2008. december 2., kedd

Mit tettem?

Hoztam egy döntést, ami pillanatnyi elmezavarnak is tűnhet, vagy csak sima berezelésnek, de határozottan úgy érzem, helyesen cselekedtem. Visszacsinálni már nem tudom, viszont haladhatok azzal, amit igazán akarok. Eddig meg elhanyagoltam. Ideje végre megérteni: én irányítom a járművet! Jaj, de nehéz a felfogásom olykor...
.

2008. november 30., vasárnap

Day After Day

Just do it! Nem szólok, mert már elfecséreltem a szavaimat. Könnyű most okosabbnak lenni szavakkal, mindenki az. De tettekkel? Az már nem olyan egyszerű. Ujjal mutogatni másokra, kijelenteni, hogy amit én megtettem, attól többet nem lehet, a másik jön... túl sokáig nem lehet. Hogy erre ki mikor jön rá, az nehezebb ügy. Megyek is, most is csak fecsegek. Nem állítom én, hogy rájöttem, majd egyszer leülök és megkeresem, hogy hol mire jöttem rá, vagy mit mulasztottam el.
.

2008. november 24., hétfő

Érzi a vesztét

Ma megtapasztaltam, hogyan viselkedik valaki, aki valóban a vesztét érzi: őrült jó kedve van, és nem is veszi észre, ha már hülyeségeket beszél. Nem, én nem érzem a vesztem: nincs őrült jó kedvem, és azt is tudom jól, hogy hülyeségeket beszélek.
.

2008. november 23., vasárnap

Zord idő

Úgy látom, ma olyan szelek fújnak, amikor az ember bezár ajtót, ablakot és azon aggódik, neki hogy lenne jobb a sorsa ebben a zord időben. A nagy rendező tudja jól, hogy milyen könnyen összeroppantható az ember és most húz egyet a fűzőn és nadrágszíjon egyaránt.
.
Lehet, hogy a vadászidény elkezdődött már, de az őzike akkor is úgy hiszi, hogy megmenekül, hiszen ezek a mostani vadászok annyira bambák, hogy szinte csoda lenne, ha eltalálnának.
.

2008. november 19., szerda

Örök metamorfózis

Az idő ellen nincs orvosság. Bezúzza az embert. Főleg az öregeket, akiknek lépteik lassulnak a gyorsuló világban. Egyszercsak belátják, nincs esélyük lépést tartani a forgataggal, mert csak beleszédülnek. A világot átkozzák, lehetetlennek és romlónak titulálják.
.
Nekünk meg ők a példaképeink: utánozzuk őket, mint a gyerekek. Pedig amíg fiatalnak csúfolnak minket, nem áll módunkban nem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mégpedig a maiakhoz és nem az avíttakhoz! A mi felelősségünk nem szőnyeg alá söpörni a múlt értékeit, de kisöpörni azt, amit ki kell.
.
Mi éppúgy neveletlen suhancnak nevezzük az utánunk következőket. A világ egyre romlik, ha úgy tekintünk rá, hogy nagyszüleinkhez képest szüleink romlottak voltak, és hozzájuk képest mi még rosszabbak... De vegyük észre: a változás állandó!
.

2008. november 16., vasárnap

Izzócsere

Na most: ha hallgatnék a boszorkányra, akkor el kell fogadjam: izzócserére szorul az aurám. Csak mert ő nem érzékeli.. Viszont az meg se fordul a fejében, hogy energiatakarékos égő van benne. Ebben a mai világban nem lehet ám pazarolni! Be kell, hogy melegedjen.. ő meg nem hisz benne.. mert csak a cigánykártyában hisz, abban meg nincs ilyen.
.
El kéne varázsolni a világot? Persze... el van az! Egyre inkább ez tűnik valószínűnek. A kisugározásából derül ki. Állítok az élességén, hogy világosság legyen.
.

2008. november 13., csütörtök

Témaválasztás

Készíts szövegértési feladatot érettségizőknek!
A legfontosabb a témaválasztás!
.
Keresgélek a googlival, millió téma szóba jöhet. A támpont annyi, hogy ez ne legyen irodalmi. Találtam egy szöveget a halálról. Össze is állt hozzá a feladatlap, már csak a javítási-értékelési útmutatót kell hozzá elkészítenem. Épp mesélem, milyen könnyen boldogultam... amikor csörög a telefon.
.
Közlik, hogy egy szeretett személy áttétes rákos. Mintha falra festettem volna az ördögöt. Ördög... kísértetként leng körül már évek óta.. Ördögi kísértetként. Még soha nem beszéltem olyan emberrel, aki ezzel a tudattal él. És még talán sosem volt ilyen komoly egy bejegyzésem sem.
.

2008. november 11., kedd

Megfizethetetlen

Ez a blog olyan valamilyen, hogy szinte semmi köze ahhoz a világhoz, ahonnan most olyan dolgok bombázzák az agyamat, mint minden, ami autó, és eddig meg se hallottam, gazdasági világválság, az oktatás helyzete, a versenyszféra szó értelmezése, ami előbb-utóbb be akar szippantani és nem tudom, ezt akarom-e, vagy inkább lemondóan és mosolyogva nyomulni a tanártársadalomba.
.
A pénz meg - akármilyen központi kérdés is mostanában - akkor sem boldogít, de szükséges azokhoz a dolgokhoz, amik elhitetik, hogy boldogok vagyunk, míg meg nem adatik az igazi boldogság. Mert az bizony megfizethetetlen!
.

2008. november 10., hétfő

Only +!

Régi kedves ismerősökkel csak néhány szót váltottam... és az derült ki, hogy ők is boldogok és nekem is irigylésre méltó a helyzetem. Hirtelen meglepődtem, hogy ez meg hogy lehet, de inkább nem akartam meggyőzni se őket, se magamat az ellenkezőjéről. Minden rendben van.
Csak pozitívan! Örülök annak, hogy amikor nem látom tisztán a helyzetet, az még nem jelenti azt, hogy más sem. S ha el is voltam tévelyedve, vagy vagyok, tudni kell, hogy jó úton haladok. Tudom, hogy még sok van hátra, de már nevetek azon, hogy
jesszus, merre akartam én menni...
.

2008. november 5., szerda

Intertextualítók

Az intertextualitással foglalkozó ember valószínűleg rendkívül pletykás: ha meglát két szöveget, rögtön azt kutatja, milyen kapcsolat fűzi őket össze, ha pedig csupán egy szöveget lát önmagában, akkor elkezd azon agyalni, vajon mely szövegekkel lehet összefüggésbe hozni.
.

2008. november 3., hétfő

Elsárgult


Nem pottyan az ölbe semmi, legfeljebb elsárgult levél. Nem is várnám el, úgyhogy inkább dolgozok érte, még ha oly ironikusnak is tűnik most ez a szó. Munka a házimunka is, a tanulás is... bármi. Csak a lusta ember unatkozik! A mai sztereotípia kipipálva. Dologra!
.
Máté Péter - Hull az elsárgult levél

2008. október 30., csütörtök

Életjárgány

Kicsit unalmas lehet, hogy folyton panaszkodom. Az első számú szabály: mindig legyünk urai a járműnek! Szóval... ha az életjárgányt elkezdjük vezetni, akkor ne a gyalogosokat, a kerékpárosokat, meg a többi "ez meg hogy kaphatott jogsit" típusú sofőrt szidjuk, ők úgysem változnak meg! Egyszerűen nekünk kell alkalmazkodni a tébolyult világhoz és megtalálni a módját, hogy boldoguljunk.
.

2008. október 28., kedd

Tökélyszaka

Milyen különös... Olyan, mintha egy fura álomból ébredeznék. Lefekvés előtt azt állítottam, tökéletesség nem létezik. Erre az álmom meggyőzött az ellenkezőjéről. S most, hogy már ébren vagyok, fel kellett ismernem: azért nem hiszek a tökéletességben, mert sosem érhetem el.
.

2008. október 27., hétfő

Diplomás klub

Beszélgetek egy emberrel, teljesen más témáról, erre bevág nekem egy ilyet: "Arra volt jó eddig a diplomám, hogy regisztráljak a diplomás klubban. Először azt gondoltam, hogy ez ugyanolyan álláskereső portál, mint a többi, de aztán ott ismertem meg a páromat." Na, mondom, ezt megnézem... Aztán néhány bölcs fórumon jól ki is fakadtam.
.

2008. október 26., vasárnap

Ne gondold!

Zavarbaejtő rendetlenség szűnt meg létezni. Takarítom a házat, az udvart, a blogomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Arra törekszem, hogy felszámoljam a káoszt. Lehet, hogy most még nem szeretném, de akarom, és amit akarok, azt el is érem!
.
Például jogosítvány... eddig azt sem gondoltam, hogy a behajtani tilos tábla nem egyszerűen behajtani tilos, hanem erről az oldalról behajtani tilos. Az utca másik végén egyirányú utca jelzés várható. Olyan táblát kell keresnem, ahol behajthatok, nem olyat, ahol nem. Viszont annál a táblánál, ahol mindkét oldalról behajtani tilos... oda meg se próbáljak behajtani.
.

2008. október 22., szerda

(Don't) Go Away!

Itt és most. Nem kell mindenben a többet látni. Lásd azt, ami! Se többet, se kevesebbet. Mindennek oka van, de nem feltétlenül az, amire számítasz. Az ok lehet csupán annyi, hogy okuljunk belőle. Nem erre indultál? Nem számít. Ne keresd a visszautat, csak mert ez olyan ismeretlen! Amíg az út nem ér véget, amíg gurul a kerék, addig nincs baj. Csak menj!
.

2008. október 21., kedd

Köszönöm Dürrenmatt!

Tegnap este leült mellém a vonaton egy borzadalmasan büdös ember. Azért imádkoztam, meg ne szólaljon, mert az még nagyobb bűzt okozna, pedig elég kommunikatívnak látszott. Lehet, hogy udvariatlannak tűntem, de akkor is azt gondolom, az olvasás megmentette az életemet. Köszönöm Dürrenmatt, hogy nem hagytál egyedül! És általánosságban is köszönöm mindenkinek, aki segít és bíztat, és akit segíthetek és bíztathatok!
.

2008. október 20., hétfő

Elértés

Amikor egy szöveget fordítunk, létezhet-e, hogy az egész összeáll, kivéve egyetlen mondat? Minden szó jelentését ellenőriztem: stimmel. A mondatokat is külön-külön: rendben vannak. De az az egy mondat... sehogy sem illik a képbe. Mit tegyek vele? Hagyjam ki? De mégiscsak ott van... Előfordulhat, hogy az egészet elértettem.
.
Inkább átnézettem még egy emberrel. Szerinte várjak, fordítsam tovább, később biztosan egyértelműbb lesz. Eddig jó úton haladok, minden jel arra utal. No, majd kiderül. Az az egy biztos, hogy semmi se biztos.

2008. október 18., szombat

Nyugat


Felkeltem, kinézek az ablakon és látom, hogy a börtön ablakába ragyogón süt be a nap.
.
Amikor tegnap hajnalban a fodrásznak mondtam, hogy Nyugat konferenciára megyek, azt gondolta, valami EU-s dologról lehet szó, de aztán elmagyaráztam neki. Mielőtt még egyszer megkérdezné az illető, hogy a szervezéssel volt-e valami probléma: közjegyzőként is azt mondanám, a szervezésben nem találtam kifogást.
.
Attól félt, hogy kevesen leszünk, hogy elpárolgunk, hogy nem figyelünk... Még egy véletlen telefoncsörgés sem volt. Minden előadó megtette a magáét, még ha némelyikükre azért rá is férne egy kis retorikai tréning. Igaz, sok volt ez így egy huzamban, főleg az ebéd utáni részekre bírtam kevésbé figyelni. Ahogy az egyik előadó mondani szokta: ilyenkor ebéd után sokkal hasznosabb lenne aludni egy órácskát. Ez nyilvánvalóan nem kivitelezhető... Az ebédnél volt egy kis káosz, de még elviselhető.
.
Kicsit hosszúra sikerül ez a bejegyzés... Egész nap jól éreztem magam, de ha a vége jó, minden jó elvét figyelembe veszem, akkor nem biztos, hogy olyan fenomenális volt. Persze egyszerű lenne mást okolni a történtekért, valójában én vagyok a hibás, amiért megbíztam az ígéretében és nem indultam, indultunk rögtön az állomásra.
.
Akkor nem láttam volna meg, hogy milyen ragyogón süt be a nap a börtön ablakába, mert még napkelte előtt útnak indultam volna. Ehhez már tényleg semmi köze, igazán felkelhettem volna. De mindenki aludt, amikor hazaértem, és mindenki aludt, amikor kelnem kellett volna.

2008. október 11., szombat

Hullócsillag

Láttam egy hullócsillagot, de nem az égen. Először örültem neki, majd szomorúvá tett. Kívántam valamit, állítólag még ebben az évben teljesülni fog. Majd kiderül. Elhatároztam, hogy elindulok felé.
.
Hiába győzködtem magamat és a világot, hogy a közutakon addig van biztonság, amíg én... le nem győzöm a félelmemet. Az elhatározás már megtörtént, megküzdök vele.
.