Végre ténylegesen visszatértem imádott iskolámba, új arcokat ismerek meg. Igen, elismerem, mázlista vagyok a 4+1 állami miatt, van két szakom, jön - úgy tűnik - az újabb papír, és még nem vagyok az új rendszerben sem... Csak azt nem kéne tűrni, hogy ott motoszkáljon bennem az a gondolat, hogy ez a ragaszkodás kezd betegessé válni.
.
Az emberek dolgoznak. Igen, cáfolnom kell azt a tényt, hogy nehéz állást találni, körülöttem már mindenki talált magának. A kivétel (én) erősíti a szabályt. Nem, nem szeretnék siránkozni. Most jut eszembe, van még 1-2 szerencsésebb-szerencsétlenebb szakon végzett frissdiplomás ismerősöm, akik már belefogtak a Jaj, most mi lesz velünk... kezdetű siratóénekbe. Igaz, ők nem mestertanoncok. Csodálkoztak is, hogy lehet az, hogy én még mindig nem vagyok elkeseredve.
