2009. május 17., vasárnap

Szeress és dolgozz!


Jár az idő, jár. Mert minden olyan mentes a diszharmóniától, van annyi előre látható jó, amennyi rossz a visszapillantó tükörben, no, meg a holt térben. Sokan hivatkoznak Freud bácsira, mindenféle jól ismert dolog kapcsán, s most én is előhozakodok valami kis nemes egyszerűséggel, amit mondott a Mit kell tenni a harmonikus személyiség érdekében? kérdésre: Szeress és dolgozz!
.
Fájdalmas, rendkívül fájdalmas lett volna ezt a kegyetlen mondatot olvasni néhány hónappal ezelőtt, mert legalább az egyik helyütt szükség van oxigénre, hogy ne szűküljön be a belátható útszakasz magunk előtt. Kerüljük a vakvezetést az élet minden területén!
.

2009. május 10., vasárnap

Emberszűz vadon


Járt utat járatlanért el ne hagyj! - Mondják, miközben vagy véget ér a járt, vagy egyszerűen le van zárva, kész vége.. Szóval, ha nincs az emberben kalandvágy, megette a fene! Lehet szidni az emberszűz vadont, hogy mekkora ott a dzsumbuj, meg sok a szúnyog, viszont sokkal kellemesebb úgy hozzáállni, hogy mindjárt.
.
Jön valami fantasztikus, amire most még nem is gondolhatok, mert az igazán jó dolgokhoz képest a fantázia a legkreatívabb emberek agyában is legfeljebb... (keresném a megfelelő szót: homályos, ködös ábránd, távoli délibáb) érzékelés és tapasztalat nélküli sejtelem.
.

2009. május 6., szerda

Barátkozó állataim


A fejbe importálós és a papírra vetős tanulás közül most azért preferálom az előbbit, mert azt legalább végezhetem a napsütésben odakint, ahol a minap például azon kalandozhattak a gondolataim, vajon miért szállt le mellém egy feketerigó.
.
Miért tölti a szabadidejét a valahonnan elszökött jámbor kutya azzal, hogy engem hazakísér? Szaglászik a fűben, meglát, odébbmegy majd úgy tesz, mintha nem követne: amikor látja, hogy ránézek, ismét a fűben szaglászik. Hazaérek, leül a járdán és megvárja, míg bezárom a kiskaput. Felugrik rá, mintha köszönne, majd visszasomfordál arra, amerről jöttünk. Nem kérte, hogy beengedjem.
.

2009. május 4., hétfő

Vég-e?

"Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már,
mert tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár"
.
Vagyok olyan fáradt, hogy lássam, nem szabad ideülnöm, mégis katt-katt és már írok is. Hogy mi lesz ebből... A látszólagos elvonulás ellenére még nem látom az út végét, csak az utat, s érzem a bár lenne már végét. Tavaly még visszasírtam, mert kapaszkodtam. Többé nem kívánom ezt.
.
A fogódzót nem szolgáltathatja az, ami a múlt.. és ez közhely, úgyhogy ugrok is a témáról. A jövő ugyan éppoly ködös, mint mindig.. még a jelen is. Vonulok is vissza a papírjaimhoz motivációt gyűjteni.
.
Igen, ez furdalja az agyamat az egy helyben toporgás, az örökös sebességváltás és a boldog guvasztások közepette...
..

2009. április 21., kedd

Indul a paper-láz


Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.
.
Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?
.
Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.

2009. április 15., szerda

Hun maradoztok már?


Nosza, tessék megkomolyodni, me' ezsibbadt már a szám ettől a sok vigyorgástól. Gyüjjék lendületbe az ország, szeretném megmutatni, hogy a világ tényleg olyan szép, mint amilyennek látom. Ehhez meg az kell, hogy ne kullogjak a határidőkbe kapaszkodva, hanem én mondjam nekik: hun maradoztok már?
.

2009. április 10., péntek

Ne':) vetés

Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!
.
"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban"
.

2009. április 6., hétfő

mimózA MORE


Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.
.
Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.
.
Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.
.

2009. március 30., hétfő

Opti miss ta karattya


Most nemtom, változott-e valami, vagy blöff after blöff... Eddig nem mondott senki olyat, amire épeszű ember igent mondott volna.
Pedig engem nem is kértek fel miniszterelnöknek... Csak
vasutas feleségének (big laugh), meg hogy sózzak rá
emberekre olyan dolgokat, ami nem kell nekik:
vegyél házat, hitelt, csodakütyüt, amitől
seperc alatt meggyógyulsz.

A hitelből veszel házat,
a hitelvisszafizetésbe belebetegedsz:
erre jó a csodakütyü, hogy boldogan élj,
míg meg nem halsz...

2009. március 27., péntek

Világosságot!


Jaj, már! Mi a fenéért kell úgy félni a kút mélyétől? Folyton ott mászkálsz a szélénél, lesed, mikor látod benne a legszebben a napot, hajolsz, míg a súlypontod kívül marad, de messzire szaladsz, ha billennél vakságodban... Pedig mindenki tudja, hogy ugrani kell, te is sejted már!
.
Hallani akarom a szurkolók hangját! Amikor emberek egyszerre mondanak dolgokat, annak hatalma van a lélek fölött. Legyen az ima, ének, átok, szurkolás... Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet, Víz színe tisztaságot, Csillagok fényességet... Hajrá és társai.

2009. március 26., csütörtök

Henus

Mert ő az oka mindennek... vagyis nem mindennek, de annak igen, hogy elkezdtem blogni, hogy blogspotni. A sok tanulás mellett neki köszönhetem, hogy meglett a nyelvvizsgám, és nem is tudom hálálkodjak-e még, miközben nem is biztos, hogy rájön, hogy ki vagyok, pedig rájöhetne... És a dátumok alapján lehet, hogy már nem is blogol :( De hátha egyszer visszatér, hátha hírt ad magáról, mert jó ám olvasni, és de kár, hogy korábban még nem írtam.
.
Annyi minden negatív járt a fejemben, mint már egy ideje minden csütörtökön, meg lehet, hogy ezentúl nemcsak csütörtökön fogok ilyen dolgokon agyalni, de erről majd inkább később, de leginkább sosem. Igyekszem nem lehúzni az idetévedő esetleges olvasót, de azért magamat adni:)
.
Henus

2009. március 19., csütörtök

Blöffmegoldás

Kezdetben vala az az aranyos óhajtás: "Bárcsak úgy menne a vezetés, mint a tanítás, meg a mindenféle nemjövedelmező bölcselkedés!" - Ennek súlyát érezni mélységes veszedelem. A szemtelen nem-érek-rá emberek pedig irigykedve cserélnének velem egy napra, csakhogy legyen egy kis nyugi? Ám legyen: cseréljünk egy napra, de az aznapi fizetés az enyém!
.
Nyilvánvalóan csak blöffölök, amikor a helyemet keresem, mert aki ismer, az (legalábbis felém) olyan véleménnyel van, hogy "ott lenne a helyem", és mégsem történik semmi. Nem értik. S ha erre egyszerűen rávágom, én sem, attól még mindig nem leszek előrébb. Keresem a megoldást, remélve, hogy ez is egy lelki válság, mint Bornemiszánál.
.

2009. március 15., vasárnap

Szabad ünnepelni

Kell ünnepelni! Nem statisztának lenni, hanem érezni, mert csak úgy van értelme mindennemű szertartásossságnak. Nincs értelme, ha csak kipipáljuk magunkban: ez is megvolt, ha pénzben mérjük mennyibe fájt, vagy ha csupán protokoll az egész, mondván így illik. Legyen az a mai nap, karácsony, anyák napja, házassági évforduló, temetés, születésnap vagy akármi ünnep.
.
Micsoda dolog, amikor az ünnepeket szabadnapban mérik, s amire hivatott el van felejtve! Hogy van az, hogy az előtte lévő napokban letudják az ünnepet, nehogy belerondítsanak a privát szabadnapba? Most ünnep van ÉS vasárnap. Rendjén való, ha már csütörtök óta március tizenötödike van... gondolom.
.

2009. március 10., kedd

Írógépválság

Az írógép nem működőképes, ha szövegszerkesztéssel vagy táblázatkezeléssel találja szembe magát. Tehát "ha egy írógép elromlik, az válság." - Én is ezt akartam mondani, de legalább többen hallották.
.
És önző módon nem gondolok a világra, arra, hogy hány millióan nyútjózkodtak tovább a takarójuknál, mert igazából nem értem őket. Engem mindig is úgy tanítottak, hogy csak amíg a takaró ér.. Igaz, mára elég nyűtt, kopott, és nem tudom, hogyan cserélhetném újra, kényelmesebbre. Valamit nagyon meg kell változtatni, hogy működjön, de tudom, hogy képes vagyok és még a végén rájövök.
.

2009. március 5., csütörtök

Observer


Maybe I can't do anything in the mission of lifeplay only I build my life and do the tasks. You can't never say you have done more than possibility but now I feel I've shot the intention over. I am stopped and I am blocked. I've got the rules of play so I observe them. And I learn new rules... to observe.
.
Talán nem tehetek többet a Játékban, mint építkezem és gyűröm a teendőket. Sose mondhatod, hogy többet tettél, mint elvárható, most mégis az az érzésem: ezt benéztem. Le vagyok állva, le vagyok blokkolva. A szabályok világosak, miért ne tartanám be őket. És miért ne tanulhatnék újakat... betartani.
.

2009. március 1., vasárnap

Kikapcsalódás


Micsoda? Jaj, mama, hát hogy a csudába láthatott volna a műszakiban olyan dobozt, amiben összenyomott emberek beszéltek! Biztosan megint összekeverte a gyógyszereit. A család pedig felkerekedett, mert a mama kötötte az ebet... És csak bámultak mindannyian a kirakatba, s nézték, nézték a Cicavíziót... meg egyebeket.. ami jött.
.
Mert csend ült a szívekre. Egymáshoz nem szóltak többé.. Ki tudja, mit éreztek, mit gondoltak. Kellett volna örülni neki, vagy kellett volna, hogy felháborodjanak. De az is lehet, hogy egyszerűen megrettentek. A mozivásznon a filmcsillagok igazi nagyságok lehettek, de a mozi drága, ez a kis doboz pedig.. ez itt ingyen vetít naphosszat mindenfélét.
.
Annyi könyvet olvastunk, s annyi mindent elképzeltünk, de egy ilyen kis csodamasinát, ami ellopja a fantáziánkat... Nem, ilyet nem képzeltünk el. Illetve mégis, hiszen valakinek csak kipattant az agyából, hogy ideteremtette. Ide nekünk.. akik azt se tudjuk, ki tudjuk-e kapcsolni, vagy nem is akarjuk, vagy a kíváncsiság hajt...
.
Ugyan kedveseim, már rég megtaláltátok a gombot, ami átvált, kikapcsol. Már van hozzá távirányító is. Annyit szidjátok, hogy milyen pocsék, hát akkor tessék már benyomni, tessék már elhallgattatni! Tessék visszahódítani Fantáziaországot és tessék elővenni a polcról azokat a hogyishívják... Aminek az élére is ráírják a címeket, meg hogy ki írta... Amit félévente legalább egyszer le kell porolni..
.

2009. február 26., csütörtök

A csermely halkan zúgott...


Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.
.
Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!
.
Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.
.

2009. február 21., szombat

Arc a hóba

Aki nem lép egyszercsak estére, rétest nem kap, nem is kér. Én kérek szépen túrósat, méghozzá itt fogyasztom. Nem kell a porcukor becsapni édességgel a világot, hadd érezzem csak a valóságot. Másként hogyan tanulnám meg, hogy a hó hideg, és attól, hogy olvad, a víz sem lesz kézmeleg. Hadd nyomjam az arcom a hóba!.
.
Igen: szeretnék tanítani elvetemedett középfokon, ha lehet, ha-ha.. A labdát, a kérdést feldobogattam, úgyhogy most szorítok a gravitációnak, hogy ne szüntessék meg. Manapság mindent megszüntetnek, átalakítanak, ami meg se fordul józanul az emberi fejben. Nem ép fejek szülik ezeket a hajmeresztő döntéseket, nem... Csak épp józanul is megismétlik, mert pánikolnak.
.
Bárcsak jobban, őszintébben nevethetnék ezen, mint most teszem. De nem: jobb, hogy benne vagyok a földi létben, ahol nem győzhetek meg senkit arról, hogy a Menny és a Pokol egy és ugyanaz a hely, csak hozzáállás kérdése. Nem, ilyesmi nem kenyerem, rétest eszek.
.
Bikini / Depresszió - Közeli helyeken

2009. február 15., vasárnap

Előhangulat nyüzsihez

Mostanában patópálosat játszom. Néhány majd jó lenne, ha eztmegezt tenném dologra bőven lenne időm, közeledő határidők is vannak. Mégse gondolom, hogy pont most kellene megmozdítani a kisujjamat. Mindjárt, jó?.. Egy kicsit még lubickolok a pocsolyában, míg újra be nem fagy este, s nézem a hulló pelyheket.
.
Nemsoká vége úgyis. A tavasz nem vár és beindul az élet. Nyüzsög, pezseg, egy perc nyugtod nem lesz, s visszasírod még a tél nyugalmas perceit. Sírod? Dehogy! Hisz tavasz nélkül nem ér semmit az élet. A tavasz maga az élet: reneszánsz, romantika. Hogy is emlékeznél abban a pörgő rengetegben a tél szépségére...
.
Ákos - Helló!

2009. február 12., csütörtök

Jaj, ez süt!

Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!
.
Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.
.