Szaloncukor

Ma szaloncukor lettem. Ha legközelebb óvodás leszek, szaloncukornak öltözök farsangon. Édes és szép, mindenki szereti. Egyetlen hátulütője, hogy a fára akasztják. Azt meg nem szeretném, hogy felakasszanak.

Alapvetően ez egy peches nap, de mégsem érzem annak. Mondhatnám, hogy már megint a tolvajok... mert igen. Mondhatnám, hogy majd lekéstem a vonatot és kifutottam a lelkem.. de a kalauz kedves volt. Útközben elhagytam a cipősarkam.. de volt másik és meg tudom javíttatni.

Pár hónapja nem gondoltam volna, hogy ennyi barátom van. Sokak panaszkodását hallgattam végig az elmúlt héten, és ha nem lennének azok a barátaim, akik szintén optimisták, mint én, a végén elhinném, hogy nincs kiút. Sőt.. az optimizmus azon fokára jutottam, hogy nem is kell kiút, jól érzem magam a pocsolyában. És attól se félek, ha oda sodor a szél, ahol jó.

Nincs pasi, nincs sírás

Jaj, de jó, hogy láttam, milyen visszataszítóvá válhat az ember, ha folyton csak sóvárog. Nem áll ki az élete másból csak síránkozásból és szerencsétlenné válik csak. Inkább legyek büszkén szingli, mint egy folyton nyavalygó, aki maga alatt vágja a fát.

Aranyszabály: Ne sóvárogj!

Bízva bízzál...

Egészen jó, amikor csak a tűz közelébe tartjuk az ujjainkat, ha fázunk. Nem emészt fel. Persze így valamennyire biztonságot is nyújt a hidegben.

.

Azt mondják, ráerőltetem magamat másokra. Talán mert magamra mindig számíthatok. Általában bizalmatlan vagyok az emberekhez, vagy ellenkezőleg. Akiben bízok, az kétféle lehet: akit már eléggé ismerek hozzá, a másik pedig az, akit még nem ismerek eléggé. Az is igaz, hogy mást sosem ismerhetek annyira, mint magamat.

.

Szeretném, ha egyszer én is elmondhatnám mindennapi örömeimet és bánataimat valakinek, aki szintén elmondja ezeket nekem. Szeretném, ha nem csak magamban bízhatnék. Szeretném átölelni a világot, de mindig kiforog a kezeimből és sosem nálam landol. Én nem tudok dobni!

.

Persze tudom, egyszer, előbb-utóbb megtalálom. Ha nem is most, de majd egyszer sikerül elkapnom. "...és eljön a napja, hogy nem érted, nem ezt kérted, hát miért tett veled ilyet ez az élet..."

Lódulj

2008. január 1.

Mindig csak a munka... ha igaz, hogy egész évben azt csináljuk, mint az év első napján, akkor ez ennek az évnek nagyon termékenynek kell lennie, mert most akárhogy osztok, szorzok, muszáj elvégeznem, amit el kell.. és végülis nem olyan szörnyű, ha nem telik az év lustálkodással.

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 6:10 0 megjegyzés

Hadd folyjon!

2007. december 31.

BUÉK... bújjék mindenki a maga takarója alá! Vagy ne..A határozottság az utóbbi napokban nem a legfőbb erényem. De hát "minél inkább meg akarjuk előre tervezni a dolgokat, annál nagyobb szerepet kap az események lefolyásában a véletlen."Már megint nem azzal foglalkozom, amivel kéne... vagy mindig csak azzal foglalkozom, amivel kéne? Vagy nem mindig? És most? Pezsgőt!Hadd folyjon az újév! Illetve az új év!

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 16:01 0 megjegyzés

Figyelj csak!

2007. december 30.

Kicsit elfáradtam. A következő évben igyekszem nem pocsékolni ennyire az energiáimat felesleges dolgokra. Igyekszem hű lenni magamhoz, és arra fordítani a figyelmemet, ami valóban érdekel. Nemcsak érdekel, de az életem része, vagy azzá válik. Vagy nem.

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 13:56 0 megjegyzés

magas falak

2007. december 29.

Kezdem érezni, hogy az emberek irigyek. Ez bizonyos szempontból jó, csak tudni kell kezelni. Mert bizony veszélyes is lehet.

Á l m o d t a m e g y v i l á g o t m a g a m n a k
I t t á l l o k a k a p u i e l ő t t
A d j e r ő t , h o g y b e t u d j a k l é p n i
V a n h i t e m a m a g a s f a l a k e l ő t t

EDDA - Álmodtam egy világot magamnak:

http://www.youtube.com/watch?v=FK8JlEODqUo&feature=related

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 12:26 0 megjegyzés

Omladozó utakon

2007. december 25.

Hiába tervezem meg az életemet jó előre, a 4. év után mindig jön vmi gubanc, ami miatt egyszerűen nincs tovább abban az irányban. Egy kb. évtized óta járható út egyszerűen leomlott. Legalábbis e pillanatban úgy tűnik. Ugyanebbe a csapdába estem 5 éve is, akkor nem volt kéznél egy B terv. Most van B tervem, de ha azt kell megvalósítanom, akkor mi keresnivalóm Debrecenben?! Akkor csak Miskolc és Bp jöhet számításba... Ha no more kieg. képzés, leszek kiadói szerk. Rengetegszer éreztem az elmúlt években, hogy utánam omlik az út, amin eddig jutottam. Másnak esélye nincs ugyanezt az utat végigjárni. Ahhoz végig velem kellett volna tartania. Mindig attól tartok, hogy egyszer az út nem mögöttem, hanem előttem omlik le.. mint egyszer. Most talán megismétlődik, de most van lehetőségem kerülőutat választani.

Kapcs: az utolsó bekezdés innen: http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=1&hir_id=8318

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 4:56 0 megjegyzés

Számvetés

2007. december 24.

Ha számvetést kéne végeznem az évvel, először rá kéne jönnöm, hogy még sosem csináltam ilyet. Aztán ebből kifolyólag az egész életemet nézném végig, és rá kéne jönnöm, rá kell jönnöm, hogy bizonyos dolgokkal még mindig nem néztem szembe az életben. És ez a legfőbb probléma. Ha sorra szembenézek azokkal, amikkel eddig nem mertem, akkor léphetek akármilyen irányban. Addig csak egy helyben toporgok...

Bejegyezte: .:˙Voila˙:. dátum: 10:01 0 megjegyzés