Dzsolidzsóker

Az is lehet, hogy a dzsolidzsóker lesz a nyerő lap. Nem gondolom, hogy bizonytalan lennék, csupán sötétben tapogatózom, és képzeleteimre hagyatkozhatom. Azért a fény csak árulkodik, merre van a kiút, nem? Még nem veszek biztosra semmit. De lehet, elindulok arra.

.

Zagar - Wings of Love:

http://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo

Olvadás

Meglátod, minden rendben lesz. Minden megoldódik a maga idejében. Te csak tedd a dolgod. Tedd, amit szeretnél. Nem létezik helytelen. Hely mindig van, mert nem vész el, csak átalakul. Mindenütt jó, de csak most jön a java. Elvont ábrándjaim lassan a valóságba süppednek. Ez cseppet sem negatív, hiszen a jéghegynél is az számít, mi van levül. Csalna a látszat? Miért kéne ilyen egyszerűen csalónak titulálni a látszólagos dolgokat? Nem csaló ő, hisz nem szándékos...

.

Happiness Factory:

http://www.youtube.com/watch?v=NwCn-D5xFdc

NyaFi

1. Kétségbeesés: "Nem akarom, hogy vége legyen, mi van, ha nem írom meg a szakdogákat?"

2. Tegyük fel, hogy van négy kártyám... most nem véletlenszerűen húzok, nekem kell dönteni, melyiket is választom. Tudom, melyiket szeretném! Csak azt nem tudom, hogyan valósítsam meg... nem kiköltözni, csak átköltözni szeretnék. Végülis ott születtem, és nekem sem kell dzsípíesz:)

Júli 12 után üres a naptáram... ott meg tudnám tölteni, szerintem.

.

Roy és Ádám - Az otthon itt van:

http://www.youtube.com/watch?v=Th6nlIuiIKQ

Amotthon

Amik a Nyh-esszében megjelennek, nekem 3 helyhez köthetők. Pedig valóban, ezek jelentik az embernek az otthont. Nem, nem igazán jellemző az időbeli egymásutániság ezekre a helyekre. Egymás mellett, párhuzamosan élnek. Mindhárom helyen kulccsal járok be... Mióta az eszemet tudom, ott vagyok mindenhol, de igazából sehol sem. Igazán otthon nem érezhetem magam soha, egyik helyen se, mert mindenhol honvágyam van a másik két helyre. Mindegyik tele van emlékekkel, mindegyik visszavár... egyelőre. Most az egyik hely jelenti a pihenést, a másik a szórakozást, a harmadik pedig a munkát. Nem tudom, ez hogyan változik ezután...

.

Fatboy Slim - Rihgt here, right now:
http://www.youtube.com/watch?v=R795KiMD4zs

A kis Ciceró

Ma vitáztam valakivel, akivel más nem mer. Ennek a többiek örülnek, pedig könnyen ráfázhattam volna. Kis hős lett belőlem. Úgy tűnik a beszédem rám is hatással van.. vagy csak rám, az írójára van hatással? Eddig hárman hallották. Nekik tetszett. Ettől még nem biztos, hogy tényleg jó, még akkor sem, ha három különböző emberről van szó. Az igazi hallgatóságtól persze valószínűleg nem kapok majd visszajelzéseket, vagy nem őszintéket. Ilyenek a hallgatók! Ezek se biztos, hogy őszinték. És az se biztos, hogy én a topon leszek élesben...

.

Zanzibár - Szólj már:

http://www.youtube.com/watch?v=etxBUw__Cxk

ÉleTLAP

http://www.youtube.com/watch?v=ideGIY_0hv4

Az élet választások sorozata. Kezdetben még előttünk a teljes étlap, az egész élet. Először bárkit vagy bármit kiválaszthatunk, majd fokozatosan szűkül a kör. Hogy milyenné válik az életünk, végső soron attól függ, hogy vagyunk-e elég merészek a választások alkalmával, vagy beérjük a kevesebbel is. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy van helyes, vagy helytelen döntés.

Saját magunkban határozzuk el, hogy mit választunk. Utólag sopánkodni kár. Mégis miért sopánkodik pl. Mézga Gézáné, hogy nem Hufnágel Pistit választotta? Honnan jön ez a megbánás? Bizonyára a Mézga Géza váltotta ki. Ez azonban nem fair Hufnágel Pistivel szemben, hiszen neki esélye sem volt kiváltani ugyanezeket az érzéseket. A mi bajunk, ha rosszul döntünk, sopánkodhatunk később, hogy "bezzeg, ha a Hufnágel Pistit választottam volna..."

Aki tényleg vállalja a felelősséget a tetteiért, az nem várja el a másiktól, hogy megválaszolja helyette a döntéseket, és utólag nem bánkódik. Ami történt megtörtént, része az életünknek akkor is, ha nem úgy sült el, mint ahogy azt előre elképzeltük. Az ilyen ember önmagának nem csupán legnagyobb ellensége, de leghűségesebb barátja is egyben.

Világboldogság

Egyet gondolok, kettő lesz belőle. Majd elfelejtettem, hogy a dolgokat több oldalról is meg kell nézni. Kezd derengeni, hogy az igazság odaát van. A befolyásolhatóságomat azt csökkenthetem, de edzenem kell hozzá, azt meg úgyis megadja az élet. Nem mondhatom, hogy nem. Igazán akkor örülök, ha a jó győz. Kárörvendő és gonoszka is vagyok, elismerem, de csak ha jogosnak érzem... Ha a szépségqueenek világbékére vágynak, PS a világszabadságra, akkor én a világboldogságra. És nem számít, hogy nem vagyok első a sorban, egyszer sorra kerülök én is, mert része vagyok a világnak.

.

Linkin Park - Shadow of the Day:

http://www.youtube.com/watch?v=z682duR_D9c

Not Enough

Miért nézel felhőkarcolót a jól ismert vidéken? Mi elől menekülsz? Kiharcolod magadnak azt, amit szeretnél, majd eldobod. Dobd! Ez így helyes. Kitűzöm magam elé magasra a lécet, és már nem is csodálkozom azon, hogy át tudom ugrani. Ugrás közben igen, fent van az ember, fel lehet rá nézni. Fentről meg... még mindig ott vannak a felhőkarcolók. De szükségszerű az esés, nem kell azt hinni, hogy ez úgy marad. Nem, nem vagyok pesszimista. Sikerült, igen, sikerült nagyon jól már megint. És örülök is neki. De ezzel nincs vége! Sosincs vége.

Manic Street Preachers - Your Love Alone Is Not Enough:

http://www.youtube.com/watch?v=jyrJJxGWQ5g

Mindjárt

Helyes-e vagy nem helyes, de alig várom, hogy túllegyek ezen a vizsgán. Pedig még nem vagyok rá kész, akkor sem hiszem, hogy az leszek. Ma már biztos nem. Holnap reggeltől délutánig újra nekivágok. Az este többé nem alkalmas tervezésre, csak végzésre. Mindenkire igaz, hogy most él. De mitől élet az élet? Megteszem, ami tőlem telik, a többség szerint túl sokat is. Nekem elég, ha továbbra is minden rendben marad.

Persze, mindig van hiányosság, van, ami túlságosan alulmarad arányaiban az életben. Halogatom, halogatom... de ezt nem tehetem örökké. Szeretném megtalálni azt az embert, aki büszke lehet arra, amit teszek, és megbocsátja bűneimet. És én is büszke lehetek rá és megbocsátanám, elfogadnám hibáit. Majd egyszer...

.

Mark Brown & Sarah Cracknell - The Journey Continues:

http://www.youtube.com/watch?v=yNLEXej-wTI

Az egyik ember szerint: "Mindig a holnap a legzsúfoltabb nap."

Lassan összeáll a kép

Bizony, hogy összeáll.. bár általában ilyenkor szoktam földbe döngölődni, mert azt hiszem, sínen vagyok, aztán összezavarodik minden. De olyan sok vesztenivalóm akkor sincs, ha mind közül ez a legfontosabb óra. Vissza akarom kapni az életemet, mert úgy érzem, egy elvarázsolt világban sínylődök. Vagy ez a valóság?

Elgázoltatásom

[Ez itt a kép helye:

1

mint egy óra van hátra, és

1

azaz egyszer élünk]

Határozottan nem tudom, mit szeretnék. Igazán akarom-e? Tudom, hogy saját magamnak kell ezt kitalálni. Ha megvan, akkor tudok küzdeni érte. Nem tudom, helyes-e, amit teszek, csak a megérzéseimre tudok hallgatni, azok sosem hagytak cserben. Ha ma nem hallgatok rájuk, akkor elütött volna egy autó. Épp a 14. óra előtt, miután kinyomtattam a tervemet. A sofőr le se fékezett, észre se vett. Vajon kinek hiányoznék? Lehet, épp akkor lett volna a temetésem, mint talán így a záróm lesz. Ha csak nem öntötte ki Annuska az olajat...

Moby - Extreme Ways:

http://www.youtube.com/watch?v=7U-7DJFgooU

Egy felszabadult pill

Na, asszem bevettem a "nem-érdekel kapszulát", csak rá ne fázzak.. De állítólag így nem fáj annyira. Töröm magam, de kit érdekel... ha mást nem, engem sem. Irány bulej... holnap relatíve szabadnap. Csak főbíráló, vagy mi leszek. (Már nem vagyok beszámítható.)

Basshunter: Now You're Gone:
http://www.youtube.com/watch?v=bzC2E-2dysA

Este mégis jó

(Jackson 5 - ABC)

http://www.youtube.com/watch?v=cLxqsZHgAmk

Sikerült tegnap minden. És nem is éreztem megerőltetőnek. Ma sikeresnek mondható napom volt. Ma nincs annyira sok dolgom. Túl vagyok a nehezén, mondhatni. Lassan véget ér. De persze aztán jön valami más. Mindig jön.

Hajrá

Már megint.. ill. még mindig ki sem látszom a sok tennivalóból! De megcsinálok mindent még lefekvés előtt! A túlélésre játszom, hisz már nem sok híja.

15.. 14.. 13.. 12.. 11.. 10.. 9.. 8.. 7.. 6.. 5.. 4

Rügyezünk?

A nap felkeltétől a nap enyésztéig végtelen tervezetírás nyújtózkodott végig. De mostmár:

http://www.youtube.com/watch?v=qD1aVLjzZ9w&feature=related

(David Jordan - Sun Goes Down)

A leghosszabb február volt ez a szökőévek közül is. Örülök, hogy vége, mert a március, az március. Mostmár az utolsó tavalyi falevelek is eltűnnek a fákról, helyükre új levelek nőnek és nem is kérdezik, hol van már a tavalyi hó. Nem kérdeznek, csak nőnek, élnek és virulnak.

Zsarnokság

Hiszem, hogy az optimizmus mellettem áll. A jókedv folyton vissza-visszatérőben van, csak a pillanatnyi helyzet próbálja leverni. De ennek március 13-án bárhogy is, de vége lesz. A legnehezebb két hét most kezdődött. Csak ezt kell kibírni, aztán visszakapom a szabadságomat, nem függök a tökmagképző zsarnoki rendszerétől.

Precíz

Azért is megmutatom, hogy meg tudom csinálni! Olyanokat tervezek... hármat két nap alatt!! Alapos munkát végzek, mint mindig. Igen, eddig el voltam maradva, de mostmár nem hagyom magam, nem hagyom, hogy a rosszkedv, a nátha, vagy bármi kifogjon rajtam, mert igenis szeretem ezt csinálni! Tanár leszek a gyakorlatban még 3 hétig, papiron meg juniustól... és mosolygok hozzá. XD

Halló

Azt hittem, minden fontos számot megismertettem a telómmal. Erre egy hétig magára hagyom, mikor igazán még meg sem ismertem, és két olyan szám is keresett, akit telókám nem ismert. Én sem. De egy hét után cikinek tartottam magyarázkodni, hogy ugyan miért nem hívtam vissza. És ahogy telik az idő a helyzet csak romlik. Végül dobtam 1-1 sms-t, de erre meg semmi reakció. Biztos már tárgytalan... de ha mégis fontos, talán újrahívnak. Talán egyszer megtudom, hogy kik voltak, vagy nem. Hívjak fel ismeretlen számokat, hogy valamikor, napokkal - lassan hetekkel - ezelőtt erről a számról kerestek? Ki az az elvetemült, aki a mai világban kibír egy bő hetet teló nélkül? Máskor nem keres senki. Legalábbis nem tűnik fel.

Nagylevegő

Most veszek egy nagylevegőt, becsukom a szemem, és fejest ugrok. Nem számít, ha nem tudsz úszni, most megtanulod. Ha nem sikerül, az nem érdekel senkit. Ha sikerül, akkor tényleg minden rendben van. Megveregetik a válladat és az élet megy tovább. Bár tudnám, hova, de hova.. ha egyáltalán visz az utam! De tán csak visz! Jaj, megpróbálom nem túlreagálni, vagy épp azt kéne? Up-and-down... pattog az agyam, mint egy labda, inkább lassan szeretnék becsöpögni a hálóba.. lehet? vagy a mindjárt-itt-a-vége hangulat miatt a fuss-el-véle kapkodásra van szükség? Bárhogy lesz, úgy lesz!

Cenzúra

Na, már itt is vírusokat küldözgetnek.. inkább töröltem a bejegyzést, nehogy rákattintson egy óvatlan olvasó. Még jó, hogy nem privát gépen ügyködtem. Mellesleg máskor is cenzúrázhatom a saját bejegyzéseimet, nem kell ahhoz vírusos link a megjegyzésbe. Kétféle ember olvassa a blogomat, aki írja is, meg aki csak olvassa. Én, aki írom, tudom, nekem mi tetszik, s ami nem tetszik, kitörölhetem. Az olvasó legfeljebb válogathat, de attól a nemtetsző bejegyzés még ottmarad.

Más. Tévúton járok. Valószínűleg még nem találtam meg a helyemet, ill. a helyes utat, mert hétről hétre ütnek be teljesen váratlan események. Félelmetes, de mindig van valami, ami miatt a dolgok mostanában nem mennek olyan simán, mint azelőtt. De mi előtt? Hol rontottam el, ha elrontottam, és hogy tehetném jóvá?