Boszitea

Na igen, ez az az időszak, amikor az összes szúnyog és légy és többi bogár el akarja foglalni az emberek által összetákolt biztonságos hajlékokat, mert itt sokkal kellemesebb az időjárás. Jön a szokásos náthás időszak, legalábbis ezt mondják. Aztán vagy elhisszük, vagy nem. Kérdés: mi is meg szoktunk ilyenkor fázni? Én nem akarok. De ki akar?

.

Gondoltam, ha már úgyis van itthon csipkebogyó, csalánlevél, pitypanglevél, kakukkfű és nyírfalevél, készítek belőle teát. Mert néhány hete ezt tanácsolták, csak eddig viszolyogtam attól, hogy ilyen gazokat vigyek a szervezetembe. (Itt nem a csipkebogyóra gondolok.) A szembevilágítós csajszi elég boszorkányosnak tűnt minden szavával, még a gyógyfüvek nélkül is. Most mégis kipróbáltam, és csodák csodája: ízlik.

Nyulam van

Ami azt illeti, tegnap sem kaptam semmit, de ma, ma már, ha nem is kézzel fogható papírt, de biztos kijelentést és neptun látványt igen. A döntés aképpen szól, hogy érdemes rám áldozni még egy évet, mégis. Boldog vagyok!

.

Nagymamám azt mondta: "Ha az Isten nyulat adott, bokrot is ad hozzá..." Hogy ezt hányféleképpen lehet érteni, vagy ő hogy érti... A lényeg, hogy nem kell aggódnom szerinte, mindent megtudok, megkapok a megfelelő helyen és időben.

.

Jem - It's Amazing:

http://www.youtube.com/watch?v=cHdA6RVTX7A

Nincs kapás

Korán keltem, elindultam, közben olvastam, megérkeztem, beadtam. Aztán megvettem, amit kellett, beszéltem azzal, aki hívott, hazajöttem. Megnéztem: üres. Vártam, mert azt súgta a szeplős, hogy ma biztosan megkapjuk. Jött, de nem hozta. Olvastam az e-maileket, folyamatban van, és jót ígérnek (remélnek), de várjam meg a hivatalosat. Várok...

.

Kezdem úgy érezni magam, mint egyszer horgászás közben. Az is egy türelemjáték, amit az emberek általában jókedvükben tesznek. Aki nem örömmel pecázik, az inkább kerüli a vízpartot. Sok a szúnyog, a szemét, büdös van, nagy a gaz, nincs kapás, sokba kerül a felszerelés, nincs idő, nincs kivel.... Na jó, ez utóbbit szinte sosem mondják, hisz fura lenne: úgyis csendben kell lenni. Ez csak a nők kifogása lehet.

.

Amorf Ördögök - Dunántúli sláger:
http://www.youtube.com/watch?v=1VQeoBsbzT8&feature=related

Előtte

Mindjárt megtudom, felvettek-e, nemsoká találok állást, rámtalál a szerelem és továbbgördül az életem. - Jóslom magamnak napról napra. Most jönne a "de". Ezt a szót nem használom, mert nem akarom. Mindig van valami, ami vagy feldob, vagy lelök, én pedig kapaszkodom, nehogy elszálljak vagy leessek.

.

Egyébként szépen kérek minden jószándékú embert: ha netán újra megmérettetés előtti helyzetbe kerülnék, a világért se próbálja elhitetni velem, hogy a vizsga egyszerű lesz, mert elhiszem és megdöbbentően félvállról veszem. Viszont, ha nagy küzdelmekre számítok, akkor kétszer annyi energiát fektetek bele, mint amennyi szükséges. Persze ebből magamnak kellene kigyógyulni.

Czóbel-Munka

Tegnap hozzáfogtam a Czóbel munkához, gondoltam nem kéne csak a negyedével végezni, inkább megcsinálom a felét.. Aztán a fenét, megcsináltam az egészet. Tudtam, hogy nem végleges, de így már volt mihez nyúlni.

.

No, nem ez volt most az egyetlen ürügy, amiért ma beutaztam, hanem mert hívtak Telegdiék. Sikerrel ugyan nem jártam, csak tapasztalattal. Többet erről nem is érdemes szólni. Elállt az eső.

.

Tanulságok:

- Nem érdemes a gyereknek 3 vagy annál több keresztnevet adni, mert a filológusok is csak az elsővel foglalkoznak (jó esetben).
- Ha ásványvizet kérek, szóljak, hogy NE adjanak hozzá citromot!
- Ne bánj meg semmit, ami nem úgy sül el, mint azt előtte nagy lelkesen gondoltad, bándd azt, ha elszalasztottad a lehetőséget!

(Be)fejezet

Tegnap véget ért a móka, ha jól tudom. De azért még tegnap is volt nap, hiába volt üres a tér, az udvar nem! Ott összeeresztettek két embert, akik közül az egyik azzal küszködött, hogy befejezze a kérdését, a másik pedig folyton elfelejtette a kérdés elejét. Majd az emlékképek folyamán úgy válaszolt, hogy végül már azt sem tudta, mi volt a kérdés, és válaszolt-e egyáltalán.

.

Milyen módon kezdődött a beszélgetés? Azt nem lehet tudni, mert már folyt, amikor összedugták a kihangosítást. És hogyan ért véget? Közelebb üléssel, de folytatódott. Hogy a közeltrécs miként ért véget? Nem tudhatom, hisz el kellett jönnöm. Nem volt se kezdete, se vége. Talán még most is beszélgetnek.

Vidulj!

Csütörtökön újra útra keltem, régi-új barátnőm színházba hívott, de a késő nekem túl késő volt, próbáltunk nyomulni hétre, de a színházasok hatra alkudták a jegyünket, így sajnos a felolvasók társaságától nem búcsúzhattunk el, de láttuk őket is. Bár cselesen, de telve volt a felolvasó udvar, alig jutott szék az épphogy bepottyanóknak.

.

Péntek: a kollégisták ekkor már valószínűleg hazamentek. Hiába a hírnév, valószínűleg inkább könyveket olvastak otthon, kevesebben voltak e nap. Igazából rosszabbra számítottam, és nem hogy elfogadható, de kifejezetten érdekes volt a sok szó, amit hallgattam volna még egy darabig.

.

Eztán bevallom, kicsit zavarosan éreztem magam, mert sejtéseim támadtak a jövőm iránt, mert sejtelmem sem volt, hogy helyes-e egyáltalán, hogy vagyok, hogy ott vagyok. Gondoltam, abban a millió emberben ott bujkálnak ismerőseim, akikkel nem fogok összefutni, mert sötét volt már, a fejek pedig többnyire mámorosak, ha mástól nem a zenétől. Zsúfolt volt a tér, de vidám. Szerettem volna én is vidorkodni még jó sokáig.

.

Ghymes - Azért ne bánkódjál:

http://www.youtube.com/watch?v=YMWNM7qe8Wg&feature=related

Play

Egyre többen pénzkeresők, akik egyelőre boldogok, mint esküvő után az ifjú pár. A másik szekció meg puffog, hogy még mindig nem, és miért nem ő, és én is ide tartozom, de igyekszem nyugton maradni, és kitartóan, türelmesen, szorgalmasan remélni a legjobbakat. Ha valamit nem jól csinálok, előbb-utóbb úgyis rájövök, aztán kijavítom. Úgy legyen!

.

Coldplay - Viva la Vida:
http://www.youtube.com/watch?v=gJkLgawoElg&feature=related

Cute arcok

Mindig "csak" a kudarcokat látnám? Nem. Inkább a kudarcokat is látom! Amúgy a tegnapi csak akkor tekinthető kudarcnak, ha ezt nézőszámban mérik, mert a srácok igenis jók voltak! A riporter pedig egyre profibb kérdéseket tesz fel. Egyébként szerintem meghallotta az, akinek meg kellett hallania, hiszen egyből interjúra invitálták a Lacikat, amit már nem csak az ott jelenlévők hallhatnak. Csütörtökön jönnek a csajok ;)

Placcs

Tegnap igazán megtettem, ami megtehető volt, de néha mégis szükség van némi szerencsére is. Ma meg ott folytattam, ahol tegnap abbahagytam. Most meg nyomok egy rövid pausét, hogy megfeledkezzek a sok problémáról, és egy picit jobban érezzem magam. Talán sikerül. A hirtelen belelkesülések utáni nagy pofáraesések időszaka ez.

Klassz meeting

Öt éve történt, hogy ezekben a napokban közölték, mégsem indul ötödév, így hirtelen mentem ahova tudtam, lettem vámügyintéző. A lényeg, hogy eltelt 5 év, és nemcsak eljött a találkozó ideje, de volt is, aki megszervezze. Furcsa és jó volt újra találkozni emberekkel, akikkel azelőtt nap mint nap.

.

Láttam, hogy a többség, aki továbbtanult, épp most küszköd a munkaerőpiac megismerésével, aki pedig már öt éve a piacra dobta magát, az nagy valószínűséggel sínen van. Felfoghatnám úgyis: a fenének kellett tanulni, de optimista módon inkább úgy nézem: öt év múlva bizonyára én is sínen leszek. És nem úgy, mint Attila, az öcsödi srác.

.

Néhány érdekesség még: Valczer ofő kiosztotta mindenkinek azt a versféleségemet, ami mindenkit négy sorban jellemez (őt is). Én már el is felejtettem a kisebb-nagyobb összetűzések miatt, hogy ilyenem is van, és hogy ezt ilyen célra is fel lehet használni. Öt évig kellett szemeznie a 20x4 sorral, kielemeztetnie a pszichológus hugicájával, hogy közölje, mennyire tetszett neki, és hogy megállapítsa, mennyire szigorú vagyok.

.

És emlékül egy dal, és nem azért, mert szeretjük. Ezt legalább 10x meg kell ám hallgatni egymás után, hogy elérje a kellő hatást!

Zámbó Jimmy - Egyszer megjavulok én:

http://www.youtube.com/watch?v=OyBwQKqJ6-k

Félországos körtúra

Az úgy kezdődött, hogy nagymamám nézte a tévét... pontosabban, hogy bekötötték neki a kábeltévét :-) A másik szál, hogy édsanyám megemlítette hajbaját. És elszántan el akart menni az Ormosba. Én meg nem akartam, hogy egyedül bolyongjon a betondzsungelben, megkértem, bolyongjunk együtt! Úgyhogy felkerekedtünk a felvételi utáni hajnalon. Úgy terveztük, hogy aznap késő este haza is érünk, de nem egészen így történt.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.

.

Másnap újra felpörögtünk és az összes létező rokonság felkeresése mellett még egy bő órás shoppingolás is belefért mielőtt ebéd után hazaindultunk volna megtenni a röpke 127km-ünket, ahol részeg hajléktalanok, tomboló szurkolók és táborból hazatérő árvák kísértek minket. Szép az élet és színes!

.

Ormos Intézet:

http://www.ormosintezet.hu/

Be Master!

Az első papírkötegen átrágtam magam, ami szükséges volt ahhoz, hogy oda merjek állni a felvételi bizottság elé. Bármilyen hihetetlen, de ez volt az első felvételi az életemben. Túl vagyok a diplomaosztómon, simán megúszhattam volna az életemet felvételi nélkül, de úgy tűnik, hogy valamilyen belső indíttatásból nem elégszem meg a főiskolai diplomával, mester szeretnék lenni.

.

Hogy bemutatkozásom mennyire volt eredményes, arról még nincsenek információim, minthogy a pótfelvételi jelentkezések feldolgozása késik. De bármikor megérkezhet a kis vagy jó esetben a nagy boríték, és a nagy borítékon belül is lehet jó hír, vagy rossz. Megéri-e az államnak fizetni még egy évig, hogy NYF-es legyek? Vagy erre már nincs keret és magamnak kell. Vagy a legrosszabb, ha köszönik, nem kérnek belőlem, ha fizetek, akkor sem! Na, majd kiderül.

.

Csúsznak (ki hinné?):

http://www.mti.hu/cikk/302657/

táBorozás

Igyekszem magamhoz térni ebből a hosszú vívódásos hagyjuk, majd máskor, inkább nem írok... sorozatból, és nem túl hosszú mondandópótlás után folytatni ott, ahol abbahagytam.
.
Aug. 12-15 között, három éjjel három nap, volt szerencsém részt venni nem holt költők, hanem élő írók között a híres Írótáborban Tokajban nem íróként. Még sosem voltam táborban, amúgy is kíváncsi voltam.. Igaz, eleinte kételkedtem jelenlétem jogosságában, de aztán a végére elmúlt ez az érzésem. Olyasmi ez az egész, mint a Vándorszemi, csak nem vándorol és tovább tart.
.
Ami furcsa volt ott nekem, hogy nem is hallottak vándorlásainkról, vagy a SZIRTről, vagy A vörös postakocsiról. Na, jó ez utóbbiról már hallottak néhányan. De legalább nekem is volt némi újdonság a tarsolyomban. Jövőre elmegyek-e? Szeretnék, de megígérni nem tudom, mert addig még rengeteg víz lefolyik. Mindenesetre örülök, hogy ott lehettem.

.

A program:

http://www.szolnokinaplo.hu/node/3203

Régítettem

Az Olimpia rég véget ért, én meg rég túltettem magamat rajta. Ennyit a sportról. Annyi mindent nem írtam ide... próbáltam újítani valami sablont, de nekem ez ilyen unalmasan tetszik. Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy a hirtelen szebbnek gondolt környezetben egyszerűen nem esett jól megjelenni. Úgyhogy inkább vissza az egész. Így van ez jól.

.
Rövid vázlat, amiről szeretnék pár szót ejteni:
- táBorozás
- Be Master
- Félországos körtúra
- örök jelen
.
Most meg megyek, mert goulashodni kell a soupnak. És nélkülem nem megy neki.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Az utóbbi időben túl sok időt töltöttem képernyő előtt, ezért elvonókúrát tartok. Nyilván így mindenféle online előfordulásom foghíjasabb, de bejelentem, hogy ez igenis jót tesz! A legderűsebb embereket is előveszi néha a borongás, és minél derűsebb tud lenni vki, annál borúsabb a sötét oldala... Félreérteni a felénk áramló hullámokat nem is olyan nehéz. Főleg, ha azt hisszük, minden rendben. Mert, ha nincs igazunk, azt hisszük, mi hibáztunk. Pedig csak félreértés az egész.

.
Nézem, nézegetem a pekingi világtetejére kerülések özönét, és... a legalább 9 aranyban bizakodó reklám eddig igencsak távol áll az igazságtól. Még az elején járunk az egésznek, de számomra kissé zavaró kezd lenni ez a folytonos hisszük, hogy meg tudjuk csinálni, még akkor is, ha csak matematikai esély van rá. Mondjuk ezt jól megalapozza az utolsó másodperces kézis döntetlen, de az is csak döntetlen.

.

Eddig csak egy magyar legény volt talpon. Ha mások is olyan eredményeket érnének el, akkor több ok lehetne az optimizmusra. Akik ebben utaznak, akarják-e, amit akarnak? Igen, hogyne. De mennyire? Akarják-e annyira, mint a távolkeletiek, vagy a vadnyugatiak? Megyek, filózok inkább azon, hogy én mit akarok, akarom-e egyáltalán, és hogy mennyire...

.

Pekingi éremtáblázat:
http://olimpia.origo.hu/peking-2008/20080809-eremtablazat.html

Rövid hírek

Valamiféle néma hiszti zajlhat a háttérben, sejtésem sincs miért nem akaródzik ide írni... Majd elmúlik! Pedig lenne miről mesélnem, mindig történik valami: nálunk nyaralt egy gyerek, megjártam Matyóföldet, katonatemetésen jártam, megyek mesterképzésre, ha sikerül... meg táborba.

.

Newton Faulkner - Teardrop:
http://www.youtube.com/watch?v=droZGvBt5DY

Miénk a placc

Már megint ott voltam. Már megint felolvastam... hét ember egyikeként. Ezt is megéltem: Nyh főterén. Erről persze senki nem tudna, ha itt nem írnám le. Pontosabban így sem, hisz ezt sem olvassa senki... Megyek én is vissza a nyárba.

.

Kiegészítés: tévedtem, igenis olvassák :)

A helyzet az, hogy mi megtettük a magunkét, csak mellettünk az elején kissé hangosan doboltak, ülőhelyet magunk varázsoltunk a nagyon esetleges hallgatóságnak, de a végére belejöttünk. Egy hétre rá optimizmusom alábbhagyása és a meteorológusok baljós előrejelzéseinek köszönhetően nem mentem el. Pedig a jóslat nem teljesült. Sejtéseim szerint (drc alapján:) többen voltak, és még a nap is sütött. Többet nem megyek nem el!

.

drc:

http://kurvannya.freeblog.hu/archives/2008/08/09/Ize_zavart/

Nyílik már

Eléggé kiestem mostanában az ideírkálásból agyilag. A nyár az oka mindennek. (Na, meg a bizonytalanság még mindig.) Eső ide vagy oda, érzem attól, hogy benne vagyunk a kellős közepében ennek az évszaknak, amúgy már nem is esik (egyelőre).

.

Valamikor megcsípett egy szúnyog, azóta hiszem, hogy legkésőbb az utolsó pillanatban kinyílik valami ajtó vagy ablak az utamon. Valahol elvesztettem a türelmetlenségemet, de már nem emlékszem, hogy hol. Most abszolút nyugi van.

.

Nem mentem világgá, itthon vagyok. Feszegethetném, miért nem veszem a hátamra a világot? Sokkal színesebb lehetne az életem! Igazából nem tudok válaszolni a kérdésre. Nem vágynék rá? De vágyom, csak nem annyira, hogy áldozatokat is hozzak érte. Talán később, ha nem inog alattam ennyire a talaj. Pedig a Föld nevű mókuskerék mindenki alatt ugyanolyan sebességgel pörög..

.

Where the hell is Matt? (2008):
http://www.youtube.com/watch?v=zlfKdbWwruY

Terem

Gyorsan elmegyek megint messzire, amíg nem hiányzom senkinek. Hátha nem is veszik észre hiányomat. A hirtelen befordulásból kifordulva... feldobtam a labdát, várom, hogy a gravitáció visszahúzza. Remélem, nem héliummal töltött! Labda feldobva, kocka elvetve. Nyári időben, meg esőben is gyorsan nő a kocka, úgyhogy várom, keljenek a kiskockák. Ha nem kel ki, vetek a helyére bukfencet. Bolondmagom is van még sok, de az terem magától is! A bolond mifelénk őshonos. Annyira, hogy osztályterem. Lényeg a lényeg: elmentek otthonról. Keresem a terem, ahol elférek, ahol elkelek... Ahol kellek.