Ideje egy kissé felvidítani ezt az oldalt, ne legyen már olyan szomi:) Annyi ideje próbálok felmutatni valamit a nagyérdeműnek, hogy ezt-s-ezt tettem le az asztalra... miközben rá kellett jöjjek: asztalomon káosz van, hogy pakolnék én arra bármit is. Úgyhogy rakom az asztalra a rendet, s most már kezdem a halmokon túl észrevenni talán újra a világot, a fényt, a többi embert. S látám, hogy ez jó...
