2008. október 27., hétfő

Diplomás klub

Beszélgetek egy emberrel, teljesen más témáról, erre bevág nekem egy ilyet: "Arra volt jó eddig a diplomám, hogy regisztráljak a diplomás klubban. Először azt gondoltam, hogy ez ugyanolyan álláskereső portál, mint a többi, de aztán ott ismertem meg a páromat." Na, mondom, ezt megnézem... Aztán néhány bölcs fórumon jól ki is fakadtam.
.

2008. október 26., vasárnap

Ne gondold!

Zavarbaejtő rendetlenség szűnt meg létezni. Takarítom a házat, az udvart, a blogomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Arra törekszem, hogy felszámoljam a káoszt. Lehet, hogy most még nem szeretném, de akarom, és amit akarok, azt el is érem!
.
Például jogosítvány... eddig azt sem gondoltam, hogy a behajtani tilos tábla nem egyszerűen behajtani tilos, hanem erről az oldalról behajtani tilos. Az utca másik végén egyirányú utca jelzés várható. Olyan táblát kell keresnem, ahol behajthatok, nem olyat, ahol nem. Viszont annál a táblánál, ahol mindkét oldalról behajtani tilos... oda meg se próbáljak behajtani.
.

2008. október 22., szerda

(Don't) Go Away!

Itt és most. Nem kell mindenben a többet látni. Lásd azt, ami! Se többet, se kevesebbet. Mindennek oka van, de nem feltétlenül az, amire számítasz. Az ok lehet csupán annyi, hogy okuljunk belőle. Nem erre indultál? Nem számít. Ne keresd a visszautat, csak mert ez olyan ismeretlen! Amíg az út nem ér véget, amíg gurul a kerék, addig nincs baj. Csak menj!
.

2008. október 21., kedd

Köszönöm Dürrenmatt!

Tegnap este leült mellém a vonaton egy borzadalmasan büdös ember. Azért imádkoztam, meg ne szólaljon, mert az még nagyobb bűzt okozna, pedig elég kommunikatívnak látszott. Lehet, hogy udvariatlannak tűntem, de akkor is azt gondolom, az olvasás megmentette az életemet. Köszönöm Dürrenmatt, hogy nem hagytál egyedül! És általánosságban is köszönöm mindenkinek, aki segít és bíztat, és akit segíthetek és bíztathatok!
.

2008. október 20., hétfő

Elértés

Amikor egy szöveget fordítunk, létezhet-e, hogy az egész összeáll, kivéve egyetlen mondat? Minden szó jelentését ellenőriztem: stimmel. A mondatokat is külön-külön: rendben vannak. De az az egy mondat... sehogy sem illik a képbe. Mit tegyek vele? Hagyjam ki? De mégiscsak ott van... Előfordulhat, hogy az egészet elértettem.
.
Inkább átnézettem még egy emberrel. Szerinte várjak, fordítsam tovább, később biztosan egyértelműbb lesz. Eddig jó úton haladok, minden jel arra utal. No, majd kiderül. Az az egy biztos, hogy semmi se biztos.

2008. október 18., szombat

Nyugat


Felkeltem, kinézek az ablakon és látom, hogy a börtön ablakába ragyogón süt be a nap.
.
Amikor tegnap hajnalban a fodrásznak mondtam, hogy Nyugat konferenciára megyek, azt gondolta, valami EU-s dologról lehet szó, de aztán elmagyaráztam neki. Mielőtt még egyszer megkérdezné az illető, hogy a szervezéssel volt-e valami probléma: közjegyzőként is azt mondanám, a szervezésben nem találtam kifogást.
.
Attól félt, hogy kevesen leszünk, hogy elpárolgunk, hogy nem figyelünk... Még egy véletlen telefoncsörgés sem volt. Minden előadó megtette a magáét, még ha némelyikükre azért rá is férne egy kis retorikai tréning. Igaz, sok volt ez így egy huzamban, főleg az ebéd utáni részekre bírtam kevésbé figyelni. Ahogy az egyik előadó mondani szokta: ilyenkor ebéd után sokkal hasznosabb lenne aludni egy órácskát. Ez nyilvánvalóan nem kivitelezhető... Az ebédnél volt egy kis káosz, de még elviselhető.
.
Kicsit hosszúra sikerül ez a bejegyzés... Egész nap jól éreztem magam, de ha a vége jó, minden jó elvét figyelembe veszem, akkor nem biztos, hogy olyan fenomenális volt. Persze egyszerű lenne mást okolni a történtekért, valójában én vagyok a hibás, amiért megbíztam az ígéretében és nem indultam, indultunk rögtön az állomásra.
.
Akkor nem láttam volna meg, hogy milyen ragyogón süt be a nap a börtön ablakába, mert még napkelte előtt útnak indultam volna. Ehhez már tényleg semmi köze, igazán felkelhettem volna. De mindenki aludt, amikor hazaértem, és mindenki aludt, amikor kelnem kellett volna.

2008. október 11., szombat

Hullócsillag

Láttam egy hullócsillagot, de nem az égen. Először örültem neki, majd szomorúvá tett. Kívántam valamit, állítólag még ebben az évben teljesülni fog. Majd kiderül. Elhatároztam, hogy elindulok felé.
.
Hiába győzködtem magamat és a világot, hogy a közutakon addig van biztonság, amíg én... le nem győzöm a félelmemet. Az elhatározás már megtörtént, megküzdök vele.
.

2008. október 5., vasárnap

Műmosoly

Végre ténylegesen visszatértem imádott iskolámba, új arcokat ismerek meg. Igen, elismerem, mázlista vagyok a 4+1 állami miatt, van két szakom, jön - úgy tűnik - az újabb papír, és még nem vagyok az új rendszerben sem... Csak azt nem kéne tűrni, hogy ott motoszkáljon bennem az a gondolat, hogy ez a ragaszkodás kezd betegessé válni.
.
Az emberek dolgoznak. Igen, cáfolnom kell azt a tényt, hogy nehéz állást találni, körülöttem már mindenki talált magának. A kivétel (én) erősíti a szabályt. Nem, nem szeretnék siránkozni. Most jut eszembe, van még 1-2 szerencsésebb-szerencsétlenebb szakon végzett frissdiplomás ismerősöm, akik már belefogtak a Jaj, most mi lesz velünk... kezdetű siratóénekbe. Igaz, ők nem mestertanoncok. Csodálkoztak is, hogy lehet az, hogy én még mindig nem vagyok elkeseredve.

2008. szeptember 22., hétfő

állomÁSÍTÓ

Notórius főiskolás vagyok. Akkor is oda megyek, amikor nem feltétlenül kéne. Mindig találok valami ürügyet. Igazából nem is azért indultam... de ez csak üres fecsegés. És ismét lebuktam, mert találkoztam ezzel-azzal. Például a Hasas Pasassal épp a szolgálati ebéd után, de az írásba öntés előtt. Hallhattam tőle a még kiforratlan, friss élményeket, mondhatni az első benyomásokat.
.
Hogy mit ír le, az ebben a lapban olvasható:

2008. szeptember 20., szombat

Filózó fuss!

Tegnap beiratkoztam főiskolán egyetemre, vagy hogy is van ez. Megnyílt a "mestertanév". Mielőtt megnyílt volna, próbáltam gyorsétteremnek használni a menzát. Közben láttam egy szemüveges és egy mesterfilozófust. Szívesen beszéltem volna velük, de ez ilyen rohanós napra sikeredett. De nem baj, lesz még alkalom! Addigra talán lesz bokor is a nyúlnak, hogy ne fázzon.

2008. szeptember 18., csütörtök

Családia

Véletlenül találtam rá arra az oldalra, nem kerestem, nem akartam fát építeni. De megtaláltam, gondoltam beírom azon rokonokat, akikről tudok. Pillanatnyilag 150 főt számlál a család, de még némi interjúvolással lesz abból vagy 200. 5 generáció majdnem kész. Régebben kézzel próbálkoztam, de csak 3-4 generációig. Elég bonyolultnak tűnt, mindig belegabalyodtam. Van még néhány kusza firka is, de ahhoz az is kell, aki rajzolta. Majd kifaggatom.
.
Aki akar építkezzen:
http://csaladfa.emlekezet.hu/

2008. szeptember 16., kedd

Boszitea

Na igen, ez az az időszak, amikor az összes szúnyog és légy és többi bogár el akarja foglalni az emberek által összetákolt biztonságos hajlékokat, mert itt sokkal kellemesebb az időjárás. Jön a szokásos náthás időszak, legalábbis ezt mondják. Aztán vagy elhisszük, vagy nem. Kérdés: mi is meg szoktunk ilyenkor fázni? Én nem akarok. De ki akar?
.
Gondoltam, ha már úgyis van itthon csipkebogyó, csalánlevél, pitypanglevél, kakukkfű és nyírfalevél, készítek belőle teát. Mert néhány hete ezt tanácsolták, csak eddig viszolyogtam attól, hogy ilyen gazokat vigyek a szervezetembe. (Itt nem a csipkebogyóra gondolok.) A szembevilágítós csajszi elég boszorkányosnak tűnt minden szavával, még a gyógyfüvek nélkül is. Most mégis kipróbáltam, és csodák csodája: ízlik.

2008. szeptember 13., szombat

Nyulam van

Ami azt illeti, tegnap sem kaptam semmit, de ma, ma már, ha nem is kézzel fogható papírt, de biztos kijelentést és neptun látványt igen. A döntés aképpen szól, hogy érdemes rám áldozni még egy évet, mégis. Boldog vagyok!
.
Nagymamám azt mondta: "Ha az Isten nyulat adott, bokrot is ad hozzá..." Hogy ezt hányféleképpen lehet érteni, vagy ő hogy érti... A lényeg, hogy nem kell aggódnom szerinte, mindent megtudok, megkapok a megfelelő helyen és időben.
.
Jem - It's Amazing:

2008. szeptember 11., csütörtök

Nincs kapás

Korán keltem, elindultam, közben olvastam, megérkeztem, beadtam. Aztán megvettem, amit kellett, beszéltem azzal, aki hívott, hazajöttem. Megnéztem: üres. Vártam, mert azt súgta a szeplős, hogy ma biztosan megkapjuk. Jött, de nem hozta. Olvastam az e-maileket, folyamatban van, és jót ígérnek (remélnek), de várjam meg a hivatalosat. Várok...
.
Kezdem úgy érezni magam, mint egyszer horgászás közben. Az is egy türelemjáték, amit az emberek általában jókedvükben tesznek. Aki nem örömmel pecázik, az inkább kerüli a vízpartot. Sok a szúnyog, a szemét, büdös van, nagy a gaz, nincs kapás, sokba kerül a felszerelés, nincs idő, nincs kivel.... Na jó, ez utóbbit szinte sosem mondják, hisz fura lenne: úgyis csendben kell lenni. Ez csak a nők kifogása lehet.
.
Amorf Ördögök - Dunántúli sláger:
http://www.youtube.com/watch?v=1VQeoBsbzT8&feature=related

2008. szeptember 10., szerda

Előtte

Mindjárt megtudom, felvettek-e, nemsoká találok állást, rámtalál a szerelem és továbbgördül az életem. - Jóslom magamnak napról napra. Most jönne a "de". Ezt a szót nem használom, mert nem akarom. Mindig van valami, ami vagy feldob, vagy lelök, én pedig kapaszkodom, nehogy elszálljak vagy leessek.
.
Egyébként szépen kérek minden jószándékú embert: ha netán újra megmérettetés előtti helyzetbe kerülnék, a világért se próbálja elhitetni velem, hogy a vizsga egyszerű lesz, mert elhiszem és megdöbbentően félvállról veszem. Viszont, ha nagy küzdelmekre számítok, akkor kétszer annyi energiát fektetek bele, mint amennyi szükséges. Persze ebből magamnak kellene kigyógyulni.

2008. szeptember 8., hétfő

Czóbel-Munka

Tegnap hozzáfogtam a Czóbel munkához, gondoltam nem kéne csak a negyedével végezni, inkább megcsinálom a felét.. Aztán a fenét, megcsináltam az egészet. Tudtam, hogy nem végleges, de így már volt mihez nyúlni.
.
No, nem ez volt most az egyetlen ürügy, amiért ma beutaztam, hanem mert hívtak Telegdiék. Sikerrel ugyan nem jártam, csak tapasztalattal. Többet erről nem is érdemes szólni. Elállt az eső.
.
Tanulságok:
- Nem érdemes a gyereknek 3 vagy annál több keresztnevet adni, mert a filológusok is csak az elsővel foglalkoznak (jó esetben).
- Ha ásványvizet kérek, szóljak, hogy NE adjanak hozzá citromot!
- Ne bánj meg semmit, ami nem úgy sül el, mint azt előtte nagy lelkesen gondoltad, bándd azt, ha elszalasztottad a lehetőséget!

2008. szeptember 7., vasárnap

(Be)fejezet

Tegnap véget ért a móka, ha jól tudom. De azért még tegnap is volt nap, hiába volt üres a tér, az udvar nem! Ott összeeresztettek két embert, akik közül az egyik azzal küszködött, hogy befejezze a kérdését, a másik pedig folyton elfelejtette a kérdés elejét. Majd az emlékképek folyamán úgy válaszolt, hogy végül már azt sem tudta, mi volt a kérdés, és válaszolt-e egyáltalán.
.
Milyen módon kezdődött a beszélgetés? Azt nem lehet tudni, mert már folyt, amikor összedugták a kihangosítást. És hogyan ért véget? Közelebb üléssel, de folytatódott. Hogy a közeltrécs miként ért véget? Nem tudhatom, hisz el kellett jönnöm. Nem volt se kezdete, se vége. Talán még most is beszélgetnek.

2008. szeptember 6., szombat

Vidulj!

Csütörtökön újra útra keltem, régi-új barátnőm színházba hívott, de a késő nekem túl késő volt, próbáltunk nyomulni hétre, de a színházasok hatra alkudták a jegyünket, így sajnos a felolvasók társaságától nem búcsúzhattunk el, de láttuk őket is. Bár cselesen, de telve volt a felolvasó udvar, alig jutott szék az épphogy bepottyanóknak.
.
Péntek: a kollégisták ekkor már valószínűleg hazamentek. Hiába a hírnév, valószínűleg inkább könyveket olvastak otthon, kevesebben voltak e nap. Igazából rosszabbra számítottam, és nem hogy elfogadható, de kifejezetten érdekes volt a sok szó, amit hallgattam volna még egy darabig.
.
Eztán bevallom, kicsit zavarosan éreztem magam, mert sejtéseim támadtak a jövőm iránt, mert sejtelmem sem volt, hogy helyes-e egyáltalán, hogy vagyok, hogy ott vagyok. Gondoltam, abban a millió emberben ott bujkálnak ismerőseim, akikkel nem fogok összefutni, mert sötét volt már, a fejek pedig többnyire mámorosak, ha mástól nem a zenétől. Zsúfolt volt a tér, de vidám. Szerettem volna én is vidorkodni még jó sokáig.
.
Ghymes - Azért ne bánkódjál:

2008. szeptember 4., csütörtök

Play

Egyre többen pénzkeresők, akik egyelőre boldogok, mint esküvő után az ifjú pár. A másik szekció meg puffog, hogy még mindig nem, és miért nem ő, és én is ide tartozom, de igyekszem nyugton maradni, és kitartóan, türelmesen, szorgalmasan remélni a legjobbakat. Ha valamit nem jól csinálok, előbb-utóbb úgyis rájövök, aztán kijavítom. Úgy legyen!
.

2008. szeptember 3., szerda

Cute arcok

Mindig "csak" a kudarcokat látnám? Nem. Inkább a kudarcokat is látom! Amúgy a tegnapi csak akkor tekinthető kudarcnak, ha ezt nézőszámban mérik, mert a srácok igenis jók voltak! A riporter pedig egyre profibb kérdéseket tesz fel. Egyébként szerintem meghallotta az, akinek meg kellett hallania, hiszen egyből interjúra invitálták a Lacikat, amit már nem csak az ott jelenlévők hallhatnak. Csütörtökön jönnek a csajok ;)