Precíz

Azért is megmutatom, hogy meg tudom csinálni! Olyanokat tervezek... hármat két nap alatt!! Alapos munkát végzek, mint mindig. Igen, eddig el voltam maradva, de mostmár nem hagyom magam, nem hagyom, hogy a rosszkedv, a nátha, vagy bármi kifogjon rajtam, mert igenis szeretem ezt csinálni! Tanár leszek a gyakorlatban még 3 hétig, papiron meg juniustól... és mosolygok hozzá. XD

Halló

Azt hittem, minden fontos számot megismertettem a telómmal. Erre egy hétig magára hagyom, mikor igazán még meg sem ismertem, és két olyan szám is keresett, akit telókám nem ismert. Én sem. De egy hét után cikinek tartottam magyarázkodni, hogy ugyan miért nem hívtam vissza. És ahogy telik az idő a helyzet csak romlik. Végül dobtam 1-1 sms-t, de erre meg semmi reakció. Biztos már tárgytalan... de ha mégis fontos, talán újrahívnak. Talán egyszer megtudom, hogy kik voltak, vagy nem. Hívjak fel ismeretlen számokat, hogy valamikor, napokkal - lassan hetekkel - ezelőtt erről a számról kerestek? Ki az az elvetemült, aki a mai világban kibír egy bő hetet teló nélkül? Máskor nem keres senki. Legalábbis nem tűnik fel.

Nagylevegő

Most veszek egy nagylevegőt, becsukom a szemem, és fejest ugrok. Nem számít, ha nem tudsz úszni, most megtanulod. Ha nem sikerül, az nem érdekel senkit. Ha sikerül, akkor tényleg minden rendben van. Megveregetik a válladat és az élet megy tovább. Bár tudnám, hova, de hova.. ha egyáltalán visz az utam! De tán csak visz! Jaj, megpróbálom nem túlreagálni, vagy épp azt kéne? Up-and-down... pattog az agyam, mint egy labda, inkább lassan szeretnék becsöpögni a hálóba.. lehet? vagy a mindjárt-itt-a-vége hangulat miatt a fuss-el-véle kapkodásra van szükség? Bárhogy lesz, úgy lesz!

Cenzúra

Na, már itt is vírusokat küldözgetnek.. inkább töröltem a bejegyzést, nehogy rákattintson egy óvatlan olvasó. Még jó, hogy nem privát gépen ügyködtem. Mellesleg máskor is cenzúrázhatom a saját bejegyzéseimet, nem kell ahhoz vírusos link a megjegyzésbe. Kétféle ember olvassa a blogomat, aki írja is, meg aki csak olvassa. Én, aki írom, tudom, nekem mi tetszik, s ami nem tetszik, kitörölhetem. Az olvasó legfeljebb válogathat, de attól a nemtetsző bejegyzés még ottmarad.

Más. Tévúton járok. Valószínűleg még nem találtam meg a helyemet, ill. a helyes utat, mert hétről hétre ütnek be teljesen váratlan események. Félelmetes, de mindig van valami, ami miatt a dolgok mostanában nem mennek olyan simán, mint azelőtt. De mi előtt? Hol rontottam el, ha elrontottam, és hogy tehetném jóvá?

Minden rendben?

Milyen könnyű mondani: bármi történjék is, az egészség az első, egyél sok gyümölcsöt, aludjál eleget és kerülj mindent, ami egészségtelen. Ennek a megszervezését bizonyos körülmények egyenesen lehetetlenné teszik, de mindent megteszek, hogy megpróbáljak megbírkózni a lehetetlennel. Olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogyse, de a "Minden rendben?" kérdésre akkor is "Minden rendben." a felelet, ha ezt a legnagyobb nehézségek árán érem el. A lényeg, hogy elérjem.. ezt csak magunknak köszönhetjük. Panaszáradatból van elég a világon.

Na, ebből most biztos nem lehet érteni semmit... ez van. Hatalmas többlet egyrészről, hatalmas hiány másrészről. Így van egyensúlyban a világ. Az élet szép!

Csigavér

Talán van megoldás. Talán nem olyan nagyon kritikus a helyzet. Talán lenyugodtam. De nem akarom elkiabálni, hisz még nem történt semmi, csak nyugi. "Majd belejövök ebbe is, mint bármibe, amibe eddig belefogtam." - mondta egy személy, aki fontosabb számomra, mint hinném. Én mindenesetre azt gondolom, hogy újra meg kell tanulnom az orrommal kiszántani a földet, mert már lassan nem ér le. Hogy bennem van-e hiba, vagy amúgy is mindenkiben vibrál a feszültség, akár egy stroboszkóp... azt nem tudom. De az biztos, hogy egyszer hopp, máskor... és volt már annyi hopp, hogy nem csoda, ha kopp.

Blöki

Képlékeny világban élünk. Kipányvázott életünkből menekülnénk, hogy aztán keressük meg a pontot, ahová ki voltunk kötve, mert azért ott mégiscsak biztonságban éreztük magunkat. Volt egy kutyám. Mindig elszökött, nem bírta a fogságot, de etetésre mindig hazajött. Csak kalandozni járt el. Igazi magyar kutya volt. Csak látszólag volt vad, amikor meg kellett volna küzdenie egy erősebb kutyával, alulmaradt és elvérzett. Az álmainak élt.

Pity Dreamer

Aki észreveszi, hogy átverik, becsapják, kihasználják és még ezután is úgy áll hozzá a világ dolgaihoz, mintha minden rendben lenne, az egyrészt javíthatatlanul optimista, másrészt állatira naív. Aki mer álmodni nagyokat, miközben fogalma sincs a világ működésének alapvető rendjéről, az merész, ha ezt másokkal is megosztja, nevetséges. Ha még ezek után is hisz abban, hogy az álomból cél, a célból valóság lehet, akkor elvakultan álmodozó.

Ez vagyok én. De sebaj, majd jönnek a pofonok és szép lassan helyrerázódom. Azt gondolom, értem, hogy működik a világ, de kezelni azt már kevésbé tudom. És még mindig rengeteg apróság van, amiről sose hinném, hogy ezt is fontos tudni, aztán rájövök, hogy mindig is tudnom kellett volna.

Szerelemvonat

Itt az indulási idő, mégsem indulunk.. hol marad a füttyjel? Sebaj, legfeljebb kések egy kicsit. Addig is olvasok. Legalább több időm marad erre. De hány könyv kell ahhoz, hogy a végállomásig kitartson? Hisz hetek múlhatnak el és még mindig nem igaz, hogy "a vonat nem vár, elindult már..." A szerelemvonatból egyre többen szállnak ki, mert sztrájk van.

.

Mit akarnak elérni? Határozatlan időre beszüntetik a szeretetet. Addig nincs szerelem, míg minden ember rá nem talál a párjára. A kérés teljesíthetetlen, de a vonatok nem mozdulnak. Reménykednek, pedig tudjuk, hogy nincs az a csillagállás, ami összehozhatná a kérésüket. És mi van, ha tévedünk?

.

Demjén Ferenc - Szerelemvonat:

http://www.youtube.com/watch?v=t6MVn0xizLo

Buborék

Ma egy újabb barát szerelembuborékja pukkant ki.. Még jó, hogy erre esélyem sincs, de azért szeretném, hogy legalább a barátaimnak meglegyen a boldogságuk. Még van néhány ember, aki továbbra is harmonikus (vagy kevésbé harmonikus) kapcsolatban él, ez maradjon is így. Attól, hogy a kártyavárak összedőlni látszanak, nem jelenti, hogy nem lehet újraépíteni őket egy másik, kevésbé szeles helyen. Persze nehéz megtalálni, hol nincs huzat.

Szaloncukor

Ma szaloncukor lettem. Ha legközelebb óvodás leszek, szaloncukornak öltözök farsangon. Édes és szép, mindenki szereti. Egyetlen hátulütője, hogy a fára akasztják. Azt meg nem szeretném, hogy felakasszanak.

Alapvetően ez egy peches nap, de mégsem érzem annak. Mondhatnám, hogy már megint a tolvajok... mert igen. Mondhatnám, hogy majd lekéstem a vonatot és kifutottam a lelkem.. de a kalauz kedves volt. Útközben elhagytam a cipősarkam.. de volt másik és meg tudom javíttatni.

Pár hónapja nem gondoltam volna, hogy ennyi barátom van. Sokak panaszkodását hallgattam végig az elmúlt héten, és ha nem lennének azok a barátaim, akik szintén optimisták, mint én, a végén elhinném, hogy nincs kiút. Sőt.. az optimizmus azon fokára jutottam, hogy nem is kell kiút, jól érzem magam a pocsolyában. És attól se félek, ha oda sodor a szél, ahol jó.

Nincs pasi, nincs sírás

Jaj, de jó, hogy láttam, milyen visszataszítóvá válhat az ember, ha folyton csak sóvárog. Nem áll ki az élete másból csak síránkozásból és szerencsétlenné válik csak. Inkább legyek büszkén szingli, mint egy folyton nyavalygó, aki maga alatt vágja a fát.

Aranyszabály: Ne sóvárogj!

Bízva bízzál...

Egészen jó, amikor csak a tűz közelébe tartjuk az ujjainkat, ha fázunk. Nem emészt fel. Persze így valamennyire biztonságot is nyújt a hidegben.

.

Azt mondják, ráerőltetem magamat másokra. Talán mert magamra mindig számíthatok. Általában bizalmatlan vagyok az emberekhez, vagy ellenkezőleg. Akiben bízok, az kétféle lehet: akit már eléggé ismerek hozzá, a másik pedig az, akit még nem ismerek eléggé. Az is igaz, hogy mást sosem ismerhetek annyira, mint magamat.

.

Szeretném, ha egyszer én is elmondhatnám mindennapi örömeimet és bánataimat valakinek, aki szintén elmondja ezeket nekem. Szeretném, ha nem csak magamban bízhatnék. Szeretném átölelni a világot, de mindig kiforog a kezeimből és sosem nálam landol. Én nem tudok dobni!

.

Persze tudom, egyszer, előbb-utóbb megtalálom. Ha nem is most, de majd egyszer sikerül elkapnom. "...és eljön a napja, hogy nem érted, nem ezt kérted, hát miért tett veled ilyet ez az élet..."

Lódulj

2008. január 1.

Mindig csak a munka... ha igaz, hogy egész évben azt csináljuk, mint az év első napján, akkor ez ennek az évnek nagyon termékenynek kell lennie, mert most akárhogy osztok, szorzok, muszáj elvégeznem, amit el kell.. és végülis nem olyan szörnyű, ha nem telik az év lustálkodással.

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 6:10 0 megjegyzés

Hadd folyjon!

2007. december 31.

BUÉK... bújjék mindenki a maga takarója alá! Vagy ne..A határozottság az utóbbi napokban nem a legfőbb erényem. De hát "minél inkább meg akarjuk előre tervezni a dolgokat, annál nagyobb szerepet kap az események lefolyásában a véletlen."Már megint nem azzal foglalkozom, amivel kéne... vagy mindig csak azzal foglalkozom, amivel kéne? Vagy nem mindig? És most? Pezsgőt!Hadd folyjon az újév! Illetve az új év!

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 16:01 0 megjegyzés

Figyelj csak!

2007. december 30.

Kicsit elfáradtam. A következő évben igyekszem nem pocsékolni ennyire az energiáimat felesleges dolgokra. Igyekszem hű lenni magamhoz, és arra fordítani a figyelmemet, ami valóban érdekel. Nemcsak érdekel, de az életem része, vagy azzá válik. Vagy nem.

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 13:56 0 megjegyzés

magas falak

2007. december 29.

Kezdem érezni, hogy az emberek irigyek. Ez bizonyos szempontból jó, csak tudni kell kezelni. Mert bizony veszélyes is lehet.

Á l m o d t a m e g y v i l á g o t m a g a m n a k
I t t á l l o k a k a p u i e l ő t t
A d j e r ő t , h o g y b e t u d j a k l é p n i
V a n h i t e m a m a g a s f a l a k e l ő t t

EDDA - Álmodtam egy világot magamnak:

http://www.youtube.com/watch?v=FK8JlEODqUo&feature=related

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 12:26 0 megjegyzés

Omladozó utakon

2007. december 25.

Hiába tervezem meg az életemet jó előre, a 4. év után mindig jön vmi gubanc, ami miatt egyszerűen nincs tovább abban az irányban. Egy kb. évtized óta járható út egyszerűen leomlott. Legalábbis e pillanatban úgy tűnik. Ugyanebbe a csapdába estem 5 éve is, akkor nem volt kéznél egy B terv. Most van B tervem, de ha azt kell megvalósítanom, akkor mi keresnivalóm Debrecenben?! Akkor csak Miskolc és Bp jöhet számításba... Ha no more kieg. képzés, leszek kiadói szerk. Rengetegszer éreztem az elmúlt években, hogy utánam omlik az út, amin eddig jutottam. Másnak esélye nincs ugyanezt az utat végigjárni. Ahhoz végig velem kellett volna tartania. Mindig attól tartok, hogy egyszer az út nem mögöttem, hanem előttem omlik le.. mint egyszer. Most talán megismétlődik, de most van lehetőségem kerülőutat választani.

Kapcs: az utolsó bekezdés innen: http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=1&hir_id=8318

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 4:56 0 megjegyzés

Számvetés

2007. december 24.

Ha számvetést kéne végeznem az évvel, először rá kéne jönnöm, hogy még sosem csináltam ilyet. Aztán ebből kifolyólag az egész életemet nézném végig, és rá kéne jönnöm, rá kell jönnöm, hogy bizonyos dolgokkal még mindig nem néztem szembe az életben. És ez a legfőbb probléma. Ha sorra szembenézek azokkal, amikkel eddig nem mertem, akkor léphetek akármilyen irányban. Addig csak egy helyben toporgok...

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 10:01 0 megjegyzés