2008. május 29., csütörtök

Gombalyongás


Kell, hogy kövessem a változást. Kell, hogy tegyek valamit, ami szemlélteti, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul bezárul egy újabb szelence. Addigra meg kell találnom a következő kulcsát, vili.. nagy úr a megszokás, de épp azt kell kiiktatni, amihez a legjobban ragaszkodunk. Gördüljön tovább a kerék! Már nagyon le vagyok ragadva, nagyon le vagyok maradva.. hosszú, hosszú ez a nyűglődés, de ígérem, haladok!

Sok-sok kihajtó növényke közül, ha sűrűn nőnek, ki kell válogatni a gyengébbeket, ki kell őket egyelni! Azt mondom a kis virágszálaknak: nem, neked nincs jövőd, míg a másiknak több esélyt adok ezzel, hogy szép nagyra nőjön. Nem lehet tudni, hogy a gyengébbnek látszó mire lenne képes, de szelektálni kell, nincs mese..

Ha nem én vagyok mérges, hanem a gomba, az egyikünknek akkor is mennie kell... Leszedem, megeszem: ő győz és leszed engem. Az egyetlen esélye, ha nem szedem le, s hagyom nőni. Persze leszedheti más, de az már nem az én bajom.