2009. április 21., kedd

Indul a paper-láz


Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.
.
Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?
.
Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.

2009. április 15., szerda

Hun maradoztok már?


Nosza, tessék megkomolyodni, me' ezsibbadt már a szám ettől a sok vigyorgástól. Gyüjjék lendületbe az ország, szeretném megmutatni, hogy a világ tényleg olyan szép, mint amilyennek látom. Ehhez meg az kell, hogy ne kullogjak a határidőkbe kapaszkodva, hanem én mondjam nekik: hun maradoztok már?
.

2009. április 10., péntek

Ne':) vetés

Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!
.
"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban"
.

2009. április 6., hétfő

mimózA MORE


Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.
.
Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.
.
Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.
.