2008. június 7., szombat

Lepel a nehéz kő


Igyekszem rejtélyes maradni... viszont egy idő után nyomasztóvá és unalmassá válik a kiismerhetetlenség köde. Óvakodom a lebukástól, a világért se árulnám el magam, aztán mikor végre valaki lerántja a leplet... megkönnyebbülök és én magam teregetem ki a szennyest. Hiába, mosni kell néha a szutykos, bűnöket takaró leplet is. Most lényegtelen, hogy úgyis foltos marad, elég a tudat, hogy megtettük, ami tőlünk tellett. Majd az ítéletnapon elbírálnak...
.