2008. december 23., kedd

A gyertya még ég


Nem kellett sokáig számolni, a szenvedés már az előző bejegyzésem napján véget ért. A nyugovóra helyezés szinte még ünnepnapon (nálunk az - lenne): János napon lesz. A családunkban három éve kérdés: hogyan viszonyuljunk a karácsonyhoz, ha friss, még temetetlen halott van a családban. Akkor 23-án nagyapám halt meg, most pedig a másik nagymamámat veszítettük el.
.
A család többsége szerint - nálunk is - evidens, hogy a karácsony, a maga szertartásosságával sztornózva. Még karácsonyfát sem díszítünk. Ez alól kivételt csak a család azon része tesz, ahol kicsi gyerek van: ők sokkal hamarabb érzik, hogy az élet bizony megy tovább, mondhatni könnyebben dolgozzák fel a veszteséget.
..
A következő kérdés, amivel sokkal bonyolultabb dolgunk van: mihez kezdjünk azzal, hogy ilyenkor boldog-boldogtalan kellemes ünnepeket kíván? Érdemes-e, szabad-e hangot adni érzéseinknek: hogy lenne már boldog a karácsony, amikor... A válasz az, hogy nem.
.
Teljesen felesleges belerondítani más örömteli ünnepi várakozásába. Miért okoznánk a másiknak lelkiismeret-furdalást azzal, hogy a válasz hallatán netán tapintatlannak gondolja saját magát, miközben ilyenkor az a normális, hogy általános boldogság és szeretet költözik az emberek szívébe még akkor is, ha az év többi hónapjában esetleg nem úgy viselkednek.
.
Legalább most megpróbálják összeszedni magukat és igyekeznek úgy tenni, ahogy talán egész évben lehetne. A gyász tulajdonképpen egyéni szociális probléma, amit az embernek saját magának kell feldolgoznia. A többiek ünnepeljenek csak!
.

2008. december 21., vasárnap

Visszaszámlálás

Valami készül. Valami, ami szétszórttá teszi a viselkedésemet, korlátozottá a nyelvemet. Nem így ismertem meg magamat. Nem is vagyok önmagam teljesen. Az Orákulum két hetet mondott, de aki látta, aszerint még ennyi sincs. Megkezdődött a visszaszámlálás...
.
De nem, most nem ezzel kell foglalkozni, még egy utolsó vizsga belefér az évbe, azután majd megoszlhat a figyelmem karácsony és e között. Most úgy közeleg, mint az árvíz, fel lehet készülni rá homokzsákokkal, csónakokkal, be lehet pakolni vízhatlan hordóba, vagy kinek milyen ötlete van. Három évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtettünk semmit, olyan váratlanul ért minket, mint a földrengés. Semmi előkészület, legfeljebb borult ég, de még abban se voltunk bizonyosak.
.

2008. december 20., szombat

Látám, hogy ez jó

Úgy tűnik, szabállyá kell tennem, hogy fáradtan nem írok blogot. Blogkultúra.. Nehogymár épp én legyek lehúzó! Igen, sejthető, hogy megint töröltem egy bejegyzést. Végül majdcsak kialakul, milyen is ez. "Az ocsút az idő nem állja."
.
Bizonyos tekintetben a kifejezés cenzúrázást takar, de talán az idő az az úr, akinek joga van hozzá, mert a legnagyobb szakértő és még elfogulatlan is. Viszont a segédei, mi, akik szubjektíven kiválasztjuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgokat, nagyon is elfogultak vagyunk. Ami folyamatosan látám, hogy ez jó érzést okoz, abból nem lesz ocsú. Ha a lánc megszakad, a helyzete kérdésessé válik.
.
Most pedig azt kívánom - akár az ünnepekre, akár a mindennapokra gondolva -, hogy töltsön el bennünket minél többször a látám, hogy ez jó érzése:)

2008. december 17., szerda

Norma ti. vitás

Talán ez már az az elkényelmesedett állapot, amitől nemrégen óvva intettek. Talán. Nem érzem magamat hibásnak vagy lustának: amire szükségem van, megkapom, amit elvileg meg kéne kapnom pedig akkor se kapom meg, ha kapálózok. A csillagok se úgy állnak.
.
De legalább adni tudok, méghozzá azt, amit azok nem tudnak adni, akik megkapják azt, amit én nem. De ők megadják nekem azt, amit a normák szerint nekem is meg kellene kapnom, viszont ők nem adják meg azt a rászorulónak, amit a normák szerint nekik is meg kellene adniuk, de csak én teszem meg. A körbetartozásos semmi sincs jólban végeredményben megint minden rendben van. És ezt már rutinból írom...

2008. december 10., szerda

Tabula Table?


Ideje egy kissé felvidítani ezt az oldalt, ne legyen már olyan szomi:) Annyi ideje próbálok felmutatni valamit a nagyérdeműnek, hogy ezt-s-ezt tettem le az asztalra... miközben rá kellett jöjjek: asztalomon káosz van, hogy pakolnék én arra bármit is. Úgyhogy rakom az asztalra a rendet, s most már kezdem a halmokon túl észrevenni talán újra a világot, a fényt, a többi embert. S látám, hogy ez jó...

2008. december 8., hétfő

Rém ült

Ha a fejemhez vágják, hogy rémült vagyok, hiába mondanám rá, hogy nem vagyok, az nem lenne hiteles. Nem vagyok rémült... Egyszerűbb a vita helyett indokokat keresve alátámasztani az állítást, közben nem hinni magamnak. Nem traktálok másokat a problémákkal, inkább csak teszem a dolgom. Majd egyszer elmesélem annak, aki arra érdemes. Akkor majd én is hallgathatom... Most nincs kedvem fecsegni.
.

2008. december 3., szerda

Gondolatolvasás

Ha azt írom nem vagyok gondolatolvasó, akkor mindenki azt hiszi, magamról beszélek. Ha meg azt írom, nem vagy gondolatolvasó, hiába is szeretnél az lenni... úgy tűnik elvárnám másoktól, hogy azok legyenek. Pedig valami olyasmire szeretnék kilyukadni, hogy senki, de senki nem lehet az, és ne is próbáljon az lenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a másik valóban arra gondol, mint te.
.
Másként vagyunk huzalozva, és ebből következően, amikor abnormálisnak látunk másokat, az valójában csak gondolatolvasásunk kudarca, mert nem jöttünk rá az előzményekre, amik a fura viselkedést okozzák. Olykor elviselhetetlenné válik egyik ember a másik számára, csak mert ez véletlenül vagy szándékosan próbára teszi a másik tűrőképességét. Amazé meg vagy eleve alacsony, vagy még magasabbnak kéne lennie, hogy csak mosolyogjon a másikon.
.

2008. december 2., kedd

Mit tettem?

Hoztam egy döntést, ami pillanatnyi elmezavarnak is tűnhet, vagy csak sima berezelésnek, de határozottan úgy érzem, helyesen cselekedtem. Visszacsinálni már nem tudom, viszont haladhatok azzal, amit igazán akarok. Eddig meg elhanyagoltam. Ideje végre megérteni: én irányítom a járművet! Jaj, de nehéz a felfogásom olykor...
.

2008. november 30., vasárnap

Day After Day

Just do it! Nem szólok, mert már elfecséreltem a szavaimat. Könnyű most okosabbnak lenni szavakkal, mindenki az. De tettekkel? Az már nem olyan egyszerű. Ujjal mutogatni másokra, kijelenteni, hogy amit én megtettem, attól többet nem lehet, a másik jön... túl sokáig nem lehet. Hogy erre ki mikor jön rá, az nehezebb ügy. Megyek is, most is csak fecsegek. Nem állítom én, hogy rájöttem, majd egyszer leülök és megkeresem, hogy hol mire jöttem rá, vagy mit mulasztottam el.
.

2008. november 24., hétfő

Érzi a vesztét

Ma megtapasztaltam, hogyan viselkedik valaki, aki valóban a vesztét érzi: őrült jó kedve van, és nem is veszi észre, ha már hülyeségeket beszél. Nem, én nem érzem a vesztem: nincs őrült jó kedvem, és azt is tudom jól, hogy hülyeségeket beszélek.
.

2008. november 23., vasárnap

Zord idő

Úgy látom, ma olyan szelek fújnak, amikor az ember bezár ajtót, ablakot és azon aggódik, neki hogy lenne jobb a sorsa ebben a zord időben. A nagy rendező tudja jól, hogy milyen könnyen összeroppantható az ember és most húz egyet a fűzőn és nadrágszíjon egyaránt.
.
Lehet, hogy a vadászidény elkezdődött már, de az őzike akkor is úgy hiszi, hogy megmenekül, hiszen ezek a mostani vadászok annyira bambák, hogy szinte csoda lenne, ha eltalálnának.
.

2008. november 19., szerda

Örök metamorfózis

Az idő ellen nincs orvosság. Bezúzza az embert. Főleg az öregeket, akiknek lépteik lassulnak a gyorsuló világban. Egyszercsak belátják, nincs esélyük lépést tartani a forgataggal, mert csak beleszédülnek. A világot átkozzák, lehetetlennek és romlónak titulálják.
.
Nekünk meg ők a példaképeink: utánozzuk őket, mint a gyerekek. Pedig amíg fiatalnak csúfolnak minket, nem áll módunkban nem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mégpedig a maiakhoz és nem az avíttakhoz! A mi felelősségünk nem szőnyeg alá söpörni a múlt értékeit, de kisöpörni azt, amit ki kell.
.
Mi éppúgy neveletlen suhancnak nevezzük az utánunk következőket. A világ egyre romlik, ha úgy tekintünk rá, hogy nagyszüleinkhez képest szüleink romlottak voltak, és hozzájuk képest mi még rosszabbak... De vegyük észre: a változás állandó!
.

2008. november 16., vasárnap

Izzócsere

Na most: ha hallgatnék a boszorkányra, akkor el kell fogadjam: izzócserére szorul az aurám. Csak mert ő nem érzékeli.. Viszont az meg se fordul a fejében, hogy energiatakarékos égő van benne. Ebben a mai világban nem lehet ám pazarolni! Be kell, hogy melegedjen.. ő meg nem hisz benne.. mert csak a cigánykártyában hisz, abban meg nincs ilyen.
.
El kéne varázsolni a világot? Persze... el van az! Egyre inkább ez tűnik valószínűnek. A kisugározásából derül ki. Állítok az élességén, hogy világosság legyen.
.

2008. november 13., csütörtök

Témaválasztás

Készíts szövegértési feladatot érettségizőknek!
A legfontosabb a témaválasztás!
.
Keresgélek a googlival, millió téma szóba jöhet. A támpont annyi, hogy ez ne legyen irodalmi. Találtam egy szöveget a halálról. Össze is állt hozzá a feladatlap, már csak a javítási-értékelési útmutatót kell hozzá elkészítenem. Épp mesélem, milyen könnyen boldogultam... amikor csörög a telefon.
.
Közlik, hogy egy szeretett személy áttétes rákos. Mintha falra festettem volna az ördögöt. Ördög... kísértetként leng körül már évek óta.. Ördögi kísértetként. Még soha nem beszéltem olyan emberrel, aki ezzel a tudattal él. És még talán sosem volt ilyen komoly egy bejegyzésem sem.
.

2008. november 11., kedd

Megfizethetetlen

Ez a blog olyan valamilyen, hogy szinte semmi köze ahhoz a világhoz, ahonnan most olyan dolgok bombázzák az agyamat, mint minden, ami autó, és eddig meg se hallottam, gazdasági világválság, az oktatás helyzete, a versenyszféra szó értelmezése, ami előbb-utóbb be akar szippantani és nem tudom, ezt akarom-e, vagy inkább lemondóan és mosolyogva nyomulni a tanártársadalomba.
.
A pénz meg - akármilyen központi kérdés is mostanában - akkor sem boldogít, de szükséges azokhoz a dolgokhoz, amik elhitetik, hogy boldogok vagyunk, míg meg nem adatik az igazi boldogság. Mert az bizony megfizethetetlen!
.

2008. november 10., hétfő

Only +!

Régi kedves ismerősökkel csak néhány szót váltottam... és az derült ki, hogy ők is boldogok és nekem is irigylésre méltó a helyzetem. Hirtelen meglepődtem, hogy ez meg hogy lehet, de inkább nem akartam meggyőzni se őket, se magamat az ellenkezőjéről. Minden rendben van.
Csak pozitívan! Örülök annak, hogy amikor nem látom tisztán a helyzetet, az még nem jelenti azt, hogy más sem. S ha el is voltam tévelyedve, vagy vagyok, tudni kell, hogy jó úton haladok. Tudom, hogy még sok van hátra, de már nevetek azon, hogy
jesszus, merre akartam én menni...
.

2008. november 5., szerda

Intertextualítók

Az intertextualitással foglalkozó ember valószínűleg rendkívül pletykás: ha meglát két szöveget, rögtön azt kutatja, milyen kapcsolat fűzi őket össze, ha pedig csupán egy szöveget lát önmagában, akkor elkezd azon agyalni, vajon mely szövegekkel lehet összefüggésbe hozni.
.

2008. november 3., hétfő

Elsárgult


Nem pottyan az ölbe semmi, legfeljebb elsárgult levél. Nem is várnám el, úgyhogy inkább dolgozok érte, még ha oly ironikusnak is tűnik most ez a szó. Munka a házimunka is, a tanulás is... bármi. Csak a lusta ember unatkozik! A mai sztereotípia kipipálva. Dologra!
.
Máté Péter - Hull az elsárgult levél

2008. október 30., csütörtök

Életjárgány

Kicsit unalmas lehet, hogy folyton panaszkodom. Az első számú szabály: mindig legyünk urai a járműnek! Szóval... ha az életjárgányt elkezdjük vezetni, akkor ne a gyalogosokat, a kerékpárosokat, meg a többi "ez meg hogy kaphatott jogsit" típusú sofőrt szidjuk, ők úgysem változnak meg! Egyszerűen nekünk kell alkalmazkodni a tébolyult világhoz és megtalálni a módját, hogy boldoguljunk.
.

2008. október 28., kedd

Tökélyszaka

Milyen különös... Olyan, mintha egy fura álomból ébredeznék. Lefekvés előtt azt állítottam, tökéletesség nem létezik. Erre az álmom meggyőzött az ellenkezőjéről. S most, hogy már ébren vagyok, fel kellett ismernem: azért nem hiszek a tökéletességben, mert sosem érhetem el.
.