A csermely halkan zúgott...

Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.

.

Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!

.

Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.

.

Schubert - A pisztráng

Arc a hóba

Aki nem lép egyszercsak estére, rétest nem kap, nem is kér. Én kérek szépen túrósat, méghozzá itt fogyasztom. Nem kell a porcukor becsapni édességgel a világot, hadd érezzem csak a valóságot. Másként hogyan tanulnám meg, hogy a hó hideg, és attól, hogy olvad, a víz sem lesz kézmeleg. Hadd nyomjam az arcom a hóba!.
.
Igen: szeretnék tanítani elvetemedett középfokon, ha lehet, ha-ha.. A labdát, a kérdést feldobogattam, úgyhogy most szorítok a gravitációnak, hogy ne szüntessék meg. Manapság mindent megszüntetnek, átalakítanak, ami meg se fordul józanul az emberi fejben. Nem ép fejek szülik ezeket a hajmeresztő döntéseket, nem... Csak épp józanul is megismétlik, mert pánikolnak.
.
Bárcsak jobban, őszintébben nevethetnék ezen, mint most teszem. De nem: jobb, hogy benne vagyok a földi létben, ahol nem győzhetek meg senkit arról, hogy a Menny és a Pokol egy és ugyanaz a hely, csak hozzáállás kérdése. Nem, ilyesmi nem kenyerem, rétest eszek.

.
Bikini / Depresszió - Közeli helyeken

Előhangulat nyüzsihez

Mostanában patópálosat játszom. Néhány majd jó lenne, ha eztmegezt tenném dologra bőven lenne időm, közeledő határidők is vannak. Mégse gondolom, hogy pont most kellene megmozdítani a kisujjamat. Mindjárt, jó?.. Egy kicsit még lubickolok a pocsolyában, míg újra be nem fagy este, s nézem a hulló pelyheket.

.

Nemsoká vége úgyis. A tavasz nem vár és beindul az élet. Nyüzsög, pezseg, egy perc nyugtod nem lesz, s visszasírod még a tél nyugalmas perceit. Sírod? Dehogy! Hisz tavasz nélkül nem ér semmit az élet. A tavasz maga az élet: reneszánsz, romantika. Hogy is emlékeznél abban a pörgő rengetegben a tél szépségére...

.
Ákos - Helló!

Jaj, ez süt!

Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!

.

Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.

.

Stephen Marley - Hey Baby

Voices

Hang 1. Mit szeretnél? Nem tudom, eddig bármibe fogtam, mindent szerettem. Akkor bizonyosan megtalálod a helyedet. Hang 2. Látok valamit, ami elkezdődött. Nem vagy potyautas! Hang 3. Ezt se kellett volna mondanom, mert befolyásollak.

Hang 4. Nem mész enni? Hang 5. Ezt nem is mondtad! Ja, vagy úgy... Pedig már kezdtem örülni. Hang 6. Hálám jeléül kérhetsz tőlem egy puszit.

Hang 7. Rengeteg zokni azért magányos, mert elkallódott a párja a mosásban. Hang 8. Csak válassz, s az lesz, amit szeretnél! Hang 9. Szer = az ötödik elem. Hang 10. Addig maradhatsz, amíg úgy alakul az életed.

.

The BPA - Seattle Feat. Emmy The Great

Talárszezon, zsepiszüret

A talárszezon szebb a Kodályban, mint a sportos hodályban. A hátulütő a kevés ülcsik. Az se kifejezetten paparazzi látvány. Ez meg a hodály előnye. Na, meg a napsütés a mosolyhoz jobban illik, mint a havaseső és a náthafelhő. Azért ennyire nem kellett volna meghatódni, még ha fél év távlatából másként is hangzanak az ígéretes szavak.

.

Orrfújós zsepiszüret: későn, vagy korán érett, de most semmiképpen nem alkalmas. Egyszerűen nem engedek: ki van rúgva! Ha zajlik az élet, zéró tolerancia neki. Aztán meglátjuk mire jutok retardált hozzáállásommal, de nem hagyom, hogy holmi forgószél beterítse a naptáramat és a dátha kavarjon össze mindent.

.

Madonna - Don't Cry for me Argentina!

Mi a panasz ellentéte?

Merem állítani, hogy bárkinek a nyomorúságos életét megismerve, tudnék mondani legalább három érvet, amiért boldogságra lenne oka, miközben rákényszeríti a világra a folyamatos panaszait. Annyira érthetetlen számomra, hogy az emberek tíz válasza közül a mi újságra, jó, ha van egy, ami pozitív. Kilenc panaszból, ha hármon tud javítani a panaszkodó, legfeljebb egyért tesz. De aki legalább egyért tesz, már nem teljesen búval_aszott.

.

Ha elmodanám, kinek, miért szép az élete... sötét kontrasztként vetülne rám vissza, hogy ugyan miért jó nekem? De a korábbi módszereket alkalmazva, magamnak is mondanék vagy három okot.

.

The Killers - Human

Egy csipetnyi szó

Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.

.

Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.

.

Gigi D'Agostino - The Riddle

Valami feszít

Írhatnámok vizsgákról... de iskolás. Írhatnámok újlényegű régi magányosságokról... de mások is folyton erről írnak. Írhatnámok vigyázz az úton, mer' jövök... de nehogymár ne higgyem, hogy nem tanulom meg... Írhatnámok nyavalygások, mér' nem lettem mérnök... pedig csak ki kéne végre találni magamat.

.

Back to Black - Úgy vártalak

Végtelen nyugalom

Hazajött az Angliány, s vele családostul végigdagonyáztuk a kertet, ahol kövek alatt nyugszanak a kiváltságukat vesztett evilágiak. Mosolyogva néznek ránk a túloldalról, ahogy karöltve bóklászunk a vésett kövek között. Elfelejtünk dacosnak, makacsnak, haragosnak lenni, nyavalyogni a világ baján... Nem érezzük magunkat végesnek, mert e körben hisszük csak igazán: van remény, van kiút! Anélkül, hogy kimondanánk.

Parányi tükörszilánk

Ha valamit alkotok, az én vagyok
és mégsem. Beleadom lelkem, szívem, így én vagyok.. de csak parányi részem, így mégsem.
Hány részre szakad, kinek mondjuk versei kötetszámra rúgnak?
Az alkotások legfeljebb tükörszilánkok. Ez is egy szilánkos mű, s aki csak innen ismer,
mit tudhat az?

.
Annibal Cannibals - 1x1

Halványabban ég?

Olyan sok az, ami most történik a világban. Igen félelmetes. Lehetne beszélni, mint szokás, de most tél van és csend és hó. Hallgat a szájukat jártató népségek apraja-nagyja, és legfeljebb vélemény nélkül közli a tényeket. A vélt tényeket, mert az nem járja, hogy egyik nap az okozat még fekete, de másnaptól fehér, miközben az okozó nem változtatott semmit.

.

Lehetne annyira optimistának lenni, hogy azt higgyük, tényleg a karácsony az oka, ill. hogy a szeretet lángja nálunk nem ég halványabban akkor sem, ha már elmúlt? Az egészből annyit látunk, amennyit a médiaszülők elmondanak a médiagyerekeknek: a Mikulás létezik, s most ő melegíti tőlünk délre a házakat.

.
Neoton Família - Ha elmúlik karácsony

Pill

Egyéb elfoglaltságok miatt később folytatom...
Ami késik, nem múlik!

Holtig tanul

Ideje, hogy elkezdjem, belemélyüljek és átrágjam magamat rajta, mint szürke ködfelhőn vagy sűrű hóesésen át a bátor sofőrök. Csúszik és jeges... Ez nem a jég dupla wiskyvel. Amiről beszélek az most talán az utolsó(előtti) vizsgaidőszak. Jaj, csak még egy fél évet! Mondták a kártyások is félórás egységekben, és lett az este tizenegyből hajnal három.

.

Én se tudhatom, meddig húzom-nyúzom ezt az antikoravénséges tanulási mizériát. Lehet, hogy inkább papnak kellett volna mennem, hisz azok holtig tanulnak, ha jók. Amúgy meg... nem is kell ehhez papnak, vagy egyáltalán beiskolázva lenni.

.

Charlie - Jég dupla wiskyvel

bú ék

Évösszegző bejegyzést próbálok összehozni ismét, s látom, blogom ünnepli évfordulóját. Hellyel-közel így van ez, még ha sok-sok fecsegés törlődött is, mire kialakult milyensége.. ha kialakult. Ezt mondják.

.

Vettem véletlenül az ezelőtti decemberben egy nem száz forintos naptárat. Először dühös voltam, hogy már megint szórom... de azután úgy fogtam fel: kell ez olyan fontos dolgokhoz, amik ebben az évben történni fognak velem. Furcsa egy ürességbe torkolló mozgalmas év volt ez, volt itt minden, amire nem is gondoltam, de rengeteg elintézetlen ügyem maradt a következő évre is. Mindenesetre a szerencsenaptár? szavatossági ideje ma este lejár.

.

Happy New Year 2009!

Útra fel!

Kész a leltáram: hat hét alatt 16 látogatás. Akkor még nem sejtettem, de már tudom, mi volt a névnapi ajándékom tőle: akkor láttam utoljára. (Persze remélem, ez amolyan záró bejegyzés, nem szeretnék ilyen gyászos hangulatot itt, de most ezt úgy érzem: kell.)

.

Jön a sürgető kérdés a kun fővárosból, ahol az összes nagykarácsonyomat töltöttem 2005-ig, hogy mikor megyek már. Tudják ők, nagyon jól tudják, hogy mi a helyzet, de azt is tudni kell, hogy van még egy nagymamám, aki már az egyetlen, és őt is imádom.

.

A kórházból a telefonomon keresztül történt a társalgás kettejük között, vagy éppen azzal, aki úgy gondolta, hogy szeretne beszélgetni. Az egyetlen élő testvér is felhívta, aki nagyon kemény, veszekedő szavakat hallhatott. A néni olyat talált mondani, hogy templomba jár minden héten, és imádkozik a testvére egészségéért is. A beteg pedig dühösen rivallt rá: "Ahelyett, hogy meglátogatnál..."

.

Ebből a beszélgetésből következtettem arra, hogy nem számít, ha - épp mint máskor - ezen a hétvégén sem ücsörgök a templomban, inkább elmegyek ahhoz, akit még a családfa ügyében sem kérdeztem ki. Nagyikám is így akarná, úgyhogy útra fel! Természetesen csak miután elköszöntem.

.

Zorán - Kell ott fenn egy ország

A gyertya még ég

Nem kellett sokáig számolni, a szenvedés már az előző bejegyzésem napján véget ért. A nyugovóra helyezés szinte még ünnepnapon (nálunk az - lenne): János napon lesz. A családunkban három éve kérdés: hogyan viszonyuljunk a karácsonyhoz, ha friss, még temetetlen halott van a családban. Akkor 23-án nagyapám halt meg, most pedig a másik nagymamámat veszítettük el.

.

A család többsége szerint - nálunk is - evidens, hogy a karácsony, a maga szertartásosságával sztornózva. Még karácsonyfát sem díszítünk. Ez alól kivételt csak a család azon része tesz, ahol kicsi gyerek van: ők sokkal hamarabb érzik, hogy az élet bizony megy tovább, mondhatni könnyebben dolgozzák fel a veszteséget.

..

A következő kérdés, amivel sokkal bonyolultabb dolgunk van: mihez kezdjünk azzal, hogy ilyenkor boldog-boldogtalan kellemes ünnepeket kíván? Érdemes-e, szabad-e hangot adni érzéseinknek: hogy lenne már boldog a karácsony, amikor... A válasz az, hogy nem.

.

Teljesen felesleges belerondítani más örömteli ünnepi várakozásába. Miért okoznánk a másiknak lelkiismeret-furdalást azzal, hogy a válasz hallatán netán tapintatlannak gondolja saját magát, miközben ilyenkor az a normális, hogy általános boldogság és szeretet költözik az emberek szívébe még akkor is, ha az év többi hónapjában esetleg nem úgy viselkednek.

.

Legalább most megpróbálják összeszedni magukat és igyekeznek úgy tenni, ahogy talán egész évben lehetne. A gyász tulajdonképpen egyéni szociális probléma, amit az embernek saját magának kell feldolgoznia. A többiek ünnepeljenek csak!

.

Desperado - Szomorú alkalom

Visszaszámlálás

Valami készül. Valami, ami szétszórttá teszi a viselkedésemet, korlátozottá a nyelvemet. Nem így ismertem meg magamat. Nem is vagyok önmagam teljesen. Az Orákulum két hetet mondott, de aki látta, aszerint még ennyi sincs. Megkezdődött a visszaszámlálás...

.

De nem, most nem ezzel kell foglalkozni, még egy utolsó vizsga belefér az évbe, azután majd megoszlhat a figyelmem karácsony és e között. Most úgy közeleg, mint az árvíz, fel lehet készülni rá homokzsákokkal, csónakokkal, be lehet pakolni vízhatlan hordóba, vagy kinek milyen ötlete van. Három évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtettünk semmit, olyan váratlanul ért minket, mint a földrengés. Semmi előkészület, legfeljebb borult ég, de még abban se voltunk bizonyosak.

.

Europe - The Final Countdown

Látám, hogy ez jó

Úgy tűnik, szabállyá kell tennem, hogy fáradtan nem írok blogot. Blogkultúra.. Nehogymár épp én legyek lehúzó! Igen, sejthető, hogy megint töröltem egy bejegyzést. Végül majdcsak kialakul, milyen is ez. "Az ocsút az idő nem állja."

.

Bizonyos tekintetben a kifejezés cenzúrázást takar, de talán az idő az az úr, akinek joga van hozzá, mert a legnagyobb szakértő és még elfogulatlan is. Viszont a segédei, mi, akik szubjektíven kiválasztjuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgokat, nagyon is elfogultak vagyunk. Ami folyamatosan látám, hogy ez jó érzést okoz, abból nem lesz ocsú. Ha a lánc megszakad, a helyzete kérdésessé válik.

.

Most pedig azt kívánom - akár az ünnepekre, akár a mindennapokra gondolva -, hogy töltsön el bennünket minél többször a látám, hogy ez jó érzése:)

Norma ti. vitás

Talán ez már az az elkényelmesedett állapot, amitől nemrégen óvva intettek. Talán. Nem érzem magamat hibásnak vagy lustának: amire szükségem van, megkapom, amit elvileg meg kéne kapnom pedig akkor se kapom meg, ha kapálózok. A csillagok se úgy állnak.

.

De legalább adni tudok, méghozzá azt, amit azok nem tudnak adni, akik megkapják azt, amit én nem. De ők megadják nekem azt, amit a normák szerint nekem is meg kellene kapnom, viszont ők nem adják meg azt a rászorulónak, amit a normák szerint nekik is meg kellene adniuk, de csak én teszem meg. A körbetartozásos semmi sincs jólban végeredményben megint minden rendben van. És ezt már rutinból írom...