Mennydörgő sündörgő

Kinek hiányzik a veszekedés? Mégis ez folyik orrán-száján a világnak. Elmegyek a költészet napjára, s a teltházas közönség két tébolyultat figyel, amint eljátszik egy idegtépő vitát. Ordítoznak. Minek? Ez nem szórakoztat, inkább fáj. Örül az ember, ha nem kell ilyet hallgatnia.
.
A másik panaszolja, hogy kiabálva leszidták, pedig egyrészt valóban hibázott, másrészt nem a megmondáson, hanem a hogyanján volt a hangsúly: miért kell kiabálva? Egy érzékeny lélek ettől csak sírva fakad. Ebben igaza van.
.
Imádom a csendet. Gyűlölöm a zajt, a veszekedést. Inkább választom ezerszer a magányt, semmint hallgassam a megőrült világot, ahogy tombol. Most múlt el a vihar. A mennydörgés ezerszer kellemesebb, mint a durva szavak.
.
Quimby - Ulrtavaló

Hol a helyem

Az a fajta vagyok, aki hajlamos a nosztalgiára. Ilyenkor bánom, hogy nem inkább a pörgős kaszthoz tartozom, akik sosem késnek le semmiről. Igyekszem persze az esetek többségében, igyekszem, kivéve, amikor... rámkiált a dermesztő helyzet ismét, hogy lassabban halad az élet, mint egy sakkjátszma.
.
Itt van ez a Napoleon Boulevard. Abban az évben indult, mint amikor én születtem. Rájöttem, tetszetős a zenéjük az én füleimnek. Korkép. Korkép? Nem emlékezhetek én arra, amikor még iskolás se voltam! Mégis a helyzet úgy érzem, változatlan. De azért a "Légzésünk nyugodt, boldogok vagyunk" sor nem igaz. Tán nem volt akkor se? Talán... Ki emlékszik már rá. Én bizony nem! Ja, hogy miről is beszélek? Semmit nem teszek, csak a falnak fordulok...

.
Napoleon Boulevard - Álmunkra vigyáz

A fénybe nézz

Öreg hiba, hogy lehetnék bármi, de nem lehetek, ha nem tudom, mi az. Ha választok, leszűkíteném a kört. Beskatulyázódhatnék. Vágyom rá, és egyben félek tőle, hogy majd egyszerű lesz definiálnom magam. Mert most nem tudom: hivatalosan álláskereső voltam, vagyok, miközben dolgozom. Tanítok? Próbálkozok? Túlzás. Hivatalosan asszisztens leszek, de igazából tanár. Óraadó. Hivatalosan ott lakom, ahol nem. Stb.
.
Mire várok, mire vágyok? Erre? Nem. Most mégis ebben leltem nyugalmat. Várva a nyarat, amikorra talán eldönthetném, hogyan tovább. Reménykedem valamiben, a nem tudom miben. Hogy ugyan most levül vannak a dolgok a világban, de majd felülkerekedünk. És boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Mint a mesében.
.
Ákos - A fénybe nézz!