Mennydörgő sündörgő

Kinek hiányzik a veszekedés? Mégis ez folyik orrán-száján a világnak. Elmegyek a költészet napjára, s a teltházas közönség két tébolyultat figyel, amint eljátszik egy idegtépő vitát. Ordítoznak. Minek? Ez nem szórakoztat, inkább fáj. Örül az ember, ha nem kell ilyet hallgatnia.
.
A másik panaszolja, hogy kiabálva leszidták, pedig egyrészt valóban hibázott, másrészt nem a megmondáson, hanem a hogyanján volt a hangsúly: miért kell kiabálva? Egy érzékeny lélek ettől csak sírva fakad. Ebben igaza van.
.
Imádom a csendet. Gyűlölöm a zajt, a veszekedést. Inkább választom ezerszer a magányt, semmint hallgassam a megőrült világot, ahogy tombol. Most múlt el a vihar. A mennydörgés ezerszer kellemesebb, mint a durva szavak.
.
Quimby - Ulrtavaló

Hol a helyem

Az a fajta vagyok, aki hajlamos a nosztalgiára. Ilyenkor bánom, hogy nem inkább a pörgős kaszthoz tartozom, akik sosem késnek le semmiről. Igyekszem persze az esetek többségében, igyekszem, kivéve, amikor... rámkiált a dermesztő helyzet ismét, hogy lassabban halad az élet, mint egy sakkjátszma.
.
Itt van ez a Napoleon Boulevard. Abban az évben indult, mint amikor én születtem. Rájöttem, tetszetős a zenéjük az én füleimnek. Korkép. Korkép? Nem emlékezhetek én arra, amikor még iskolás se voltam! Mégis a helyzet úgy érzem, változatlan. De azért a "Légzésünk nyugodt, boldogok vagyunk" sor nem igaz. Tán nem volt akkor se? Talán... Ki emlékszik már rá. Én bizony nem! Ja, hogy miről is beszélek? Semmit nem teszek, csak a falnak fordulok...

.
Napoleon Boulevard - Álmunkra vigyáz

A fénybe nézz

Öreg hiba, hogy lehetnék bármi, de nem lehetek, ha nem tudom, mi az. Ha választok, leszűkíteném a kört. Beskatulyázódhatnék. Vágyom rá, és egyben félek tőle, hogy majd egyszerű lesz definiálnom magam. Mert most nem tudom: hivatalosan álláskereső voltam, vagyok, miközben dolgozom. Tanítok? Próbálkozok? Túlzás. Hivatalosan asszisztens leszek, de igazából tanár. Óraadó. Hivatalosan ott lakom, ahol nem. Stb.
.
Mire várok, mire vágyok? Erre? Nem. Most mégis ebben leltem nyugalmat. Várva a nyarat, amikorra talán eldönthetném, hogyan tovább. Reménykedem valamiben, a nem tudom miben. Hogy ugyan most levül vannak a dolgok a világban, de majd felülkerekedünk. És boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Mint a mesében.
.
Ákos - A fénybe nézz!

Játsszunk tovább!

A helyzet csak bonyolódik. Nem ismerem a lapokat, amit a másik tartogat. Ebből handolás lesz, s könnyen lehet, hogy nem nekem. Nem jó a lapjárás. Csak húzok a pakliból, remélve a szerencsét. Még nem nyertem egyszer sem. Csakhogy ez egy olyan játék, hogy aki belekezd, nem hagyhatja abba. Elvileg ismerem a szabályokat. Ezt a játszmát is elveszítem. Úgy érzem, hasonló esély van megnyerni a lottó ötöst, mint munkahelyet találni. A lottóra azért kisebb az esélyem, mert nem játszom.
.
Azt írtam volna nagy optimista fejjel, hogy olyan nem létezik, hogy valaki sosem nyer. Valamikor csak bejön. De a lottó képével már nem így áll a helyzet. Rengeteg lottójátékos játszik egy életen át, anélkül, hogy nyerne.
.
Demjén Ferenc - Játsszunk tovább!

Két oldali iskolaundor

Azt mondom, hogy alkalmatlan vagyok a szerepre. Normális esetben persze kirúgnának, de ez nem arról szól. Itt csak kínlódni lehet. Irigylem azokat, akik nem őrülnek ebbe bele. Ők azok általában, akiknek nincs hozzá végzettségük, így nem is tudják, elvileg milyennek kellene lenni a dolgoknak. Próbálkozom? Hanyagul veszem? Vagy túl komolyan veszem? Azt hiszem, amit le kellene szarnom, azt túl komolyan veszem, amit komolyan kellene vennem, azt meg leszarom.
.
Menekülnék. Satuban, vagy kényszerzubbonyban lehet az embernek hasonló érzése. A legmocskosabb barmot is a tenyerén hordozza a világ, míg a szegény szerencsétlen jóravalóból maximum Goriot apó - anyó lehet. Kifacsarnak, mint egy citromot, majd... alig várom, hogy eldobjanak, csak szabaduljak már! Persze jobb, mint egy szuper cellában, mert legalább nem 24 órában kell elviselnem a valóban elvetemülteket.
.
Ez itt a kiképző. Én tehetetlen vagyok. Nem szólhatok senkinek, s ha szólok, falra hányt borsó, amivel csak magamat járatom le. Gondolta a fene, hogy a tanulás nem való semmire. Engem nem erre a mocskos világra készítettek fel. Gyűlölöm a helyet, ahonnan naponta hazajövök! Reményt csak az ad, hogy van néhány ember, aki szereti a saját dolgát a világban. Ezek szerint létezik olyan is! Bárcsak egyszer (minél előbb) nekem is megadatna egy ilyen hely! Jelenleg ez a legfőbb vágyam.

.
Pál utcai fiúk - Legelő

Optimista elégedetlen

A célom az, hogy jó ember legyek, s közben megtanuljam a leckét: nem elég kiszolgálni másokat, ha közben arra törekszem, hogy önállóan is megálljam a helyem az életben. Persze együtt azzal a személlyel, aki szeret és megosztja az életét velem. És akit én is viszontszeretek, akivel három hónapja gyűrűt cseréltünk. Most írok, pedig boldog vagyok! Annyira, hogy erről tudósítanom kell!
.
Úgy érzem, ismét elkezdett pörögni az életem. Végre nem csak várok ölbe tett kézzel a szebb jövőre, hanem teszek is érte. Persze tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ettől, egyszercsak Kánaánban találom magam. Ismerem az ördögit és az angyalit egyaránt. Az osztályteremben össze van zárva a két oldal, s nekem ezt kell megtanulni kezelni. Reménykedem!
.
Tanulgatok, tanítgatok, dolgozgatok, mellékdolgozok egy picit és ma visszautasítottam egy kis ingyenmunkát, hiszen dolgozok én eleget a suliban fizetés nélkül, és alulfizetve. Soha nem kaptam meg a diplomás bért, eddigi tapasztalataim folyamán örülhettem, ha egyáltalán kaptam valami fizettséget mindazért, amit nyújtottam másoknak. Szeretnék kevésbé marionett lenni! Remélem, ezt el is érem! Minden egyes nap erre törekszem.
.
Republic - Igazi szerelem

Maj'szolga

Nem tudom megmagyarázni, miért csak akkor írok, ha éppen valami miatt a padlón vagyok. Régen írtam, s ez azért jelzi, hogy azért nem olyan rossz, mint ahogyan most ismét érzek.
.
Nagy felelőssége van azoknak, akik határozhatnak arról, közel engedik-e a vályuhoz a barmot. Nekik már megadatott. Őket befogadta szárnyai alá a pásztor, kaptak inni, enni. De mindig vannak éhenkórászok, elégedetlenkedők. S amíg nem jut elég azoknak sem, akik éppen maj'szolnak, addig az éhenkórászoknak felkopik az álla.
.
Sebaj, már megszokhattuk. Keleten a helyzet változatlan. Nincs munka, s ha van, az is szinte ingyen. Nem részletezem, mert nincs kedvem. Aki teheti meneküljön, jobb, ha vissza se néz. Örüljön, ha boldogulhat, és jól gondolja meg, kivel felezi el a zsömléjét.
.
Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!

Neverending

Ne mondják már, hogy itt mindig csak szomorkodom, pedig azért történik velem jó is, csudajó! Mert bizony menyasszony lettem, és elköltöztem hazulról végre nagysokára, ezt is megélhettük. Távolabbi szövevények még nincsenek, de happy az élet, very happy! És végre megtaláltam ezt a nótát is!

.
Katan - Gyűrű dal

Nemtomki erkölcsey

A munkaviszonyom utolsó napja ez, még ha szabadsággal is. Könnyes szemmel és bizakodva búcsúztak a főnökeim, hogy ősztől várnak vissza, de persze tudom jól, hogy pénz a lelke mindennek, s a szinte ingyen dolgozó munkaerő mindig jól jön. Főleg egy olyan totál káosz csatatéren, mint az ott. Bár azt mondják, máshol is dől a fal a hülyeségtől és szakad a plafon a hazudozástól.
.
Mindenesetre büszke vagyok magamra, hiszen leéltem augusztus 24. óta egy tanévet úgy, hogy tettem valamit a helyért úgy, hogy csorba sem esett az erkölcsömön. Még ha le is tegez a diákok egy része, s a tanárok közül nem tegeződöm mindenkivel, akkor is jó vagyok, hiszen megtartottam azt a bizonyos három lépés távolságot, amit néhányan nem, s ebből fakad nem is kevés probléma.
.
Hiszem, hogy a szerelem akkor igazi, ha nem elvakít, hanem erőt ad és (ki)tartást, amikor más elveszti erejét és (ki)tartását. Nem pótcselekvés, nem hobby, hanem az élet alapvető mozgatórugója. Ez szab keretet ahhoz, hogy mit érdemes életünk részévé avanzsálni, s mi az, amit meghagyunk másnak. Nem kérek vuvuzela szerenádot vagy börtöntetkót a karomra, viszont kérek közös ágyat, nagy ölelést esténként és tanácsokat a hogyantovábbhoz.

Egy könyv a sok közül

Boldoggá tesz, hogy a közeljövőben jelentős változások mennek végbe. Az én életemben is. Megváltozik a világ, mert másik szemszögből láthatom. Félelmetes, de azért bizakodom. Van, aki szeret, akit szeretek, s így kerek a világ. Bárcsak az életem más területeiről is sejthetnék valami jót! De hátha, amint ez a cikk írja, úgy én is reménykedem, hogy nem vagyok alkalmas a felesleges ember szerepének a betöltésére, ezért kapok végre valami tartalmasabbat.
.
Őszintén szólva csalódtam a lehetőségben, miszerint a tanulás több kaput nyit meg az életben, és hogy a tudást nem veszik el tőlünk, stb. Eddig legalábbis nem nyitott meg szinte semmi olyat, amivel a tarsolyomban bátran indulhatnék önálló utamra. Azt mondják, ilyen a világ, és ennek is örülnöm kell. Egy éven keresztül... kicsit hosszú ez az idő ahhoz, hogy a kezdeti lelkesedésemet megőrizzem.
.
Rendbe hoztam, úgymond takaríthatóvá tettem a könyvtárat és teljes amatőr leltárt készítettem a könyvekből. Ez minden. Büszke vagyok rá, egyszer-kétszer meg is dicsértek érte. De ennek már több hónapja. S azóta igazából csak egy könyv vagyok a sok közül, amit nem forgatnak naponta. Porosodok a polcon, szomorúan. De legalább a polcon! Tele reménnyel, hogy eljön majd egy szebb kor!

The Proclaimers - I'm gonna be

Q10

Amikor ennyi felhő az égen, s ennyi eső hull alá, ki a fene gondolná, hogy egyébként az esetek többségében ilyenkor már szinte tombol a nyár? És hol mondhatja optimistának magát az az ember, aki nem optimista még a legborzasztóbb körülmények között is. Megmarad-e Edelénynél az a csupa csutak víztartó földmű, pontosabban sármű? Esetleg vízmű?Tegnap, amikor reggelre eltűntek róla az emberek azt gondoltam, na, ez még ma összedől, és nem dőlt össze. Most pedig kezdem azt hinni, nem is fog!
.
Néha (túl sűrű) olyan türelmetlen vagyok. Ki kell találnom valamit az ilyen helyzetekre, mert nem jól van ez így. Legközelebb, ha azt mondják, ugorjak be a kútba, nem értetlenkedem, nem pattogok. Megvárom, hogy elérjen a talajvíz egészen a tetejéig, nem sok híja, majd óvatosan belemerülök, nehogy összehúzza a görcs a lábam, és élvezem ezt a csöppnyi medencét. Az igazi Q10 (kút'íz) jót tesz a bőrnek, nemde?
.
Rammstein - Frühling in Paris

Földi 'n' dúlás

Úgy érzem, meg kell védenem magam. Ahogy gyűlnek a felhők, egyre valószínűbbnek tűnik az égszakadás, a földindulás. Tévelygő utamon - miközben igyekszem fedezékbe vonulni - kedves arcok mondogatják: jó úton járok, s a térkép, amit használok tökéletes. Jó, jó - gondoltam magamban -, de ahol ilyen viharok dúlnak, ki tudja, át kellene-e rajzolni azt a térképet minden sűrűn. Mert bár vannak leletek régről, amik bizonyítják: a történelem létezik, tapasztalataim mégis azt sugallják, minden út ledől, amin egyszer már jártam, ezért jaj nekem, ha eltévedek.
.
A távolból üvöltő hangokat hallok, melyeket néha közel húz a szél. Ilyenkor képtelenség eldönteni, hogy maga a szél üvölt, avagy megmentendő, esetleg elkárhozott lelkek. Ateisták üvöltenek talán, hogy nincs Isten, s menjek én is oda, fedezékbe? Vagy maga az Isten? Hiába, figyelek, agyalok, nem értem a szavuk.
.
Legyen már világosság! Süssön ki a nap az embernek fejében, kacagása ne gúnyból és áskálódásból fakadjon, hanem színtiszta boldogságból! Ezt kívánom.
.
Belmondó - Malacfarsang

Kivirágos pirkadat

Véget ért a zimankó, én pedig nem számolok itt be, hogy élek, remélek. Emiatt irulok-pirulok, no de virulok. Aminek küszködtem eleget tenni, azt megcselekedtem, úgyhogy no para. Arra ok legfeljebb azért van, hogy milyen lesz a fogadtatás, ha már így szuperált a fogantatás. Hogy félreértés ne essék, tessék elárulom, egy iromány a mondatom alanya, mondhatom, nincs másik kombináció, ha netán mást diktált volna a ráció.
.
Ilyen vicces kedvet adott a tavasz, mikor is rám talált a keresztség, s lettem én is hithű keresztyén. Annyiszor kerültem már emiatt kellemetlen helyzetbe, mintha valami titkos bűn nyomasztott volna, úgy éreztem, pedig ez nem az én, hanem a szüleim mulasztása volt, csak mert nem tartották fontosnak. Szerintem pedig az, és csak remélni tudom, hogy valamikor ezt a hibát, avagy bűnt, egyszer képes leszek nekik megbocsátani, hiszen immár ok nélküli a vádaskodás, ha már megtettem ezt a számukra jelentéktelen semmiséget. Nem haragszom rájuk, nem, csak egyszerűen nem bírom megérteni, hogy ha ennyire semmiség, akkor ugyan miért nem cselekedték meg? No, de mindegy. Fátylat rá!
.
Én lenni boldog kertész, virágként a virágok közt. Ások, gaztalanítok, vetek. S ha majd igazán kivirul, ásítok egy nagyot, igaz, de nevetek előtte is, meg utána is. S ha meleg lesz - adja az ég -, bemegyek a hűs szobába, s onnan nézek szerteszét. Apropó, a tojást tojó nyuszik hétfőjének közeledtével alig várom, hogy újra megmásszam a Kopaszt, hogy újra felvegyem a glóriám felét, s így búcsúztassam életem egyik leghosszabb telét.
.
Hollywoodoo - Forog a kerék

Zimankó

Teljesen elfelejtettem blogot írni, pedig... A lényeg, hogy most eszembe jutott, így megteszem. Van egy felkérés, aminek küszködök eleget tenni. Úgy elmennék péntek este... de most ez nem fog összejönni. Majd, ha kinyílnak a virágok, zümmögnek a méhek, és csiripelnek a madarak. Zimankó van, és ezért sírva kérek bocsánatot, mielőtt ráfagy a szememre a könnycsepp! Üdvözlök azért mindenkit, aki ott lesz, s lélekben én is veletek.

Egy cseppnyi láng

Találtam egy dalt és egy képet, már csak szöveg kell hozzá. Vagyok olyan szerencsés, hogy már élvezhetem a téli szünetet. Fáradtan kezdem, mert visszatekintve 2009-re, ismét megcselekedtem, ami megköveteltetett a lelkiismeretem által.
.
Ma részt vettem egy óévbúcsúztató ebéden, ahol úgy éreztem, része vagyok egy olyan közösségnek, ahol megbecsülik a munkámat. Persze tudom jól, nem rajtuk múlik, mennyire van lehetőségük megadni azt, amennyit érdemelnék. De emberséggel kárpótolnak és kedvességgel. Ki tudja megbecsülni, ez milyen sokat számít? Talán gazdagabb vagyok, mint sokan mások. Legalábbis így érzem.
.

Akár hóban ébred, akár nem,
legyen az ünnep boldog, békés, áldott...,
ki milyet szeretne!

.
Csondor Kata - Add tovább

Túl magas?

Tudomány ide, vagy oda... nem akarom, hogy megszabják, mit olvasok. Szégyellem és sajnálom, hogy nem vagyok képes teljesíteni az ígéretemet. Miért érzem egyre határozottabban, hogy ez nem az én asztalom? Miért kell emiatt elkerülnöm azokat, akik eddig azt gondolták, viszem valamire.
.
Nincs nekem közöm egy befutott emberhez. Tanácstalan vagyok, de tanácsot sem bírok kérni. Utánaolvashatok a neten. De csak a de gyűlik az agyamban. Miért hazudtam? Szeretnék ott lenni? A kínvallatáson. Megmagyarázni a hazugságot, amit nem tudok, és mosolyogva visszamondani, amit nem akarok.
.
A legracionálisabb, leganyagiasabb hozzáállás szerint mocskosul azt kellene mondanom: majd írok, ha az előző munkám kevés jutaléka ki lesz fizetve. Vagy ne ígérjenek semmit, vagy ne várják, hogy én teljesítsem ígéreteimet. Ha így, őszintén felelnék, én lennék e mocskos világ tükörképe.
.
Ez nem a Sony Bravia reklám, csak hasonlít.

Feltűnök hirtelen...

Nem talán tűntem el, hanem egészen biztosan, hiszen lelkem megnyugodott, s néminemű hétköznapi zűrjeit van ki szívesen benyelje. Ehhez nem kell net, nem kell fröcskölnöm világba ihlettúltengéseimet. Elég azt célirányosan arra borítani, aki üdvözíti azokat.

.

Önzőség talán, s egyrészt érzem a háttérszomort, hogy egy egész világnak van elvonási tünete belőlem, de nem szórhatom széjjel a lisztet, ha van esély arra, hogy kenyér süljön belőle. Ha érzem, értelme van annak, hogy vagyok, mert kellek, energiáim lekötődtek, alakul a szerepem a marionettvilágban.

.

216 polcnak vagyok gondozója, mely elhagyatottan sínylődött érezvén, hogy szükségtelen. Nem tudta már azt se, könyvtár-e vagy lomtár. Én pedig gondosan rendbeszedem, s már készül a leltár, hogy használhassa, akinek kell, s mondhassák: te voltál!

.

Holdviola - Akkor szép az erdő

A hely

Be kell látnom, hogy többé nem ígérhetem: rendszeresen írok ide, mert más ütemben zajlik az életem. Nem lógok már annyit a neten, hogy a szemernyi időm temérdek részét blogírásra fordítsam. Azonban ami késik, nem múlik, így ha a mindenáron kibuggyanni akaró szavakat az elmondom hát mindenkinek érzésére váltom, itt teszem, s teszek rá, ki olvassa, ki nem. A lehetőség adott.

.

Minthogy az egyszer volt, hol nem volt hely, ahol egy fonák preferenciarendszernek köszönhetően - legalábbis az enyémhez képest - az olvasnivalók relatíve nyilvános használhatósági helye... nagyon beteg. Nincs abban az állapotban, hogy az ereiben szabadon áramolhasson a vér. A diagnózis alapján szükség van egy tisztítókúrára, hogy aztán fitten és fiatalosan álljon például az elé, aki tegnap érdeklődött: hogyan kölcsönözhet. Pedig hitelt nem adunk.

.

Ja, és egy kis hallgatnivaló. Ha még nem hallottad, klikkelj rá!

Sub Bass Monster - Mista Slota

Kellett volna

Igen, tudom, hogy vannak elmaradásaim. Már ezer éve üzennem kellett volna - hisz rég elolvastam - hogy "annyira nem kontárkodtál bele, részemről oké". Másnak el kellett volna küldenem a kész munkámat annak ellenére, hogy tele van hibával... inkább rég ki kellett volna javítani és úgy elküldeni. De bizonyos postázandó képek ügyében is tartozásaim vannak.

.

No, majd pótolunk lassan mindent... Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak.. Kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Na, jó, majd hétfőn:)

A tuti

Togetherségünk first momentumait töltjük, amikor még ugrálva örvendhetünk azon, hogy e hó 24-étől rabszolgává válhatunk. Miért is ne válhatna pedasszisztens egy ügyvitel szakosból, ha még tanár is... Nekem kutya kötelességem elfogadni, mert így van kitalálva a rendszer. A megszökszről már letettem. Kénytelen vagyok megszokni azt.

.

Különben meg Goethe is megmondta a tutit: ha valamin változtatni akarunk, előbb el kell fogadni azt olyannak, amilyen. Persze ez nem szó szerinti, de ő amúgy is németül mondta. Legalább helyben vagyok, és nem kell költenem arra, hogy tova legyek.

Elfelejtett szó

Tiszta ciki, hogy ilyen sokáig nem szólaltam meg. Vannak dolgok (blogok), amivel egyszerűen el van maradva a forrás.

.
LGT - Elfelejtett szó

elsőSegély

Ezzel véget ért a reménytelenségi hullám. Próbálnék írni frappánsan, de még nem fogtam fel. Aludni kell rá talán egyet. Vagy többet. Persze nem lettem milliomos, vagy ilyesmi, csak a pangás szűnt meg létezni. Talán. Mint amikor várjuk, hogy essen, és megérkeznek az első esőcseppek. Látva a felhőt, azt gondoljuk, mindjárt szakadni fog. De erre mégsem vehetünk mérget.

.

A módszer talán az, hogy éles határt húzni a valóság és az elérhetetlen között. Elfogadni a körülményeket a változ(tat)ás reményében. Bízni. És ezt kitartóan ismételgetni. Nem mondogatni, hanem érezni és tenni. A szavakat gázkamrába zárni, ahol nő a nyomás. Vajon elhalnak a gondolatok, avagy robbanni fog? Nem kell reménykedni! Lesz még rosszabb.

Subi-dubi-dúú!

Az a részem, aki még tavaly nyár végén úgy nyilatkozott magáról az osztálytalálkozón, mint aki genetikailag és mentálisan is alkalmatlan arra, hogy boldoguljon a négykerekűvel, már a múlté. Hiába közlekedtem vonattal, kerékpáron vagy gyalog egész gyerekkoromban, valahogy nem volt meggyőző, hogy az autó az élet megrontója.

.

Még ha az is, az még nagyobb konokság, ha pusztán elvi okokból nem akarunk megtanulni vezetni, hogy legalább akkor használjuk eme képességünket, amikor szükségünk van rá. E képességünk kialakulásának az elutasítása amolyan nem írok nem olvasok... típusú csőlátásra vall. Mindenesetre köszönettel tartozom a csőszeműeknek, hogy voltak olyan nyíltak, hogy nem akadályozták meg, hogy megszerezzem nemcsak a hivatalos engedélyt, de a hozzá tartozó tudást!

.

Amikor elkezdtem, nem a papírért küzdöttem, mint sokan mások, akik csak a biztonság kedvéért nem vették meg az állítólag amúgy olcsóbb engedélyt, amely vásárlásánál nem kell végigülni, végigvezetgetni a kötelező órákat. Én azt tűztem ki célul, hogy tanuljak meg vezetni, de úgy, hogy azt ne utáljam meg. Azt kell mondjam, eddig sikerült!

,

Inna - Hot

Akkor is késünk, ha sietünk

Nincs időm, hogy rendbeszedjem az életem hiányosságait. Nincs, hogy aggódjak a forgalom miatt. Nincs, de mindig azt teszem, amit az adott pillanatban a legjobb tudásom szerint a helyesnek vélek. Sokszor téves, sokszor kevés, máskor épphogy sok. A blogenergia talán ürül, azonban ez nem vész el csak átalakul. Átalakul az egész életünk, s akkor is késünk, ha sietünk. Nem is filózok itt tovább, inkább igyekszem utolérni magam.

Máshol

Most jön az, hogy eltűnök egy időre a világ szeme elől...

Túl a másodikon

Tavaly óta sem nőttem bele a talárba, s a talárgyárosok sem találták fel a kisebbet. És akkor sem hiszem el, hogy túl kicsi lennék, ha már azt is átéltem valaha, hogy legelső iskolámba iratkozás környékén a boltosok adtak volna rám inkább pólyát, mint iskolaköpenyt. Azért attól már lényegesen nagyobb vagyok :)

.

Ha már összehasonlítás, akkor... egy éve sajnáltam, hogy a sok nyelvvizsgátlant is ki kellett várnom, s hogy miattuk nem lehet a szépséges vadiúj campusban az átvétel, hanem sportcsarnokban... Most a szép helyen volt, és csak a keményeknek volt lehetőségük rá! Mégis úgy érzem, az első ünnepélyesebb volt: első volt és rengeteg ismerős, akikkel éveken át... most ha voltak is, azoktól egy napszak választott el többnyire.

.

Igaz, hogy most mi voltunk a hab a tortán, s épp ezért is maradhattunk a végére, de a sarokba szorítva sokkal intenzívebb volt a morajlás, mint a szózat. A hivatalosan is építészeti világcsoda pedig működtette a folyékony légkondit, amit talán csak szoknunk kell... És ezt végképp nem fejtem ki itt, mert túl sok volt ahhoz képest már a panasz, hogy ez alapvetően egy csodálatos és megismételhetetlen nap volt, amit némi extra erőfeszítéssel, de együtt tölthettem olyan emberekkel, akik igenis nagyon fontosak nekem. Gratulálok! De tényleg :)

remÉlek

Atyaég, de régen írtam ide! Mintha elfelejtettem volna... Igen, volt amikor... pedig sokszor eszembe jutott, csak.. Bárcsak észre se venném, hogy lezárul valami, bárcsak könnyedén átlépnék rajta, hogy aztán nevetve nézzek vissza: ez is megvolt. Ideje lenne már végre, nagyon ideje lenne kezdeni valamit, ami más, mint ami eddig volt: ismeretlen. Hisz ebben nőttem fel.

.

Mint ahogy idegen volt sokak számára a húsz évvel ezelőttitől eltérő világ. Talán szerencsésebbek voltak, akik gondolkodtak, sejtették és várták az újat. De nem hibáztathatjuk azokat sem, akik elfogadták az akkori körülményeket, s megpróbáltak abban boldogulni. Nehéz lehetett, akiknek netán sikerült is. (Megjegyzem: én már az ismeretlenbe szocializálódtam, így nem tartozhatok se ide, se oda. Ez is mekkora könnyebbség!)

.

A korábban dicsőítettek bűnösökké váltak, mert teljesítették kötelességüket (és még többet is). Amit korábban önként és büszkén vállaltak, lesüllyedt kelletlen kötelesség szintjére. Azonban amíg a világ világ, az embernek folyamatosan szembe kell néznie elvárásokkal. Ha újak jönnek, nem tudhatjuk, hogy a tegnapi tetteink megfelelnek-e a holnap elvárásainak.

.

Könnyű - nehéz, szép és egyszersmind nevetséges hallgatni a lelkiismeretre. Könnyű, mert később teljes nyugodtsággal hivatkozhatunk rá, hiszen az akkori tudásunk szerint megfelelően jártunk el. Nehéz, mert az időközben bekövetkező változások hatására megbánhatjuk tetteinket. (Végülis: az is valami, ha őszinte!) Szép, hiszen ha lépéseink helyesnek bizonyulnak, attól erkölcsi glóriánk nemesbedik. Nevetséges, mert ettől a sok nyavalyás mérlegeléstől elszalad mellettünk, aminek nem kéne. Megyek is, szaladok!

.

Ennio Morricone - Volt egyszer egy vadnyugat

Mégis: Marionett

Marionettként igyekszünk összhangba kerülni a tánclépésekkel, amit az a láthatatlan zsineg diktál. Az óriás, aki a rendező szerepét játssza, sosem akar rosszat, különben nem teremtett volna. De ha nem is ő teremtett, akkor is muszáj szeretnie, ha már foglalkozik velünk és táncoltat. Ha nem szeretne, hagyná, hogy valami sötét sarokban porosodjunk... magányosan és szomorúan.

.

De merthogy rángatva vagyunk, ha ebben a nyavajás világban nem sikerül elkapni a ritmust, ha bosszantanak, ha belédrúgnak, ha a "nem megy"-ek sorozatlövésétől sérülten vonszolod szétcibált lelked, hát iratkozz be tánciskolába, hogy észrevedd a zsineget, hogy felvedd a ritmust, az ütemet. Can you feel it? akkor put your hands up in the air! Ha elkaptad, ha érzed, többé nem lesz okod panaszra, mert a miértek ismerője leszel, kicsi Marionett..

.

Könyvesblog - Szerelem és Borsodi

Inside Out

Mostanában, ha képes vagyok idekeveredni, elveszlek a juj, mit nem néztem meg, ami fontos mezsgyéjén, s ha ide jut is idő, ihlet már kevésbé. Mire végigjárom a szokásos fontos útvonalakat, addigra már a gépmentes tevékenységekkel is számottevő haladást kell, hogy produkáljak. A világ nem blog, csak a blogvilág blog.

.

De ha egyszer lerovom a tiszteletköröket, s újra meglátom a Vége feliratot, kicserélem a lemezt valami újra, hadd pörögjön az a nóta...

.

The Mighty Lemon Drops - Inside Out

Szeress és dolgozz!

Jár az idő, jár. Mert minden olyan mentes a diszharmóniától, van annyi előre látható jó, amennyi rossz a visszapillantó tükörben, no, meg a holt térben. Sokan hivatkoznak Freud bácsira, mindenféle jól ismert dolog kapcsán, s most én is előhozakodok valami kis nemes egyszerűséggel, amit mondott a Mit kell tenni a harmonikus személyiség érdekében? kérdésre: Szeress és dolgozz!

.

Fájdalmas, rendkívül fájdalmas lett volna ezt a kegyetlen mondatot olvasni néhány hónappal ezelőtt, mert legalább az egyik helyütt szükség van oxigénre, hogy ne szűküljön be a belátható útszakasz magunk előtt. Kerüljük a vakvezetést az élet minden területén!

.

Oasis - I'm Outta Time

Emberszűz vadon

Járt utat járatlanért el ne hagyj! - Mondják, miközben vagy véget ér a járt, vagy egyszerűen le van zárva, kész vége.. Szóval, ha nincs az emberben kalandvágy, megette a fene! Lehet szidni az emberszűz vadont, hogy mekkora ott a dzsumbuj, meg sok a szúnyog, viszont sokkal kellemesebb úgy hozzáállni, hogy mindjárt.

.

Jön valami fantasztikus, amire most még nem is gondolhatok, mert az igazán jó dolgokhoz képest a fantázia a legkreatívabb emberek agyában is legfeljebb... (keresném a megfelelő szót: homályos, ködös ábránd, távoli délibáb) érzékelés és tapasztalat nélküli sejtelem.

.

Kistehén - Kistejes

Barátkozó állataim

A fejbe importálós és a papírra vetős tanulás közül most azért preferálom az előbbit, mert azt legalább végezhetem a napsütésben odakint, ahol a minap például azon kalandozhattak a gondolataim, vajon miért szállt le mellém egy feketerigó.

.

Miért tölti a szabadidejét a valahonnan elszökött jámbor kutya azzal, hogy engem hazakísér? Szaglászik a fűben, meglát, odébbmegy majd úgy tesz, mintha nem követne: amikor látja, hogy ránézek, ismét a fűben szaglászik. Hazaérek, leül a járdán és megvárja, míg bezárom a kiskaput. Felugrik rá, mintha köszönne, majd visszasomfordál arra, amerről jöttünk. Nem kérte, hogy beengedjem.

.

Rúzsa Magdi: Vigyázz a madárra

Vég-e?

"Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már,
mert tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár"

.

Vagyok olyan fáradt, hogy lássam, nem szabad ideülnöm, mégis katt-katt és már írok is. Hogy mi lesz ebből... A látszólagos elvonulás ellenére még nem látom az út végét, csak az utat, s érzem a bár lenne már végét. Tavaly még visszasírtam, mert kapaszkodtam. Többé nem kívánom ezt.

.

A fogódzót nem szolgáltathatja az, ami a múlt.. és ez közhely, úgyhogy ugrok is a témáról. A jövő ugyan éppoly ködös, mint mindig.. még a jelen is. Vonulok is vissza a papírjaimhoz motivációt gyűjteni.

.

Igen, ez furdalja az agyamat az egy helyben toporgás, az örökös sebességváltás és a boldog guvasztások közepette...

..

Tankcsapda: Kezdet és vég

Indul a paper-láz

Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.

.

Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?

.

Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.

Hun maradoztok már?

Nosza, tessék megkomolyodni, me' ezsibbadt már a szám ettől a sok vigyorgástól. Gyüjjék lendületbe az ország, szeretném megmutatni, hogy a világ tényleg olyan szép, mint amilyennek látom. Ehhez meg az kell, hogy ne kullogjak a határidőkbe kapaszkodva, hanem én mondjam nekik: hun maradoztok már?

.

Robbie Williams - Let Love Be Your Energy

Ne':) vetés

Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!

.

"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,

Minden városka lakatlan.

Minden zseni ügyetlen,

Félős nyuszi csak a kalapban"

.

Quimby - Ajjajjaj

mimózA MORE

Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.

.

Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.

.

Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.

.

Edda - Szerelemre éhes

Opti miss ta karattya

Most nemtom, változott-e valami, vagy blöff after blöff... Eddig nem mondott senki olyat, amire épeszű ember igent mondott volna.
Pedig engem nem is kértek fel miniszterelnöknek... Csak
vasutas feleségének (big laugh), meg hogy sózzak rá
emberekre olyan dolgokat, ami nem kell nekik:
vegyél házat, hitelt, csodakütyüt, amitől
seperc alatt meggyógyulsz.

A hitelből veszel házat,
a hitelvisszafizetésbe belebetegedsz:

erre jó a csodakütyü, hogy boldogan élj,

míg meg nem halsz...

Világosságot!

Jaj, már! Mi a fenéért kell úgy félni a kút mélyétől? Folyton ott mászkálsz a szélénél, lesed, mikor látod benne a legszebben a napot, hajolsz, míg a súlypontod kívül marad, de messzire szaladsz, ha billennél vakságodban... Pedig mindenki tudja, hogy ugrani kell, te is sejted már!

.

Hallani akarom a szurkolók hangját! Amikor emberek egyszerre mondanak dolgokat, annak hatalma van a lélek fölött. Legyen az ima, ének, átok, szurkolás... Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet, Víz színe tisztaságot, Csillagok fényességet... Hajrá és társai.

Henus

Mert ő az oka mindennek... vagyis nem mindennek, de annak igen, hogy elkezdtem blogni, hogy blogspotni. A sok tanulás mellett neki köszönhetem, hogy meglett a nyelvvizsgám, és nem is tudom hálálkodjak-e még, miközben nem is biztos, hogy rájön, hogy ki vagyok, pedig rájöhetne... És a dátumok alapján lehet, hogy már nem is blogol :( De hátha egyszer visszatér, hátha hírt ad magáról, mert jó ám olvasni, és de kár, hogy korábban még nem írtam.

.

Annyi minden negatív járt a fejemben, mint már egy ideje minden csütörtökön, meg lehet, hogy ezentúl nemcsak csütörtökön fogok ilyen dolgokon agyalni, de erről majd inkább később, de leginkább sosem. Igyekszem nem lehúzni az idetévedő esetleges olvasót, de azért magamat adni:)

.
Henus

Blöffmegoldás

Kezdetben vala az az aranyos óhajtás: "Bárcsak úgy menne a vezetés, mint a tanítás, meg a mindenféle nemjövedelmező bölcselkedés!" - Ennek súlyát érezni mélységes veszedelem. A szemtelen nem-érek-rá emberek pedig irigykedve cserélnének velem egy napra, csakhogy legyen egy kis nyugi? Ám legyen: cseréljünk egy napra, de az aznapi fizetés az enyém!

.

Nyilvánvalóan csak blöffölök, amikor a helyemet keresem, mert aki ismer, az (legalábbis felém) olyan véleménnyel van, hogy "ott lenne a helyem", és mégsem történik semmi. Nem értik. S ha erre egyszerűen rávágom, én sem, attól még mindig nem leszek előrébb. Keresem a megoldást, remélve, hogy ez is egy lelki válság, mint Bornemiszánál.

.

Blöff - Parkolás

Szabad ünnepelni

Kell ünnepelni! Nem statisztának lenni, hanem érezni, mert csak úgy van értelme mindennemű szertartásossságnak. Nincs értelme, ha csak kipipáljuk magunkban: ez is megvolt, ha pénzben mérjük mennyibe fájt, vagy ha csupán protokoll az egész, mondván így illik. Legyen az a mai nap, karácsony, anyák napja, házassági évforduló, temetés, születésnap vagy akármi ünnep.

.

Micsoda dolog, amikor az ünnepeket szabadnapban mérik, s amire hivatott el van felejtve! Hogy van az, hogy az előtte lévő napokban letudják az ünnepet, nehogy belerondítsanak a privát szabadnapba? Most ünnep van ÉS vasárnap. Rendjén való, ha már csütörtök óta március tizenötödike van... gondolom.

.

Petőfi Sándor a metróban

Írógépválság

Az írógép nem működőképes, ha szövegszerkesztéssel vagy táblázatkezeléssel találja szembe magát. Tehát "ha egy írógép elromlik, az válság." - Én is ezt akartam mondani, de legalább többen hallották.

.

És önző módon nem gondolok a világra, arra, hogy hány millióan nyútjózkodtak tovább a takarójuknál, mert igazából nem értem őket. Engem mindig is úgy tanítottak, hogy csak amíg a takaró ér.. Igaz, mára elég nyűtt, kopott, és nem tudom, hogyan cserélhetném újra, kényelmesebbre. Valamit nagyon meg kell változtatni, hogy működjön, de tudom, hogy képes vagyok és még a végén rájövök.

.

Kozmix - 2000 után

Observer

Maybe I can't do anything in the mission of lifeplay only I build my life and do the tasks. You can't never say you have done more than possibility but now I feel I've shot the intention over. I am stopped and I am blocked. I've got the rules of play so I observe them. And I learn new rules... to observe.

.

Talán nem tehetek többet a Játékban, mint építkezem és gyűröm a teendőket. Sose mondhatod, hogy többet tettél, mint elvárható, most mégis az az érzésem: ezt benéztem. Le vagyok állva, le vagyok blokkolva. A szabályok világosak, miért ne tartanám be őket. És miért ne tanulhatnék újakat... betartani.

.

Franz Ferdinand - Ulysses

Kikapcsalódás

Micsoda? Jaj, mama, hát hogy a csudába láthatott volna a műszakiban olyan dobozt, amiben összenyomott emberek beszéltek! Biztosan megint összekeverte a gyógyszereit. A család pedig felkerekedett, mert a mama kötötte az ebet... És csak bámultak mindannyian a kirakatba, s nézték, nézték a Cicavíziót... meg egyebeket.. ami jött.

.

Mert csend ült a szívekre. Egymáshoz nem szóltak többé.. Ki tudja, mit éreztek, mit gondoltak. Kellett volna örülni neki, vagy kellett volna, hogy felháborodjanak. De az is lehet, hogy egyszerűen megrettentek. A mozivásznon a filmcsillagok igazi nagyságok lehettek, de a mozi drága, ez a kis doboz pedig.. ez itt ingyen vetít naphosszat mindenfélét.

.

Annyi könyvet olvastunk, s annyi mindent elképzeltünk, de egy ilyen kis csodamasinát, ami ellopja a fantáziánkat... Nem, ilyet nem képzeltünk el. Illetve mégis, hiszen valakinek csak kipattant az agyából, hogy ideteremtette. Ide nekünk.. akik azt se tudjuk, ki tudjuk-e kapcsolni, vagy nem is akarjuk, vagy a kíváncsiság hajt...

.

Ugyan kedveseim, már rég megtaláltátok a gombot, ami átvált, kikapcsol. Már van hozzá távirányító is. Annyit szidjátok, hogy milyen pocsék, hát akkor tessék már benyomni, tessék már elhallgattatni! Tessék visszahódítani Fantáziaországot és tessék elővenni a polcról azokat a hogyishívják... Aminek az élére is ráírják a címeket, meg hogy ki írta... Amit félévente legalább egyszer le kell porolni..

.

Cicavízió

A csermely halkan zúgott...

Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.

.

Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!

.

Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.

.

Schubert - A pisztráng

Arc a hóba

Aki nem lép egyszercsak estére, rétest nem kap, nem is kér. Én kérek szépen túrósat, méghozzá itt fogyasztom. Nem kell a porcukor becsapni édességgel a világot, hadd érezzem csak a valóságot. Másként hogyan tanulnám meg, hogy a hó hideg, és attól, hogy olvad, a víz sem lesz kézmeleg. Hadd nyomjam az arcom a hóba!.
.
Igen: szeretnék tanítani elvetemedett középfokon, ha lehet, ha-ha.. A labdát, a kérdést feldobogattam, úgyhogy most szorítok a gravitációnak, hogy ne szüntessék meg. Manapság mindent megszüntetnek, átalakítanak, ami meg se fordul józanul az emberi fejben. Nem ép fejek szülik ezeket a hajmeresztő döntéseket, nem... Csak épp józanul is megismétlik, mert pánikolnak.
.
Bárcsak jobban, őszintébben nevethetnék ezen, mint most teszem. De nem: jobb, hogy benne vagyok a földi létben, ahol nem győzhetek meg senkit arról, hogy a Menny és a Pokol egy és ugyanaz a hely, csak hozzáállás kérdése. Nem, ilyesmi nem kenyerem, rétest eszek.

.
Bikini / Depresszió - Közeli helyeken

Előhangulat nyüzsihez

Mostanában patópálosat játszom. Néhány majd jó lenne, ha eztmegezt tenném dologra bőven lenne időm, közeledő határidők is vannak. Mégse gondolom, hogy pont most kellene megmozdítani a kisujjamat. Mindjárt, jó?.. Egy kicsit még lubickolok a pocsolyában, míg újra be nem fagy este, s nézem a hulló pelyheket.

.

Nemsoká vége úgyis. A tavasz nem vár és beindul az élet. Nyüzsög, pezseg, egy perc nyugtod nem lesz, s visszasírod még a tél nyugalmas perceit. Sírod? Dehogy! Hisz tavasz nélkül nem ér semmit az élet. A tavasz maga az élet: reneszánsz, romantika. Hogy is emlékeznél abban a pörgő rengetegben a tél szépségére...

.
Ákos - Helló!

Jaj, ez süt!

Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!

.

Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.

.

Stephen Marley - Hey Baby

Voices

Hang 1. Mit szeretnél? Nem tudom, eddig bármibe fogtam, mindent szerettem. Akkor bizonyosan megtalálod a helyedet. Hang 2. Látok valamit, ami elkezdődött. Nem vagy potyautas! Hang 3. Ezt se kellett volna mondanom, mert befolyásollak.

Hang 4. Nem mész enni? Hang 5. Ezt nem is mondtad! Ja, vagy úgy... Pedig már kezdtem örülni. Hang 6. Hálám jeléül kérhetsz tőlem egy puszit.

Hang 7. Rengeteg zokni azért magányos, mert elkallódott a párja a mosásban. Hang 8. Csak válassz, s az lesz, amit szeretnél! Hang 9. Szer = az ötödik elem. Hang 10. Addig maradhatsz, amíg úgy alakul az életed.

.

The BPA - Seattle Feat. Emmy The Great

Talárszezon, zsepiszüret

A talárszezon szebb a Kodályban, mint a sportos hodályban. A hátulütő a kevés ülcsik. Az se kifejezetten paparazzi látvány. Ez meg a hodály előnye. Na, meg a napsütés a mosolyhoz jobban illik, mint a havaseső és a náthafelhő. Azért ennyire nem kellett volna meghatódni, még ha fél év távlatából másként is hangzanak az ígéretes szavak.

.

Orrfújós zsepiszüret: későn, vagy korán érett, de most semmiképpen nem alkalmas. Egyszerűen nem engedek: ki van rúgva! Ha zajlik az élet, zéró tolerancia neki. Aztán meglátjuk mire jutok retardált hozzáállásommal, de nem hagyom, hogy holmi forgószél beterítse a naptáramat és a dátha kavarjon össze mindent.

.

Madonna - Don't Cry for me Argentina!

Mi a panasz ellentéte?

Merem állítani, hogy bárkinek a nyomorúságos életét megismerve, tudnék mondani legalább három érvet, amiért boldogságra lenne oka, miközben rákényszeríti a világra a folyamatos panaszait. Annyira érthetetlen számomra, hogy az emberek tíz válasza közül a mi újságra, jó, ha van egy, ami pozitív. Kilenc panaszból, ha hármon tud javítani a panaszkodó, legfeljebb egyért tesz. De aki legalább egyért tesz, már nem teljesen búval_aszott.

.

Ha elmodanám, kinek, miért szép az élete... sötét kontrasztként vetülne rám vissza, hogy ugyan miért jó nekem? De a korábbi módszereket alkalmazva, magamnak is mondanék vagy három okot.

.

The Killers - Human

Egy csipetnyi szó

Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.

.

Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.

.

Gigi D'Agostino - The Riddle

Valami feszít

Írhatnámok vizsgákról... de iskolás. Írhatnámok újlényegű régi magányosságokról... de mások is folyton erről írnak. Írhatnámok vigyázz az úton, mer' jövök... de nehogymár ne higgyem, hogy nem tanulom meg... Írhatnámok nyavalygások, mér' nem lettem mérnök... pedig csak ki kéne végre találni magamat.

.

Back to Black - Úgy vártalak

Végtelen nyugalom

Hazajött az Angliány, s vele családostul végigdagonyáztuk a kertet, ahol kövek alatt nyugszanak a kiváltságukat vesztett evilágiak. Mosolyogva néznek ránk a túloldalról, ahogy karöltve bóklászunk a vésett kövek között. Elfelejtünk dacosnak, makacsnak, haragosnak lenni, nyavalyogni a világ baján... Nem érezzük magunkat végesnek, mert e körben hisszük csak igazán: van remény, van kiút! Anélkül, hogy kimondanánk.

Parányi tükörszilánk

Ha valamit alkotok, az én vagyok
és mégsem. Beleadom lelkem, szívem, így én vagyok.. de csak parányi részem, így mégsem.
Hány részre szakad, kinek mondjuk versei kötetszámra rúgnak?
Az alkotások legfeljebb tükörszilánkok. Ez is egy szilánkos mű, s aki csak innen ismer,
mit tudhat az?

.
Annibal Cannibals - 1x1

Halványabban ég?

Olyan sok az, ami most történik a világban. Igen félelmetes. Lehetne beszélni, mint szokás, de most tél van és csend és hó. Hallgat a szájukat jártató népségek apraja-nagyja, és legfeljebb vélemény nélkül közli a tényeket. A vélt tényeket, mert az nem járja, hogy egyik nap az okozat még fekete, de másnaptól fehér, miközben az okozó nem változtatott semmit.

.

Lehetne annyira optimistának lenni, hogy azt higgyük, tényleg a karácsony az oka, ill. hogy a szeretet lángja nálunk nem ég halványabban akkor sem, ha már elmúlt? Az egészből annyit látunk, amennyit a médiaszülők elmondanak a médiagyerekeknek: a Mikulás létezik, s most ő melegíti tőlünk délre a házakat.

.
Neoton Família - Ha elmúlik karácsony

Pill

Egyéb elfoglaltságok miatt később folytatom...
Ami késik, nem múlik!

Holtig tanul

Ideje, hogy elkezdjem, belemélyüljek és átrágjam magamat rajta, mint szürke ködfelhőn vagy sűrű hóesésen át a bátor sofőrök. Csúszik és jeges... Ez nem a jég dupla wiskyvel. Amiről beszélek az most talán az utolsó(előtti) vizsgaidőszak. Jaj, csak még egy fél évet! Mondták a kártyások is félórás egységekben, és lett az este tizenegyből hajnal három.

.

Én se tudhatom, meddig húzom-nyúzom ezt az antikoravénséges tanulási mizériát. Lehet, hogy inkább papnak kellett volna mennem, hisz azok holtig tanulnak, ha jók. Amúgy meg... nem is kell ehhez papnak, vagy egyáltalán beiskolázva lenni.

.

Charlie - Jég dupla wiskyvel

bú ék

Évösszegző bejegyzést próbálok összehozni ismét, s látom, blogom ünnepli évfordulóját. Hellyel-közel így van ez, még ha sok-sok fecsegés törlődött is, mire kialakult milyensége.. ha kialakult. Ezt mondják.

.

Vettem véletlenül az ezelőtti decemberben egy nem száz forintos naptárat. Először dühös voltam, hogy már megint szórom... de azután úgy fogtam fel: kell ez olyan fontos dolgokhoz, amik ebben az évben történni fognak velem. Furcsa egy ürességbe torkolló mozgalmas év volt ez, volt itt minden, amire nem is gondoltam, de rengeteg elintézetlen ügyem maradt a következő évre is. Mindenesetre a szerencsenaptár? szavatossági ideje ma este lejár.

.

Happy New Year 2009!

Útra fel!

Kész a leltáram: hat hét alatt 16 látogatás. Akkor még nem sejtettem, de már tudom, mi volt a névnapi ajándékom tőle: akkor láttam utoljára. (Persze remélem, ez amolyan záró bejegyzés, nem szeretnék ilyen gyászos hangulatot itt, de most ezt úgy érzem: kell.)

.

Jön a sürgető kérdés a kun fővárosból, ahol az összes nagykarácsonyomat töltöttem 2005-ig, hogy mikor megyek már. Tudják ők, nagyon jól tudják, hogy mi a helyzet, de azt is tudni kell, hogy van még egy nagymamám, aki már az egyetlen, és őt is imádom.

.

A kórházból a telefonomon keresztül történt a társalgás kettejük között, vagy éppen azzal, aki úgy gondolta, hogy szeretne beszélgetni. Az egyetlen élő testvér is felhívta, aki nagyon kemény, veszekedő szavakat hallhatott. A néni olyat talált mondani, hogy templomba jár minden héten, és imádkozik a testvére egészségéért is. A beteg pedig dühösen rivallt rá: "Ahelyett, hogy meglátogatnál..."

.

Ebből a beszélgetésből következtettem arra, hogy nem számít, ha - épp mint máskor - ezen a hétvégén sem ücsörgök a templomban, inkább elmegyek ahhoz, akit még a családfa ügyében sem kérdeztem ki. Nagyikám is így akarná, úgyhogy útra fel! Természetesen csak miután elköszöntem.

.

Zorán - Kell ott fenn egy ország

A gyertya még ég

Nem kellett sokáig számolni, a szenvedés már az előző bejegyzésem napján véget ért. A nyugovóra helyezés szinte még ünnepnapon (nálunk az - lenne): János napon lesz. A családunkban három éve kérdés: hogyan viszonyuljunk a karácsonyhoz, ha friss, még temetetlen halott van a családban. Akkor 23-án nagyapám halt meg, most pedig a másik nagymamámat veszítettük el.

.

A család többsége szerint - nálunk is - evidens, hogy a karácsony, a maga szertartásosságával sztornózva. Még karácsonyfát sem díszítünk. Ez alól kivételt csak a család azon része tesz, ahol kicsi gyerek van: ők sokkal hamarabb érzik, hogy az élet bizony megy tovább, mondhatni könnyebben dolgozzák fel a veszteséget.

..

A következő kérdés, amivel sokkal bonyolultabb dolgunk van: mihez kezdjünk azzal, hogy ilyenkor boldog-boldogtalan kellemes ünnepeket kíván? Érdemes-e, szabad-e hangot adni érzéseinknek: hogy lenne már boldog a karácsony, amikor... A válasz az, hogy nem.

.

Teljesen felesleges belerondítani más örömteli ünnepi várakozásába. Miért okoznánk a másiknak lelkiismeret-furdalást azzal, hogy a válasz hallatán netán tapintatlannak gondolja saját magát, miközben ilyenkor az a normális, hogy általános boldogság és szeretet költözik az emberek szívébe még akkor is, ha az év többi hónapjában esetleg nem úgy viselkednek.

.

Legalább most megpróbálják összeszedni magukat és igyekeznek úgy tenni, ahogy talán egész évben lehetne. A gyász tulajdonképpen egyéni szociális probléma, amit az embernek saját magának kell feldolgoznia. A többiek ünnepeljenek csak!

.

Desperado - Szomorú alkalom

Visszaszámlálás

Valami készül. Valami, ami szétszórttá teszi a viselkedésemet, korlátozottá a nyelvemet. Nem így ismertem meg magamat. Nem is vagyok önmagam teljesen. Az Orákulum két hetet mondott, de aki látta, aszerint még ennyi sincs. Megkezdődött a visszaszámlálás...

.

De nem, most nem ezzel kell foglalkozni, még egy utolsó vizsga belefér az évbe, azután majd megoszlhat a figyelmem karácsony és e között. Most úgy közeleg, mint az árvíz, fel lehet készülni rá homokzsákokkal, csónakokkal, be lehet pakolni vízhatlan hordóba, vagy kinek milyen ötlete van. Három évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtettünk semmit, olyan váratlanul ért minket, mint a földrengés. Semmi előkészület, legfeljebb borult ég, de még abban se voltunk bizonyosak.

.

Europe - The Final Countdown

Látám, hogy ez jó

Úgy tűnik, szabállyá kell tennem, hogy fáradtan nem írok blogot. Blogkultúra.. Nehogymár épp én legyek lehúzó! Igen, sejthető, hogy megint töröltem egy bejegyzést. Végül majdcsak kialakul, milyen is ez. "Az ocsút az idő nem állja."

.

Bizonyos tekintetben a kifejezés cenzúrázást takar, de talán az idő az az úr, akinek joga van hozzá, mert a legnagyobb szakértő és még elfogulatlan is. Viszont a segédei, mi, akik szubjektíven kiválasztjuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgokat, nagyon is elfogultak vagyunk. Ami folyamatosan látám, hogy ez jó érzést okoz, abból nem lesz ocsú. Ha a lánc megszakad, a helyzete kérdésessé válik.

.

Most pedig azt kívánom - akár az ünnepekre, akár a mindennapokra gondolva -, hogy töltsön el bennünket minél többször a látám, hogy ez jó érzése:)

Norma ti. vitás

Talán ez már az az elkényelmesedett állapot, amitől nemrégen óvva intettek. Talán. Nem érzem magamat hibásnak vagy lustának: amire szükségem van, megkapom, amit elvileg meg kéne kapnom pedig akkor se kapom meg, ha kapálózok. A csillagok se úgy állnak.

.

De legalább adni tudok, méghozzá azt, amit azok nem tudnak adni, akik megkapják azt, amit én nem. De ők megadják nekem azt, amit a normák szerint nekem is meg kellene kapnom, viszont ők nem adják meg azt a rászorulónak, amit a normák szerint nekik is meg kellene adniuk, de csak én teszem meg. A körbetartozásos semmi sincs jólban végeredményben megint minden rendben van. És ezt már rutinból írom...