2008. május 29., csütörtök

Gombalyongás


Kell, hogy kövessem a változást. Kell, hogy tegyek valamit, ami szemlélteti, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul bezárul egy újabb szelence. Addigra meg kell találnom a következő kulcsát, vili.. nagy úr a megszokás, de épp azt kell kiiktatni, amihez a legjobban ragaszkodunk. Gördüljön tovább a kerék! Már nagyon le vagyok ragadva, nagyon le vagyok maradva.. hosszú, hosszú ez a nyűglődés, de ígérem, haladok!

Sok-sok kihajtó növényke közül, ha sűrűn nőnek, ki kell válogatni a gyengébbeket, ki kell őket egyelni! Azt mondom a kis virágszálaknak: nem, neked nincs jövőd, míg a másiknak több esélyt adok ezzel, hogy szép nagyra nőjön. Nem lehet tudni, hogy a gyengébbnek látszó mire lenne képes, de szelektálni kell, nincs mese..

Ha nem én vagyok mérges, hanem a gomba, az egyikünknek akkor is mennie kell... Leszedem, megeszem: ő győz és leszed engem. Az egyetlen esélye, ha nem szedem le, s hagyom nőni. Persze leszedheti más, de az már nem az én bajom.

2008. május 27., kedd

Tudásszomj

Vörösmarty Mihály - Keserű pohár
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
**
Korábban nem szerettem, ha bármi is konkrét ezen az oldalon. De most valahogy ilyen kedvem van. Saját gondolataim úgy tűnik szabadságra mentek, viszont annál több okosságot olvasok újra. Valaki egyértelműen lehurrogta nagyjainkat, pedig nem is ismeri talán azokat a szavakat, amik tartalmukban örökké maiak. Nem mondom, hogy kortársaink közül nem kerülhetnek ki ilyen nagyságok, sőt... De a tegnap nélkül ma nem lennénk itt! Viszont ma úgy kell élnünk, hogy a tegnapot már nem játszhatjuk ugyanúgy újra, még akkor sem, ha a történelem tényleg ismétli önmagát.
.
Ezeket is biztos gondolta már valahol valaki, az is lehet, hogy olvastam róla, de az is lehet, hogy nem. Mindenki gondol valamire, vannak, akik azt hiszik, gondolataik eredetiek, és vannak, akik el is hitetik.. A mondatok száma végtelen, persze.. de vannak olyan mondatok, amiket már annyiszor elmondtak, hogy az már sokkkkk. (leragadt billentyű...) Hangstatisztikát, szóstatisztikát már végeztek, de mondatstatisztikát?? Pedig a beszéd egységnyi része a mondat. És különben is.. ugyanaz a mondat jelentésében is hozhat újat. Inkább megyek fejet mosni.

2008. május 25., vasárnap

Orgonakoncert


Akit nem sztárolnak eléggé, az tegye meg önmaga! Akit sztárolnak, attól még magát is fényezheti. Akit nem becsülnek és magát sem becsüli, vessen magára! Mobilorgonán játszott a "művész úr", aki csak 24. Így jár az, aki már 10-14 évesen tudja, mit akar... Úgy tűnt a közönségnek, ez már egy lefutott ügy, sikeresnek látszó embert persze, hogy mindenki tapsol, pedig valójában alig értett valaki az egészhez. Én sem, de legalább nem tapsoltam bele a közepébe... szerencsére:)

Mindenesetre a művész úr szépen elmondta saját életrajzát, bemutatta orgonáját, ami a legmodernebb és a legszebben szóló világhírű orgonák hangjait használja fel... Mi, a közönség elhittük minden szavát, hallgattuk kellemes játékát és tapssal dicsértük. Családja pedig szó nélkül segítette a srácot: az apa a kellékes (pakol, fényképez stb.), az anya a jegyárus, a hugica pedig lapoz. Ha netán még nem lenne igaz, mindaz, amit mondott, szerintem előbb-utóbb az lesz, hiszen a templomok egerei mindenhol erről beszélnek majd, ahol csak megfordul.

Bővebben és hitelesebben:
http://www.nandorgona.hu/

Hiszti stop!


Áááá..vizsga júúúú.. 11-én. Láblógatás és naplopás felfüggesztve. Talán utoljára lubickolok a papírtengerben. Áh, azért tán csak mégsem! Igen, valóban lezárul egy szakasz az életemben, aztán kezdődik valami.. Na, nem mondom, hogy ej, ráérünk arra még... mert lassan olyan közel van hozzám, mint bilincs a viselőjéhez. Most nyavalygás helyett igyekszem megnyugodni, hogy vegyem már észre, mi a fenét csinálok rosszul!!

A kapkodásból értelmes dolgot még nem hoztam létre, viszont jól megrágva, tépelődve állítólag értékelhető tevékenységet is képes vagyok kiizzadni magamból. És ezt tényleg nem én mondtam, úgyhogy csak van benne valami.. Meg hát.. azért sem érdemes pánikolni, mert olyankor annyira elviselhetetlen tudok lenni, hogy az már nekem is fáj. Eredményhez meg úgysem vezet.

Mi vezet akkor mégis eredményhez? A türelem, a kitartás...., ha nem feltétlenül csak másokban vagy másoknak hiszek, de abban is, hogy én is képes vagyok valamire. Ha az idősebbeket nem csodálom annyira, hogy én erre sosem lennék képes, hanem belátom, hogy ők is voltak fiatalok, és ilyen idős korukban valószínűleg ugyanúgy boldog tudatlanságban szenvedtek, mint most én.
.

2008. május 13., kedd

Pótlás


Ma végre kézhez kaptam három könyvet, amelyeknek személyesen ismerem a szerzőit. De mostmár tényleg indulok alkalmi otthonokba rokonokhoz, az öreg nagymamámhoz, akinek mindig ugyanaz a szépség maradok. Remélem, lesz időm olvasni is, de ott semmiképp nem ez az elsődleges, hanem az, hogy pótoljam a hiányt, amit a rendszeres távollétem okoz az otthoniaknak és nekem. Most rohanok...

2008. május 12., hétfő

Itt az orcám


Na, most elárultam magam. Ha más nem teszi meg, akkor én. Hogy is várhatnám el tőlük, amikor a lelkükre beszélek, hogy ne tegyék.. amúgy meg lehet, hogy már rég megtehettem volna. Majd megmondják: miért nem szóltál? Most szóltam. Nem is biztos, hogy érdekli az embereket, de legalább túl vagyok azon, hogy végre kibökjem: itt van levül. Mostmár ez is megvan, lehet rám dobálni a paradicsomokat, ha úgy tetszik.
.
Hogy ki milyen kritikát kap, és kinek mit merünk elmondani, az függ tőlünk is. Mégis.. aki nem tűri, de valamiért mégis szívünkbe lopta magát, azzal nem közöljük a teljesen őszinte igazságot. Előre vinné? Vagy csak befordulna és rosszabb lenne? Ki tudja! Így senki. Egy valamire való embernek azért mégiscsak el kell viselnie a negatív véleményt is.. meg a jót is tudnia kell fogadni. Van, aki az utóbbiról feledkezik meg és ez akadályozza az előrejutásban.
.
Mindkét oldalról nehéz elismerni Stendhal kegyetlen szavait: "Ha kiválónak tartasz valakit, ne teljesítsd vágyait, nehezítsd meg vállalkozásait! Ha valóban kiváló, elhárítja és legyőzi az akadályokat." Mekkora pofon...
.
Jazzékiel - Az utolsó lemezlovag:

2008. május 8., csütörtök

Amit ma...

Egy híját esmérem jegyeimnek még, de holnap az is meglesz. Tele az a fekete könyv.. eztán már csak emlék lesz, mint a régi neptun, vagy az órarendkészítés művészete. Hova lesznek a régi játszótársak? Nincs több vizsga, szigorlat, nincs több szeminárium, előadás.. nem kell szakdogát írni, tanítani. Nem nyom a nyelvvizsga terhe. Már "csak" a legeslegutolsó nagy megmérettetés van hátra.

Addig meg.. kiszellőztetem az agyamat ettől a sok nyűgtől, átgondolom mégegyszer, hogy mégis hovatovább. Ma - és minden ma - igyekszem megtenni azt, amit holnap már nem lehet. Mert akkor már késő, vagy már nem olyan az íze. Amit ma megehetsz, ne halaszd.., mert megromlik. "Jó minőségű ételt csak jó minőségű alapanyagokból készíthetünk." Vajon én milyen alapanyag vagyok, s mi sül ki belőlem??

Kispál és a Borz - Ha az életben...:
http://www.youtube.com/watch?v=kGfSB8VtwUw&feature=related

2008. május 4., vasárnap

Csipp-csepp

A tervezgetést egyelőre berekesztettem. Valahogy megnyugodtam picikét. A felhő eltűnt? Nem, inkább jótékonyan takarja el a tűző napsugarakat. Nagy szárnyával borít a virrasztó éji felleg.. meg a nappali is, ahogy elnézem az időt. Mi okozta a változást? Történni nem történt semmi, csupán kerestem egy tollat és használtam: írtam.

Annyira kijöttem a gyakorlatból.. Talajtalanul tengődtem évekig ott, ahol azelőtt azt hittem, hogy a legjobb helyen leszek. Először csalódtam, de ma már tudom, csak tél volt és csend és hó... Örök télnek látszott, de semmi sem tart örökké. És még úgy is jól éreztem magamat, csak valami hiányzott. Már tudom, hogy mi az, de hova a csudába is pakoltam.

A régi firkák megvannak, köszönik jól.. csak már olyan régiek, és azóta annyi minden változott. Talán eljött az ideje a folytatásnak.. de a módszernek meg kell újulnia, még akkor is, ha nem biztos, hogy ez is úgy megy, mint amaz azelőtt. A régi-régi metódus már nem is fog működni. Egy folyóba kétszer nem lépünk. De a folyónak minden cseppje számít, mert egy lavor víz nem képes eljutni az óceánba.

Jazz + az - Csepp a tengerben:

2008. május 3., szombat

Hallgatás

Minden, amit mondok felhasználható ellenem... Ez ok lehet arra, hogy befogjam a számat? Mindenesetre meg kell gondolni, milyen szavakkal élek... de mindig csak fontolgatni??! Lehet, hogy itt sokat beszélek, de máshol, ahol beszélnem kéne, hallgatag vagyok. Hallgatok.. másokat. Ha megszólalok, ömlik belőlem az esztelenség. Mi ez, ha nem hárítás? Mit hárítok? Na, épp ez az, amiről nem beszélhetek. Vagy azért, mert magam sem tudom, mi az, vagy pedig azért, mert.. akkor se mondhatom el, ha tudom. Pedig de szeretném... Jogomban áll hallgatni.

Kispál és a Borz - De szeretnék...:

2008. május 2., péntek

Blogdolkozom, tehát vagyok

Mostanában hiába próbálok én verset írni, elcsábít a blogírás műfaja.. ha létezik olyan... és miért is ne létezne? Ide firkálom magasabb és alacsonyabb röptű gondolataimat. Meg lehet határozni, hogy is néz ki egy blog általában: van neki színe, vannak benne dátumok, címkék, képek, hangok és még ki tudja, mi minden.. De a szöveg - úgy gondolom - mégiscsak elmaradhatatlan. A szövegre még reagálni is lehet, de persze nem kötelező.

De hogy is néz ki ez itt levül? Úgy, ahogy látod: ennek is van valamilyen színe, de nem ezt tartom fontosnak. A szöveg az első, hogy legyen neki gondolatja. Szemléltetésként társítok a szöveghez képet, hogy legyen neki arca. Válogatok hozzá muzsikát, hogy legyen neki hangja. Életet lehelni talán író és olvasó együtt tud belé.. de az író mégiscsak nélkülözhetetlen: a blog, amit nem írnak, nem is él. Attól, ha olvasatlan marad egy könyv, még könyv marad.. ahogy a blog is blog. Az ember is ember marad szerelem nélkül... Gondolkozzunk el, mi a rendeltetése mindannak, ami a kezünk ügyébe kerül!

Dupla Kávé - A füredi Annabálon:

2008. május 1., csütörtök

Szobatiszta

Ez a nap üres és pihenő és gondolkodó.. céltalan és satöbbi. Írni vagy nem írni.. hogy lehetne elérni.. vagy elírni. Haladni és tenni és gubanctalanítani. Tele van gazzal a kert, a metszőolló pedig eltörött. Esik az eső, én meg süllyedek a sárba; süt a nap: ráncolom a homlokom. Tisztába tenni kell, ha még nem szobatiszta az élet. A szobám nem tiszta, megyek, tisztába teszem..

Kowalsky meg a Vega - Ennyi csak:

2008. április 29., kedd

Mesterlövész


Lassan felöltöm a detektívszerepet, mert komoly ügyem megkeresni a célt, miért is választottam négy éve azt, amit imádok. Kezdem elveszteni a fonalat, mert az érdeklődésnél és a szeretésnél nem jutok tovább. Kell valami fogódzó, hogy ne menjek abba a rossz irányba, amit szintén nem ismerek. Az is lehet, hogy mindkét irányt ismerem, csak nem tudom még, mi a jó és mi rossz nekem. Azt gondolom, még mindig jó helyen vagyok, és az idő is jó. Egy mesterlövész biztos jobban ismeri az irányokat, hisz nem téveszt célt. Megyek én is keresni az áldozatokat..

Kerozin - Bonnie és Clyde:

2008. április 26., szombat

Helló meló


Jaj, ez a csiki-csuki.. lehet, hogy mégis Debibe kutyul az élet :-) Őhappységemet felhívták és angolul karattyoltam. Elég béndzsán, mert erőteljesen meglepődtem és I've blocked.. de azért mondtam egy-két épkézláb mondatot is talán, ami még derengett tavalyról. Derengett, de rengett alattam a léc.. nemtom, hogysmint alakul a mosoly az arcomon. I have sent my English CV with a photo.

I am only bubbling since the end of last semester is so foggy. And now: I must write a million pages papers about teaching practise I've gone through. Rugójaim: Speak English to me, please! I want to exercise. But I am often amazingly lazy. Maybe I would commuting to Debi from Nyh till July or perhaps I will live in Db.

2008. április 25., péntek

Lelkitetkó


Szeretnék lépni. Békében élni azzal, ami körülvesz és ami belül.. vesz. Nem fordítani el az arcomat a fény elől, és nem belenézni a vakító fénybe. Mi folyik itt? Na, ez az, ami az én pályám: ami itt folyik. Nem szeretném, hogy "ami befolyik, az rögtön kifolyik" legyen az életem. Nem vagyok én eresz!

Kíváncsi lennék, más hogy érezte magát akkor, amikor ugyanazon ment keresztül, mint én.. persze, jövőre én is röhögni fogok már magamon.. gondolom. Mondhatok itt hetet-havat, jósolni úgysem tudok. "Ember tervez, Isten végez!" - szokták mondani a bölcsek. Azonban ebben a digitális világban értelmetlen jóelőre tervezgetni, mert kizárt, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy a mi csöpp eszünkkel elképzeljük. Menet közben váltunk irányt.. eltévedni nem lehet és visszafordulni sem. Lelkünkbe tetoválódik mindaz, amin keresztülmegyünk. Aki nagylelkű, annak több fér. Megyek enni.

U2 - Stay:

2008. április 24., csütörtök

Indulj el egy úton...

Megtúráztattam magamat rendesen. Na, nem mintha hegymászással teli, kalandos úton vettem volna részt, nem.. Kicsi amplitudója volt a jó és rossz emlékeknek ezzel az úttal kapcsolatban, de mégis volt minden vegyesen. Aztán az idő majd szelektál.

Jár az agyam, mint a rokka, mit és hogyan kezeljek. Apró elejtett megjegyzések nagyító alá vételéből milliónyi tanulságra bukkantam. Kérdés, mennyire vagyok képes a konklúziókhoz alkalmazkodni. A szüleim azért mégiscsak megvalósítottak cseperedésem folyamán nemegy nevelési célt. Például azt, hogy igyekezzünk összhangban élni a természettel, hisz az ember csak önmagát pusztítja el, ha ehhez nem tartja magát.

Másfélmillió lépés Magyarországon - Indulj el egy úton...:

2008. április 22., kedd

Gyere velem!


Műveim szép halomban, én meg megyek Széphalomba :-)

Hogy mi a tervem ezutánra... az napról napra változik. Egyet tudok: dolgozni akarok, mert valamiből élni kell. Van, amit szeretnék: nem elmenni messzi ismeretlenbe. Miért? Mert az menekülés lenne, ha itt meg se próbálok semmit. Meneküljön az, aki már elrontotta az ittlétét és mondhatni itt utálják. Az tényleg csak remélheti, hogy ott, messze.. ott elviselik, hogy megtalálja a helyét a világban. Nem akarok menekülni.. önmagam elől.

Lehet, hogy optimista vagyok és naív, de hiszek még a "jótett helyébe jót várj" elvében, meg a "szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál" szituációkban. Valószínűleg kisbaba az agyam, hogy még nem csalódtam egy igazit, vagy marhajól szelektál a memóriám és a rossz emlékeket rendre kiselejtezi. Remélem, szüksége van rám a világnak.. és szól, hogy gyere már velem!

Cserháti Zsuzsa - Kicsi, gyere velem rózsát szedni:

2008. április 21., hétfő

Hát én immár..


Megcsapott a tavasz. De tényleg! Még virágot is szedtem. Szeretnék kirándulni menni. De még mindig nem végeztem a nem-kell-mondani-mivel. Sebaj, úgyis megyek szerdán és látok világot izibe. Addigra meg csak összehordom az egész mindenséget. Addig ma le nem fekszem, míg nem végeztem! Uff.. Magam mellé veszem a váza virágot és írom, amit írni kell. Így élem meg a tavaszt.
.
Edvard Grieg - Morning Mood:

2008. április 20., vasárnap

Gúnya Day

Olykor komoly kapcsolatba kerülhetünk akár a személyes tárgyainkkal is. Csak mert a szívünkhöz nő. Valaha tényleg szép volt, és megszerettük. És nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy az a szépség már a múlté. Szomorú ilyenkor tudomásul venni: változik a divat. Van, hogy nyakunkon marad egy-egy régi gúnya és hitegetjük magunkkal, és vele, hogy milyen szép. És mit teszünk közben: túl akarunk adni rajta.

Legbelül tudjuk már magunk is: ócska gúnya! Igen, előfordul, hogy a nyakunkon marad. Régi kapcsolatainktól nem szabadulhatunk meg olyan kikötéssel, hogy akkor fogadjuk be az újat, ha valaki vállalja az ócskaság nyűgét. Nem háríthatjuk el a felelősséget! Része életünknek akkor is, ha nem egészen úgy sült el, mint ahogyan azt előre elképzeltük.
.
Sugababes - Red dress:

2008. április 19., szombat

Ki pufog?

Tegnap bementem a városba, ami megszült engem, s egy kóbor lélek kérdezte, odavalósi vagyok-eee. Egy röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy vajon mi a válaszom, de aztán igennel feleltem. És valóban, úgy is érzem. És minden egyes felkelő nap erősíti bennem, hogy semmi pénzért nem hagynám el ezt a helyet. Most nem. Ide vagyok gyökerezve bele a talajba mélyen le(het)..

Teljesen otthon vagyok, s nagy szívás lenne a vadvárosba költözni. Ez itt egy biztonságos környék tele ismerős arccal, s többet tud adni nekem, mint amaz... egyelőre. És én is többet tudok adni itt. Úgyhogy én csak fújom a dalt.. fújom a dalt, fújom a dalt. Mert hát mindenért felelős az isteni szikra :-)

Sub Bass Monster - 4 ütem:
http://www.youtube.com/watch?v=I2AkqEZKPB4

2008. április 17., csütörtök

Maradj már!


Imádom ezt a környéket! Nem kéne kétszer mondani, hogy maradjak, ha itt kapnék állást. Nem akarom tovább fújni a nagy hólyagot. Ha el is megyek, csak azért, hogy szívjak belőle, s aztán belefújjam a saját ballonunkba. Menjek vagy maradjak? "A lány még vár, hát harcolj érte!"

Rapülők - Lesz még rosszabb:
http://www.youtube.com/watch?v=vDvPibUdNzM