Egy cseppnyi láng

Találtam egy dalt és egy képet, már csak szöveg kell hozzá. Vagyok olyan szerencsés, hogy már élvezhetem a téli szünetet. Fáradtan kezdem, mert visszatekintve 2009-re, ismét megcselekedtem, ami megköveteltetett a lelkiismeretem által.
.
Ma részt vettem egy óévbúcsúztató ebéden, ahol úgy éreztem, része vagyok egy olyan közösségnek, ahol megbecsülik a munkámat. Persze tudom jól, nem rajtuk múlik, mennyire van lehetőségük megadni azt, amennyit érdemelnék. De emberséggel kárpótolnak és kedvességgel. Ki tudja megbecsülni, ez milyen sokat számít? Talán gazdagabb vagyok, mint sokan mások. Legalábbis így érzem.
.

Akár hóban ébred, akár nem,
legyen az ünnep boldog, békés, áldott...,
ki milyet szeretne!

.
Csondor Kata - Add tovább

Túl magas?

Tudomány ide, vagy oda... nem akarom, hogy megszabják, mit olvasok. Szégyellem és sajnálom, hogy nem vagyok képes teljesíteni az ígéretemet. Miért érzem egyre határozottabban, hogy ez nem az én asztalom? Miért kell emiatt elkerülnöm azokat, akik eddig azt gondolták, viszem valamire.
.
Nincs nekem közöm egy befutott emberhez. Tanácstalan vagyok, de tanácsot sem bírok kérni. Utánaolvashatok a neten. De csak a de gyűlik az agyamban. Miért hazudtam? Szeretnék ott lenni? A kínvallatáson. Megmagyarázni a hazugságot, amit nem tudok, és mosolyogva visszamondani, amit nem akarok.
.
A legracionálisabb, leganyagiasabb hozzáállás szerint mocskosul azt kellene mondanom: majd írok, ha az előző munkám kevés jutaléka ki lesz fizetve. Vagy ne ígérjenek semmit, vagy ne várják, hogy én teljesítsem ígéreteimet. Ha így, őszintén felelnék, én lennék e mocskos világ tükörképe.
.
Ez nem a Sony Bravia reklám, csak hasonlít.

Feltűnök hirtelen...

Nem talán tűntem el, hanem egészen biztosan, hiszen lelkem megnyugodott, s néminemű hétköznapi zűrjeit van ki szívesen benyelje. Ehhez nem kell net, nem kell fröcskölnöm világba ihlettúltengéseimet. Elég azt célirányosan arra borítani, aki üdvözíti azokat.

.

Önzőség talán, s egyrészt érzem a háttérszomort, hogy egy egész világnak van elvonási tünete belőlem, de nem szórhatom széjjel a lisztet, ha van esély arra, hogy kenyér süljön belőle. Ha érzem, értelme van annak, hogy vagyok, mert kellek, energiáim lekötődtek, alakul a szerepem a marionettvilágban.

.

216 polcnak vagyok gondozója, mely elhagyatottan sínylődött érezvén, hogy szükségtelen. Nem tudta már azt se, könyvtár-e vagy lomtár. Én pedig gondosan rendbeszedem, s már készül a leltár, hogy használhassa, akinek kell, s mondhassák: te voltál!

.

Holdviola - Akkor szép az erdő

A hely

Be kell látnom, hogy többé nem ígérhetem: rendszeresen írok ide, mert más ütemben zajlik az életem. Nem lógok már annyit a neten, hogy a szemernyi időm temérdek részét blogírásra fordítsam. Azonban ami késik, nem múlik, így ha a mindenáron kibuggyanni akaró szavakat az elmondom hát mindenkinek érzésére váltom, itt teszem, s teszek rá, ki olvassa, ki nem. A lehetőség adott.

.

Minthogy az egyszer volt, hol nem volt hely, ahol egy fonák preferenciarendszernek köszönhetően - legalábbis az enyémhez képest - az olvasnivalók relatíve nyilvános használhatósági helye... nagyon beteg. Nincs abban az állapotban, hogy az ereiben szabadon áramolhasson a vér. A diagnózis alapján szükség van egy tisztítókúrára, hogy aztán fitten és fiatalosan álljon például az elé, aki tegnap érdeklődött: hogyan kölcsönözhet. Pedig hitelt nem adunk.

.

Ja, és egy kis hallgatnivaló. Ha még nem hallottad, klikkelj rá!

Sub Bass Monster - Mista Slota

Kellett volna

Igen, tudom, hogy vannak elmaradásaim. Már ezer éve üzennem kellett volna - hisz rég elolvastam - hogy "annyira nem kontárkodtál bele, részemről oké". Másnak el kellett volna küldenem a kész munkámat annak ellenére, hogy tele van hibával... inkább rég ki kellett volna javítani és úgy elküldeni. De bizonyos postázandó képek ügyében is tartozásaim vannak.

.

No, majd pótolunk lassan mindent... Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak.. Kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Na, jó, majd hétfőn:)

A tuti

Togetherségünk first momentumait töltjük, amikor még ugrálva örvendhetünk azon, hogy e hó 24-étől rabszolgává válhatunk. Miért is ne válhatna pedasszisztens egy ügyvitel szakosból, ha még tanár is... Nekem kutya kötelességem elfogadni, mert így van kitalálva a rendszer. A megszökszről már letettem. Kénytelen vagyok megszokni azt.

.

Különben meg Goethe is megmondta a tutit: ha valamin változtatni akarunk, előbb el kell fogadni azt olyannak, amilyen. Persze ez nem szó szerinti, de ő amúgy is németül mondta. Legalább helyben vagyok, és nem kell költenem arra, hogy tova legyek.

Elfelejtett szó

Tiszta ciki, hogy ilyen sokáig nem szólaltam meg. Vannak dolgok (blogok), amivel egyszerűen el van maradva a forrás.

.
LGT - Elfelejtett szó

elsőSegély

Ezzel véget ért a reménytelenségi hullám. Próbálnék írni frappánsan, de még nem fogtam fel. Aludni kell rá talán egyet. Vagy többet. Persze nem lettem milliomos, vagy ilyesmi, csak a pangás szűnt meg létezni. Talán. Mint amikor várjuk, hogy essen, és megérkeznek az első esőcseppek. Látva a felhőt, azt gondoljuk, mindjárt szakadni fog. De erre mégsem vehetünk mérget.

.

A módszer talán az, hogy éles határt húzni a valóság és az elérhetetlen között. Elfogadni a körülményeket a változ(tat)ás reményében. Bízni. És ezt kitartóan ismételgetni. Nem mondogatni, hanem érezni és tenni. A szavakat gázkamrába zárni, ahol nő a nyomás. Vajon elhalnak a gondolatok, avagy robbanni fog? Nem kell reménykedni! Lesz még rosszabb.

Subi-dubi-dúú!

Az a részem, aki még tavaly nyár végén úgy nyilatkozott magáról az osztálytalálkozón, mint aki genetikailag és mentálisan is alkalmatlan arra, hogy boldoguljon a négykerekűvel, már a múlté. Hiába közlekedtem vonattal, kerékpáron vagy gyalog egész gyerekkoromban, valahogy nem volt meggyőző, hogy az autó az élet megrontója.

.

Még ha az is, az még nagyobb konokság, ha pusztán elvi okokból nem akarunk megtanulni vezetni, hogy legalább akkor használjuk eme képességünket, amikor szükségünk van rá. E képességünk kialakulásának az elutasítása amolyan nem írok nem olvasok... típusú csőlátásra vall. Mindenesetre köszönettel tartozom a csőszeműeknek, hogy voltak olyan nyíltak, hogy nem akadályozták meg, hogy megszerezzem nemcsak a hivatalos engedélyt, de a hozzá tartozó tudást!

.

Amikor elkezdtem, nem a papírért küzdöttem, mint sokan mások, akik csak a biztonság kedvéért nem vették meg az állítólag amúgy olcsóbb engedélyt, amely vásárlásánál nem kell végigülni, végigvezetgetni a kötelező órákat. Én azt tűztem ki célul, hogy tanuljak meg vezetni, de úgy, hogy azt ne utáljam meg. Azt kell mondjam, eddig sikerült!

,

Inna - Hot

Akkor is késünk, ha sietünk

Nincs időm, hogy rendbeszedjem az életem hiányosságait. Nincs, hogy aggódjak a forgalom miatt. Nincs, de mindig azt teszem, amit az adott pillanatban a legjobb tudásom szerint a helyesnek vélek. Sokszor téves, sokszor kevés, máskor épphogy sok. A blogenergia talán ürül, azonban ez nem vész el csak átalakul. Átalakul az egész életünk, s akkor is késünk, ha sietünk. Nem is filózok itt tovább, inkább igyekszem utolérni magam.

Máshol

Most jön az, hogy eltűnök egy időre a világ szeme elől...

Túl a másodikon

Tavaly óta sem nőttem bele a talárba, s a talárgyárosok sem találták fel a kisebbet. És akkor sem hiszem el, hogy túl kicsi lennék, ha már azt is átéltem valaha, hogy legelső iskolámba iratkozás környékén a boltosok adtak volna rám inkább pólyát, mint iskolaköpenyt. Azért attól már lényegesen nagyobb vagyok :)

.

Ha már összehasonlítás, akkor... egy éve sajnáltam, hogy a sok nyelvvizsgátlant is ki kellett várnom, s hogy miattuk nem lehet a szépséges vadiúj campusban az átvétel, hanem sportcsarnokban... Most a szép helyen volt, és csak a keményeknek volt lehetőségük rá! Mégis úgy érzem, az első ünnepélyesebb volt: első volt és rengeteg ismerős, akikkel éveken át... most ha voltak is, azoktól egy napszak választott el többnyire.

.

Igaz, hogy most mi voltunk a hab a tortán, s épp ezért is maradhattunk a végére, de a sarokba szorítva sokkal intenzívebb volt a morajlás, mint a szózat. A hivatalosan is építészeti világcsoda pedig működtette a folyékony légkondit, amit talán csak szoknunk kell... És ezt végképp nem fejtem ki itt, mert túl sok volt ahhoz képest már a panasz, hogy ez alapvetően egy csodálatos és megismételhetetlen nap volt, amit némi extra erőfeszítéssel, de együtt tölthettem olyan emberekkel, akik igenis nagyon fontosak nekem. Gratulálok! De tényleg :)

remÉlek

Atyaég, de régen írtam ide! Mintha elfelejtettem volna... Igen, volt amikor... pedig sokszor eszembe jutott, csak.. Bárcsak észre se venném, hogy lezárul valami, bárcsak könnyedén átlépnék rajta, hogy aztán nevetve nézzek vissza: ez is megvolt. Ideje lenne már végre, nagyon ideje lenne kezdeni valamit, ami más, mint ami eddig volt: ismeretlen. Hisz ebben nőttem fel.

.

Mint ahogy idegen volt sokak számára a húsz évvel ezelőttitől eltérő világ. Talán szerencsésebbek voltak, akik gondolkodtak, sejtették és várták az újat. De nem hibáztathatjuk azokat sem, akik elfogadták az akkori körülményeket, s megpróbáltak abban boldogulni. Nehéz lehetett, akiknek netán sikerült is. (Megjegyzem: én már az ismeretlenbe szocializálódtam, így nem tartozhatok se ide, se oda. Ez is mekkora könnyebbség!)

.

A korábban dicsőítettek bűnösökké váltak, mert teljesítették kötelességüket (és még többet is). Amit korábban önként és büszkén vállaltak, lesüllyedt kelletlen kötelesség szintjére. Azonban amíg a világ világ, az embernek folyamatosan szembe kell néznie elvárásokkal. Ha újak jönnek, nem tudhatjuk, hogy a tegnapi tetteink megfelelnek-e a holnap elvárásainak.

.

Könnyű - nehéz, szép és egyszersmind nevetséges hallgatni a lelkiismeretre. Könnyű, mert később teljes nyugodtsággal hivatkozhatunk rá, hiszen az akkori tudásunk szerint megfelelően jártunk el. Nehéz, mert az időközben bekövetkező változások hatására megbánhatjuk tetteinket. (Végülis: az is valami, ha őszinte!) Szép, hiszen ha lépéseink helyesnek bizonyulnak, attól erkölcsi glóriánk nemesbedik. Nevetséges, mert ettől a sok nyavalyás mérlegeléstől elszalad mellettünk, aminek nem kéne. Megyek is, szaladok!

.

Ennio Morricone - Volt egyszer egy vadnyugat

Mégis: Marionett

Marionettként igyekszünk összhangba kerülni a tánclépésekkel, amit az a láthatatlan zsineg diktál. Az óriás, aki a rendező szerepét játssza, sosem akar rosszat, különben nem teremtett volna. De ha nem is ő teremtett, akkor is muszáj szeretnie, ha már foglalkozik velünk és táncoltat. Ha nem szeretne, hagyná, hogy valami sötét sarokban porosodjunk... magányosan és szomorúan.

.

De merthogy rángatva vagyunk, ha ebben a nyavajás világban nem sikerül elkapni a ritmust, ha bosszantanak, ha belédrúgnak, ha a "nem megy"-ek sorozatlövésétől sérülten vonszolod szétcibált lelked, hát iratkozz be tánciskolába, hogy észrevedd a zsineget, hogy felvedd a ritmust, az ütemet. Can you feel it? akkor put your hands up in the air! Ha elkaptad, ha érzed, többé nem lesz okod panaszra, mert a miértek ismerője leszel, kicsi Marionett..

.

Könyvesblog - Szerelem és Borsodi

Inside Out

Mostanában, ha képes vagyok idekeveredni, elveszlek a juj, mit nem néztem meg, ami fontos mezsgyéjén, s ha ide jut is idő, ihlet már kevésbé. Mire végigjárom a szokásos fontos útvonalakat, addigra már a gépmentes tevékenységekkel is számottevő haladást kell, hogy produkáljak. A világ nem blog, csak a blogvilág blog.

.

De ha egyszer lerovom a tiszteletköröket, s újra meglátom a Vége feliratot, kicserélem a lemezt valami újra, hadd pörögjön az a nóta...

.

The Mighty Lemon Drops - Inside Out

Szeress és dolgozz!

Jár az idő, jár. Mert minden olyan mentes a diszharmóniától, van annyi előre látható jó, amennyi rossz a visszapillantó tükörben, no, meg a holt térben. Sokan hivatkoznak Freud bácsira, mindenféle jól ismert dolog kapcsán, s most én is előhozakodok valami kis nemes egyszerűséggel, amit mondott a Mit kell tenni a harmonikus személyiség érdekében? kérdésre: Szeress és dolgozz!

.

Fájdalmas, rendkívül fájdalmas lett volna ezt a kegyetlen mondatot olvasni néhány hónappal ezelőtt, mert legalább az egyik helyütt szükség van oxigénre, hogy ne szűküljön be a belátható útszakasz magunk előtt. Kerüljük a vakvezetést az élet minden területén!

.

Oasis - I'm Outta Time

Emberszűz vadon

Járt utat járatlanért el ne hagyj! - Mondják, miközben vagy véget ér a járt, vagy egyszerűen le van zárva, kész vége.. Szóval, ha nincs az emberben kalandvágy, megette a fene! Lehet szidni az emberszűz vadont, hogy mekkora ott a dzsumbuj, meg sok a szúnyog, viszont sokkal kellemesebb úgy hozzáállni, hogy mindjárt.

.

Jön valami fantasztikus, amire most még nem is gondolhatok, mert az igazán jó dolgokhoz képest a fantázia a legkreatívabb emberek agyában is legfeljebb... (keresném a megfelelő szót: homályos, ködös ábránd, távoli délibáb) érzékelés és tapasztalat nélküli sejtelem.

.

Kistehén - Kistejes

Barátkozó állataim

A fejbe importálós és a papírra vetős tanulás közül most azért preferálom az előbbit, mert azt legalább végezhetem a napsütésben odakint, ahol a minap például azon kalandozhattak a gondolataim, vajon miért szállt le mellém egy feketerigó.

.

Miért tölti a szabadidejét a valahonnan elszökött jámbor kutya azzal, hogy engem hazakísér? Szaglászik a fűben, meglát, odébbmegy majd úgy tesz, mintha nem követne: amikor látja, hogy ránézek, ismét a fűben szaglászik. Hazaérek, leül a járdán és megvárja, míg bezárom a kiskaput. Felugrik rá, mintha köszönne, majd visszasomfordál arra, amerről jöttünk. Nem kérte, hogy beengedjem.

.

Rúzsa Magdi: Vigyázz a madárra

Vég-e?

"Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már,
mert tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár"

.

Vagyok olyan fáradt, hogy lássam, nem szabad ideülnöm, mégis katt-katt és már írok is. Hogy mi lesz ebből... A látszólagos elvonulás ellenére még nem látom az út végét, csak az utat, s érzem a bár lenne már végét. Tavaly még visszasírtam, mert kapaszkodtam. Többé nem kívánom ezt.

.

A fogódzót nem szolgáltathatja az, ami a múlt.. és ez közhely, úgyhogy ugrok is a témáról. A jövő ugyan éppoly ködös, mint mindig.. még a jelen is. Vonulok is vissza a papírjaimhoz motivációt gyűjteni.

.

Igen, ez furdalja az agyamat az egy helyben toporgás, az örökös sebességváltás és a boldog guvasztások közepette...

..

Tankcsapda: Kezdet és vég

Indul a paper-láz

Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.

.

Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?

.

Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.