Kellett volna

Igen, tudom, hogy vannak elmaradásaim. Már ezer éve üzennem kellett volna - hisz rég elolvastam - hogy "annyira nem kontárkodtál bele, részemről oké". Másnak el kellett volna küldenem a kész munkámat annak ellenére, hogy tele van hibával... inkább rég ki kellett volna javítani és úgy elküldeni. De bizonyos postázandó képek ügyében is tartozásaim vannak.

.

No, majd pótolunk lassan mindent... Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak.. Kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Na, jó, majd hétfőn:)

A tuti

Togetherségünk first momentumait töltjük, amikor még ugrálva örvendhetünk azon, hogy e hó 24-étől rabszolgává válhatunk. Miért is ne válhatna pedasszisztens egy ügyvitel szakosból, ha még tanár is... Nekem kutya kötelességem elfogadni, mert így van kitalálva a rendszer. A megszökszről már letettem. Kénytelen vagyok megszokni azt.

.

Különben meg Goethe is megmondta a tutit: ha valamin változtatni akarunk, előbb el kell fogadni azt olyannak, amilyen. Persze ez nem szó szerinti, de ő amúgy is németül mondta. Legalább helyben vagyok, és nem kell költenem arra, hogy tova legyek.

Elfelejtett szó

Tiszta ciki, hogy ilyen sokáig nem szólaltam meg. Vannak dolgok (blogok), amivel egyszerűen el van maradva a forrás.

.
LGT - Elfelejtett szó

elsőSegély

Ezzel véget ért a reménytelenségi hullám. Próbálnék írni frappánsan, de még nem fogtam fel. Aludni kell rá talán egyet. Vagy többet. Persze nem lettem milliomos, vagy ilyesmi, csak a pangás szűnt meg létezni. Talán. Mint amikor várjuk, hogy essen, és megérkeznek az első esőcseppek. Látva a felhőt, azt gondoljuk, mindjárt szakadni fog. De erre mégsem vehetünk mérget.

.

A módszer talán az, hogy éles határt húzni a valóság és az elérhetetlen között. Elfogadni a körülményeket a változ(tat)ás reményében. Bízni. És ezt kitartóan ismételgetni. Nem mondogatni, hanem érezni és tenni. A szavakat gázkamrába zárni, ahol nő a nyomás. Vajon elhalnak a gondolatok, avagy robbanni fog? Nem kell reménykedni! Lesz még rosszabb.