2008. május 4., vasárnap

Csipp-csepp

A tervezgetést egyelőre berekesztettem. Valahogy megnyugodtam picikét. A felhő eltűnt? Nem, inkább jótékonyan takarja el a tűző napsugarakat. Nagy szárnyával borít a virrasztó éji felleg.. meg a nappali is, ahogy elnézem az időt. Mi okozta a változást? Történni nem történt semmi, csupán kerestem egy tollat és használtam: írtam.

Annyira kijöttem a gyakorlatból.. Talajtalanul tengődtem évekig ott, ahol azelőtt azt hittem, hogy a legjobb helyen leszek. Először csalódtam, de ma már tudom, csak tél volt és csend és hó... Örök télnek látszott, de semmi sem tart örökké. És még úgy is jól éreztem magamat, csak valami hiányzott. Már tudom, hogy mi az, de hova a csudába is pakoltam.

A régi firkák megvannak, köszönik jól.. csak már olyan régiek, és azóta annyi minden változott. Talán eljött az ideje a folytatásnak.. de a módszernek meg kell újulnia, még akkor is, ha nem biztos, hogy ez is úgy megy, mint amaz azelőtt. A régi-régi metódus már nem is fog működni. Egy folyóba kétszer nem lépünk. De a folyónak minden cseppje számít, mert egy lavor víz nem képes eljutni az óceánba.

Jazz + az - Csepp a tengerben:

2008. május 3., szombat

Hallgatás

Minden, amit mondok felhasználható ellenem... Ez ok lehet arra, hogy befogjam a számat? Mindenesetre meg kell gondolni, milyen szavakkal élek... de mindig csak fontolgatni??! Lehet, hogy itt sokat beszélek, de máshol, ahol beszélnem kéne, hallgatag vagyok. Hallgatok.. másokat. Ha megszólalok, ömlik belőlem az esztelenség. Mi ez, ha nem hárítás? Mit hárítok? Na, épp ez az, amiről nem beszélhetek. Vagy azért, mert magam sem tudom, mi az, vagy pedig azért, mert.. akkor se mondhatom el, ha tudom. Pedig de szeretném... Jogomban áll hallgatni.

Kispál és a Borz - De szeretnék...:

2008. május 2., péntek

Blogdolkozom, tehát vagyok

Mostanában hiába próbálok én verset írni, elcsábít a blogírás műfaja.. ha létezik olyan... és miért is ne létezne? Ide firkálom magasabb és alacsonyabb röptű gondolataimat. Meg lehet határozni, hogy is néz ki egy blog általában: van neki színe, vannak benne dátumok, címkék, képek, hangok és még ki tudja, mi minden.. De a szöveg - úgy gondolom - mégiscsak elmaradhatatlan. A szövegre még reagálni is lehet, de persze nem kötelező.

De hogy is néz ki ez itt levül? Úgy, ahogy látod: ennek is van valamilyen színe, de nem ezt tartom fontosnak. A szöveg az első, hogy legyen neki gondolatja. Szemléltetésként társítok a szöveghez képet, hogy legyen neki arca. Válogatok hozzá muzsikát, hogy legyen neki hangja. Életet lehelni talán író és olvasó együtt tud belé.. de az író mégiscsak nélkülözhetetlen: a blog, amit nem írnak, nem is él. Attól, ha olvasatlan marad egy könyv, még könyv marad.. ahogy a blog is blog. Az ember is ember marad szerelem nélkül... Gondolkozzunk el, mi a rendeltetése mindannak, ami a kezünk ügyébe kerül!

Dupla Kávé - A füredi Annabálon:

2008. május 1., csütörtök

Szobatiszta

Ez a nap üres és pihenő és gondolkodó.. céltalan és satöbbi. Írni vagy nem írni.. hogy lehetne elérni.. vagy elírni. Haladni és tenni és gubanctalanítani. Tele van gazzal a kert, a metszőolló pedig eltörött. Esik az eső, én meg süllyedek a sárba; süt a nap: ráncolom a homlokom. Tisztába tenni kell, ha még nem szobatiszta az élet. A szobám nem tiszta, megyek, tisztába teszem..

Kowalsky meg a Vega - Ennyi csak:

2008. április 29., kedd

Mesterlövész


Lassan felöltöm a detektívszerepet, mert komoly ügyem megkeresni a célt, miért is választottam négy éve azt, amit imádok. Kezdem elveszteni a fonalat, mert az érdeklődésnél és a szeretésnél nem jutok tovább. Kell valami fogódzó, hogy ne menjek abba a rossz irányba, amit szintén nem ismerek. Az is lehet, hogy mindkét irányt ismerem, csak nem tudom még, mi a jó és mi rossz nekem. Azt gondolom, még mindig jó helyen vagyok, és az idő is jó. Egy mesterlövész biztos jobban ismeri az irányokat, hisz nem téveszt célt. Megyek én is keresni az áldozatokat..

Kerozin - Bonnie és Clyde:

2008. április 26., szombat

Helló meló


Jaj, ez a csiki-csuki.. lehet, hogy mégis Debibe kutyul az élet :-) Őhappységemet felhívták és angolul karattyoltam. Elég béndzsán, mert erőteljesen meglepődtem és I've blocked.. de azért mondtam egy-két épkézláb mondatot is talán, ami még derengett tavalyról. Derengett, de rengett alattam a léc.. nemtom, hogysmint alakul a mosoly az arcomon. I have sent my English CV with a photo.

I am only bubbling since the end of last semester is so foggy. And now: I must write a million pages papers about teaching practise I've gone through. Rugójaim: Speak English to me, please! I want to exercise. But I am often amazingly lazy. Maybe I would commuting to Debi from Nyh till July or perhaps I will live in Db.

2008. április 25., péntek

Lelkitetkó


Szeretnék lépni. Békében élni azzal, ami körülvesz és ami belül.. vesz. Nem fordítani el az arcomat a fény elől, és nem belenézni a vakító fénybe. Mi folyik itt? Na, ez az, ami az én pályám: ami itt folyik. Nem szeretném, hogy "ami befolyik, az rögtön kifolyik" legyen az életem. Nem vagyok én eresz!

Kíváncsi lennék, más hogy érezte magát akkor, amikor ugyanazon ment keresztül, mint én.. persze, jövőre én is röhögni fogok már magamon.. gondolom. Mondhatok itt hetet-havat, jósolni úgysem tudok. "Ember tervez, Isten végez!" - szokták mondani a bölcsek. Azonban ebben a digitális világban értelmetlen jóelőre tervezgetni, mert kizárt, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy a mi csöpp eszünkkel elképzeljük. Menet közben váltunk irányt.. eltévedni nem lehet és visszafordulni sem. Lelkünkbe tetoválódik mindaz, amin keresztülmegyünk. Aki nagylelkű, annak több fér. Megyek enni.

U2 - Stay:

2008. április 24., csütörtök

Indulj el egy úton...

Megtúráztattam magamat rendesen. Na, nem mintha hegymászással teli, kalandos úton vettem volna részt, nem.. Kicsi amplitudója volt a jó és rossz emlékeknek ezzel az úttal kapcsolatban, de mégis volt minden vegyesen. Aztán az idő majd szelektál.

Jár az agyam, mint a rokka, mit és hogyan kezeljek. Apró elejtett megjegyzések nagyító alá vételéből milliónyi tanulságra bukkantam. Kérdés, mennyire vagyok képes a konklúziókhoz alkalmazkodni. A szüleim azért mégiscsak megvalósítottak cseperedésem folyamán nemegy nevelési célt. Például azt, hogy igyekezzünk összhangban élni a természettel, hisz az ember csak önmagát pusztítja el, ha ehhez nem tartja magát.

Másfélmillió lépés Magyarországon - Indulj el egy úton...:

2008. április 22., kedd

Gyere velem!


Műveim szép halomban, én meg megyek Széphalomba :-)

Hogy mi a tervem ezutánra... az napról napra változik. Egyet tudok: dolgozni akarok, mert valamiből élni kell. Van, amit szeretnék: nem elmenni messzi ismeretlenbe. Miért? Mert az menekülés lenne, ha itt meg se próbálok semmit. Meneküljön az, aki már elrontotta az ittlétét és mondhatni itt utálják. Az tényleg csak remélheti, hogy ott, messze.. ott elviselik, hogy megtalálja a helyét a világban. Nem akarok menekülni.. önmagam elől.

Lehet, hogy optimista vagyok és naív, de hiszek még a "jótett helyébe jót várj" elvében, meg a "szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál" szituációkban. Valószínűleg kisbaba az agyam, hogy még nem csalódtam egy igazit, vagy marhajól szelektál a memóriám és a rossz emlékeket rendre kiselejtezi. Remélem, szüksége van rám a világnak.. és szól, hogy gyere már velem!

Cserháti Zsuzsa - Kicsi, gyere velem rózsát szedni:

2008. április 21., hétfő

Hát én immár..


Megcsapott a tavasz. De tényleg! Még virágot is szedtem. Szeretnék kirándulni menni. De még mindig nem végeztem a nem-kell-mondani-mivel. Sebaj, úgyis megyek szerdán és látok világot izibe. Addigra meg csak összehordom az egész mindenséget. Addig ma le nem fekszem, míg nem végeztem! Uff.. Magam mellé veszem a váza virágot és írom, amit írni kell. Így élem meg a tavaszt.
.
Edvard Grieg - Morning Mood:

2008. április 20., vasárnap

Gúnya Day

Olykor komoly kapcsolatba kerülhetünk akár a személyes tárgyainkkal is. Csak mert a szívünkhöz nő. Valaha tényleg szép volt, és megszerettük. És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy az a szépség már a múlté. Szomorú ilyenkor tudomásul venni: változik a divat. Van, hogy nyakunkon marad egy-egy régi gúnya és hitegetjük magunkkal, és vele, hogy milyen szép. És mit teszünk közben: túl akarunk adni rajta.

Legbelül tudjuk már magunk is: ócska gúnya! Igen, előfordul, hogy a nyakunkon marad. Régi kapcsolatainktól nem szabadulhatunk meg olyan kikötéssel, hogy akkor fogadjuk be az újat, ha valaki vállalja az ócskaság nyűgét. Nem háríthatjuk el a felelősséget! Része életünknek akkor is, ha nem egészen úgy sült el, mint ahogyan azt előre elképzeltük.
.
Sugababes - Red dress:

2008. április 19., szombat

Ki pufog?

Tegnap bementem a városba, ami megszült engem, s egy kóbor lélek kérdezte, odavalósi vagyok-eee. Egy röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon mi a válaszom, de aztán igennel feleltem. És valóban, úgy is érzem. És minden egyes felkelő nap erősíti bennem, hogy semmi pénzért nem hagynám el ezt a helyet. Most nem. Ide vagyok gyökerezve bele a talajba mélyen le(het)..

Teljesen otthon vagyok, s nagy szívás lenne a vadvárosba költözni. Ez itt egy biztonságos környék tele ismerős arccal, s többet tud adni nekem, mint amaz... egyelőre. És én is többet tudok adni itt. Úgyhogy én csak fújom a dalt.. fújom a dalt, fújom a dalt. Mert hát mindenért felelős az isteni szikra :-)

Sub Bass Monster - 4 ütem:
http://www.youtube.com/watch?v=I2AkqEZKPB4

2008. április 17., csütörtök

Maradj már!


Imádom ezt a környéket! Nem kéne kétszer mondani, hogy maradjak, ha itt kapnék állást. Nem akarom tovább fújni a nagy hólyagot. Ha el is megyek, csak azért, hogy szívjak belőle, s aztán belefújjam a saját ballonunkba. Menjek vagy maradjak? "A lány még vár, hát harcolj érte!"

Rapülők - Lesz még rosszabb:
http://www.youtube.com/watch?v=vDvPibUdNzM

2008. április 16., szerda

Frissítés


Minden olyan régi.. minden ismerős az egyik oldalon. És minden olyan ismeretlen, ami új. Ez van a másik oldalon. A régi dolgok megújulása csak elidegenít a megszokottól, az új dolgok régivé válása újításra kötelez. Ez egy egyirányú utca és nincs visszaút.

Most - hogy abbahagyjam a panaszkodást - átmegyek okoskába: tanácsokat osztok. Nem szabad hagyni, hogy elavuljunk. Újítani kell folyamatosan. Igyekszem megtalálni a frissítés gombot az életemen. Mert ha nem újítok, én leszek a régi, akit újra cserélnek...
.
A zene is régi... mindenhol.
Ákos - Valami véget ér:

2008. április 15., kedd

Kővirágoskert


Szeretnék kimenni a szabadba és ott csinálni bármit inkább, mint idebenn, mert ki tudja, meddig tehetem ezt meg. De szeretnék inkább továbblépni is a szakdogán, és új dolgokba kezdeni. Ezt sem tehetem meg. A határidő bebetonoz. Lassan megint lezárul valami, s kezdetét veszi valami új. Csak abban reménykedem, hogy abban az ismeretlen újban körülöttem lesz a beton, s nem bennem.

Republic - Nagy kő zuhan:
http://www.youtube.com/watch?v=TTGDqQsLu_M&feature=related

2008. április 14., hétfő

SUCKdolgozat


Mostmár tényleg befejezem azt a két szakdogát........

Morcheeba - Rome wasn't built in a day:

2008. április 13., vasárnap

first sight

Nem vagyok maximalista. Nem fűt a közlési vágy. Nem akarom szándékosan elhitetni az emberekkel, hogy nem vagyok olyan, mint az első benyomásuk rólam. Csak mindent elkövetek, hogy megvalósítsam, amit éppen szeretnék. Lehet, hogy ezért sokan azt gondolják, nem vagyok komplett... ez az ő véleményük, nem sok közöm van hozzá. Nekem is van véleményem, amit nem mindenkivel osztok meg. De akivel igen, az sosem feltételezi rólam, hogy hasonlítok az első benyomásra, vagy előfeltevésekre. Az az ember alig tud lelőni.. szeretne, de mégsem. Mert hallgatni is szeret, és olvasni is.

Geri Halliwell - Look At Me:

2008. április 12., szombat

A költészet napja


Mennyi minden történt tegnap... nem fogom leírni, de igencsak átnyúlt a mába. Ott volt mindenki, aki számít és találkoztam és beszélgettem, még olvastam is, de az mellékes. A lényeg, hogy de jó, hogy nem maradtam kívül az eseményeken. Minden jól sikerült és legális és szép volt... Remélem nem az utolsó alkalom. Végre tisztességesen megünnepeltem ezt a napot:)

2008. április 9., szerda

Igyekszem

Nincs ihletem ide. Igyekszem leegyszerűsíteni a dolgokat. Igyekszem mindenhol ott lenni. A lassúság az ellenségem, küzdök ellene. Az utóbbi időben egészen legyőztem. Annyi minden történt ma, de igazából minden jelentéktelenül a semmibe folyik. Néhány nap szünet várható itt. Máshol vagyok.

2008. április 7., hétfő

Gipszművésznő


Nem olyan vészes, mint gondoltam, de a félsz ott motoszkál. Rosszabb annak, aki zsákban ugrál és bokát zúz. Gipszlevétel menetrend szerint még sztrájk idején is, hisz a biciklitúra nem maradhat el, akkor sem, ha esik. Ami jár, az jár. Vagy inkább: aki bír, az jár... Én jól járok ezzel, még ha hirtelen önállóbbnak is kell lennem, mint azt gondoltam. Az ördögfiókák kisangyalok voltak, hátulról tűrhető volt a luciferek órája is. Bár ott tényleg vigyázni kell, mert seperc alatt bunyó alakulhat ki. E' van. Asszem túl fogom élni ezt a hónapot is. Hosszú lesz, de nem annyira, mint a február. Bergson knows I'm not so silly as it seems first reading...
.