni, vagy ő hogy érti... A lényeg, hogy nem kell aggódnom szerinte, mindent megtudok, megkapok a megfelelő helyen és időben.
.
Jem - It's Amazing:

2008. szeptember 11., csütörtök

Nincs kapás

Korán keltem, elindultam, közben olvastam, megérkeztem, beadtam. Aztán megvettem, amit kellett, beszéltem azzal, aki hívott, hazajöttem. Megnéztem: üres. Vártam, mert azt súgta a szeplős, hogy ma biztosan megkapjuk. Jött, de nem hozta. Olvastam az e-maileket, folyamatban van, és jót ígérnek (remélnek), de várjam meg a hivatalosat. Várok...
.
Kezdem úgy érezni magam, mint egyszer horgászás közben. Az is egy türelemjáték, amit az emberek általában jókedvükben tesznek. Aki nem örömmel pecázik, az inkább kerüli a vízpartot. Sok a szúnyog, a szemét, büdös van, nagy a gaz, nincs kapás, sokba kerül a felszerelés, nincs idő, nincs kivel.... Na jó, ez utóbbit szinte sosem mondják, hisz fura lenne: úgyis csendben kell lenni. Ez csak a nők kifogása lehet.
.
Amorf Ördögök - Dunántúli sláger:
http://www.youtube.com/watch?v=1VQeoBsbzT8&feature=related

2008. szeptember 10., szerda

Előtte

Mindjárt megtudom, felvettek-e, nemsoká találok állást, rámtalál a szerelem és továbbgördül az életem. - Jóslom magamnak napról napra. Most jönne a "de". Ezt a szót nem használom, mert nem akarom. Mindig van valami, ami vagy feldob, vagy lelök, én pedig kapaszkodom, nehogy elszálljak vagy leessek.
.
Egyébként szépen kérek minden jószándékú embert: ha netán újra megmérettetés előtti helyzetbe kerülnék, a világért se próbálja elhitetni velem, hogy a vizsga egyszerű lesz, mert elhiszem és megdöbbentően félvállról veszem. Viszont, ha nagy küzdelmekre számítok, akkor kétszer annyi energiát fektetek bele, mint amennyi szükséges. Persze ebből magamnak kellene kigyógyulni.

2008. szeptember 8., hétfő

Czóbel-Munka

Tegnap hozzáfogtam a Czóbel munkához, gondoltam nem kéne csak a negyedével végezni, inkább megcsinálom a felét.. Aztán a fenét, megcsináltam az egészet. Tudtam, hogy nem végleges, de így már volt mihez nyúlni.
.
No, nem ez volt most az egyetlen ürügy, amiért ma beutaztam, hanem mert hívtak Telegdiék. Sikerrel ugyan nem jártam, csak tapasztalattal. Többet erről nem is érdemes szólni. Elállt az eső.
.
Tanulságok:
- Nem érdemes a gyereknek 3 vagy annál több keresztnevet adni, mert a filológusok is csak az elsővel foglalkoznak (jó esetben).
- Ha ásványvizet kérek, szóljak, hogy NE adjanak hozzá citromot!
- Ne bánj meg semmit, ami nem úgy sül el, mint azt előtte nagy lelkesen gondoltad, bándd azt, ha elszalasztottad a lehetőséget!

2008. szeptember 7., vasárnap

(Be)fejezet

Tegnap véget ért a móka, ha jól tudom. De azért még tegnap is volt nap, hiába volt üres a tér, az udvar nem! Ott összeeresztettek két embert, akik közül az egyik azzal küszködött, hogy befejezze a kérdését, a másik pedig folyton elfelejtette a kérdés elejét. Majd az emlékképek folyamán úgy válaszolt, hogy végül már azt sem tudta, mi volt a kérdés, és válaszolt-e egyáltalán.
.
Milyen módon kezdődött a beszélgetés? Azt nem lehet tudni, mert már folyt, amikor összedugták a kihangosítást. És hogyan ért véget? Közelebb üléssel, de folytatódott. Hogy a közeltrécs miként ért véget? Nem tudhatom, hisz el kellett jönnöm. Nem volt se kezdete, se vége. Talán még most is beszélgetnek.

2008. szeptember 6., szombat

Vidulj!

Csütörtökön újra útra keltem, régi-új barátnőm színházba hívott, de a késő nekem túl késő volt, próbáltunk nyomulni hétre, de a színházasok hatra alkudták a jegyünket, így sajnos a felolvasók társaságától nem búcsúzhattunk el, de láttuk őket is. Bár cselesen, de telve volt a felolvasó udvar, alig jutott szék az épphogy bepottyanóknak.
.
Péntek: a kollégisták ekkor már valószínűleg hazamentek. Hiába a hírnév, valószínűleg inkább könyveket olvastak otthon, kevesebben voltak e nap. Igazából rosszabbra számítottam, és nem hogy elfogadható, de kifejezetten érdekes volt a sok szó, amit hallgattam volna még egy darabig.
.
Eztán bevallom, kicsit zavarosan éreztem magam, mert sejtéseim támadtak a jövőm iránt, mert sejtelmem sem volt, hogy helyes-e egyáltalán, hogy vagyok, hogy ott vagyok. Gondoltam, abban a millió emberben ott bujkálnak ismerőseim, akikkel nem fogok összefutni, mert sötét volt már, a fejek pedig többnyire mámorosak, ha mástól nem a zenétől. Zsúfolt volt a tér, de vidám. Szerettem volna én is vidorkodni még jó sokáig.
.
Ghymes - Azért ne bánkódjál:

2008. szeptember 4., csütörtök

Play

Egyre többen pénzkeresők, akik egyelőre boldogok, mint esküvő után az ifjú pár. A másik szekció meg puffog, hogy még mindig nem, és miért nem ő, és én is ide tartozom, de igyekszem nyugton maradni, és kitartóan, türelmesen, szorgalmasan remélni a legjobbakat. Ha valamit nem jól csinálok, előbb-utóbb úgyis rájövök, aztán kijavítom. Úgy legyen!
.

2008. szeptember 3., szerda

Cute arcok

Mindig "csak" a kudarcokat látnám? Nem. Inkább a kudarcokat is látom! Amúgy a tegnapi csak akkor tekinthető kudarcnak, ha ezt nézőszámban mérik, mert a srácok igenis jók voltak! A riporter pedig egyre profibb kérdéseket tesz fel. Egyébként szerintem meghallotta az, akinek meg kellett hallania, hiszen egyből interjúra invitálták a Lacikat, amit már nem csak az ott jelenlévők hallhatnak. Csütörtökön jönnek a csajok ;)

2008. szeptember 2., kedd

Placcs

Tegnap igazán megtettem, ami megtehető volt, de néha mégis szükség van némi szerencsére is. Ma meg ott folytattam, ahol tegnap abbahagytam. Most meg nyomok egy rövid pausét, hogy megfeledkezzek a sok problémáról, és egy picit jobban érezzem magam. Talán sikerül. A hirtelen belelkesülések utáni nagy pofáraesések időszaka ez.

2008. augusztus 31., vasárnap

Klassz meeting

Öt éve történt, hogy ezekben a napokban közölték, mégsem indul ötödév, így hirtelen mentem ahova tudtam, lettem vámügyintéző. A lényeg, hogy eltelt 5 év, és nemcsak eljött a találkozó ideje, de volt is, aki megszervezze. Furcsa és jó volt újra találkozni emberekkel, akikkel azelőtt nap mint nap.
.
Láttam, hogy a többség, aki továbbtanult, épp most küszköd a munkaerőpiac megismerésével, aki pedig már öt éve a piacra dobta magát, az nagy valószínűséggel sínen van. Felfoghatnám úgyis: a fenének kellett tanulni, de optimista módon inkább úgy nézem: öt év múlva bizonyára én is sínen leszek. És nem úgy, mint Attila, az öcsödi srác.
.
Néhány érdekesség még: Valczer ofő kiosztotta mindenkinek azt a versféleségemet, ami mindenkit négy sorban jellemez (őt is). Én már el is felejtettem a kisebb-nagyobb összetűzések miatt, hogy ilyenem is van, és hogy ezt ilyen célra is fel lehet használni. Öt évig kellett szemeznie a 20x4 sorral, kielemeztetnie a pszichológus hugicájával, hogy közölje, mennyire tetszett neki, és hogy megállapítsa, mennyire szigorú vagyok.
.
És emlékül egy dal, és nem azért, mert szeretjük. Ezt legalább 10x meg kell ám hallgatni egymás után, hogy elérje a kellő hatást!
Zámbó Jimmy - Egyszer megjavulok én:

Félországos körtúra

Az úgy kezdődött, hogy nagymamám nézte a tévét... pontosabban, hogy bekötötték neki a kábeltévét :-) A másik szál, hogy édsanyám megemlítette hajbaját. És elszántan el akart menni az Ormosba. Én meg nem akartam, hogy egyedül bolyongjon a betondzsungelben, megkértem, bolyongjunk együtt! Úgyhogy felkerekedtünk a felvételi utáni hajnalon. Úgy terveztük, hogy aznap késő este haza is érünk, de nem egészen így történt.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.
.
Másnap újra felpörögtünk és az összes létező rokonság felkeresése mellett még egy bő órás shoppingolás is belefért mielőtt ebéd után hazaindultunk volna megtenni a röpke 127km-ünket, ahol részeg hajléktalanok, tomboló szurkolók és táborból hazatérő árvák kísértek minket. Szép az élet és színes!
.
Ormos Intézet:

Be Master!

Az első papírkötegen átrágtam magam, ami szükséges volt ahhoz, hogy oda merjek állni a felvételi bizottság elé. Bármilyen hihetetlen, de ez volt az első felvételi az életemben. Túl vagyok a diplomaosztómon, simán megúszhattam volna az életemet felvételi nélkül, de úgy tűnik, hogy valamilyen belső indíttatásból nem elégszem meg a főiskolai diplomával, mester szeretnék lenni.
.
Hogy bemutatkozásom mennyire volt eredményes, arról még nincsenek információim, minthogy a pótfelvételi jelentkezések feldolgozása késik. De bármikor megérkezhet a kis vagy jó esetben a nagy boríték, és a nagy borítékon belül is lehet jó hír, vagy rossz. Megéri-e az államnak fizetni még egy évig, hogy NYF-es legyek? Vagy erre már nincs keret és magamnak kell. Vagy a legrosszabb, ha köszönik, nem kérnek belőlem, ha fizetek, akkor sem! Na, majd kiderül.
.
Csúsznak (ki hinné?):

táBorozás

Igyekszem magamhoz térni ebből a hosszú vívódásos hagyjuk, majd máskor, inkább nem írok... sorozatból, és nem túl hosszú mondandópótlás után folytatni ott, ahol abbahagytam.
.
Aug. 12-15 között, három éjjel három nap, volt szerencsém részt venni nem holt költők, hanem élő írók között a híres Írótáborban Tokajban nem íróként. Még sosem voltam táborban, amúgy is kíváncsi voltam.. Igaz, eleinte kételkedtem jelenlétem jogosságában, de aztán a végére elmúlt ez az érzésem. Olyasmi ez az egész, mint a Vándorszemi, csak nem vándorol és tovább tart.
.
Ami furcsa volt ott nekem, hogy nem is hallottak vándorlásainkról, vagy a SZIRTről, vagy A vörös postakocsiról. Na, jó ez utóbbiról már hallottak néhányan. De legalább nekem is volt némi újdonság a tarsolyomban. Jövőre elmegyek-e? Szeretnék, de megígérni nem tudom, mert addig még rengeteg víz lefolyik. Mindenesetre örülök, hogy ott lehettem.
.
A program: