2008. október 30., csütörtök

Életjárgány

Kicsit unalmas lehet, hogy folyton panaszkodom. Az első számú szabály: mindig legyünk urai a járműnek! Szóval... ha az életjárgányt elkezdjük vezetni, akkor ne a gyalogosokat, a kerékpárosokat, meg a többi "ez meg hogy kaphatott jogsit" típusú sofőrt szidjuk, ők úgysem változnak meg! Egyszerűen nekünk kell alkalmazkodni a tébolyult világhoz és megtalálni a módját, hogy boldoguljunk.
.

2008. október 28., kedd

Tökélyszaka

Milyen különös... Olyan, mintha egy fura álomból ébredeznék. Lefekvés előtt azt állítottam, tökéletesség nem létezik. Erre az álmom meggyőzött az ellenkezőjéről. S most, hogy már ébren vagyok, fel kellett ismernem: azért nem hiszek a tökéletességben, mert sosem érhetem el.
.

2008. október 27., hétfő

Diplomás klub

Beszélgetek egy emberrel, teljesen más témáról, erre bevág nekem egy ilyet: "Arra volt jó eddig a diplomám, hogy regisztráljak a diplomás klubban. Először azt gondoltam, hogy ez ugyanolyan álláskereső portál, mint a többi, de aztán ott ismertem meg a páromat." Na, mondom, ezt megnézem... Aztán néhány bölcs fórumon jól ki is fakadtam.
.

2008. október 26., vasárnap

Ne gondold!

Zavarbaejtő rendetlenség szűnt meg létezni. Takarítom a házat, az udvart, a blogomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Arra törekszem, hogy felszámoljam a káoszt. Lehet, hogy most még nem szeretném, de akarom, és amit akarok, azt el is érem!
.
Például jogosítvány... eddig azt sem gondoltam, hogy a behajtani tilos tábla nem egyszerűen behajtani tilos, hanem erről az oldalról behajtani tilos. Az utca másik végén egyirányú utca jelzés várható. Olyan táblát kell keresnem, ahol behajthatok, nem olyat, ahol nem. Viszont annál a táblánál, ahol mindkét oldalról behajtani tilos... oda meg se próbáljak behajtani.
.

2008. október 22., szerda

(Don't) Go Away!

Itt és most. Nem kell mindenben a többet látni. Lásd azt, ami! Se többet, se kevesebbet. Mindennek oka van, de nem feltétlenül az, amire számítasz. Az ok lehet csupán annyi, hogy okuljunk belőle. Nem erre indultál? Nem számít. Ne keresd a visszautat, csak mert ez olyan ismeretlen! Amíg az út nem ér véget, amíg gurul a kerék, addig nincs baj. Csak menj!
.

2008. október 21., kedd

Köszönöm Dürrenmatt!

Tegnap este leült mellém a vonaton egy borzadalmasan büdös ember. Azért imádkoztam, meg ne szólaljon, mert az még nagyobb bűzt okozna, pedig elég kommunikatívnak látszott. Lehet, hogy udvariatlannak tűntem, de akkor is azt gondolom, az olvasás megmentette az életemet. Köszönöm Dürrenmatt, hogy nem hagytál egyedül! És általánosságban is köszönöm mindenkinek, aki segít és bíztat, és akit segíthetek és bíztathatok!
.

2008. október 20., hétfő

Elértés

Amikor egy szöveget fordítunk, létezhet-e, hogy az egész összeáll, kivéve egyetlen mondat? Minden szó jelentését ellenőriztem: stimmel. A mondatokat is külön-külön: rendben vannak. De az az egy mondat... sehogy sem illik a képbe. Mit tegyek vele? Hagyjam ki? De mégiscsak ott van... Előfordulhat, hogy az egészet elértettem.
.
Inkább átnézettem még egy emberrel. Szerinte várjak, fordítsam tovább, később biztosan egyértelműbb lesz. Eddig jó úton haladok, minden jel arra utal. No, majd kiderül. Az az egy biztos, hogy semmi se biztos.

2008. október 18., szombat

Nyugat


Felkeltem, kinézek az ablakon és látom, hogy a börtön ablakába ragyogón süt be a nap.
.
Amikor tegnap hajnalban a fodrásznak mondtam, hogy Nyugat konferenciára megyek, azt gondolta, valami EU-s dologról lehet szó, de aztán elmagyaráztam neki. Mielőtt még egyszer megkérdezné az illető, hogy a szervezéssel volt-e valami probléma: közjegyzőként is azt mondanám, a szervezésben nem találtam kifogást.
.
Attól félt, hogy kevesen leszünk, hogy elpárolgunk, hogy nem figyelünk... Még egy véletlen telefoncsörgés sem volt. Minden előadó megtette a magáét, még ha némelyikükre azért rá is férne egy kis retorikai tréning. Igaz, sok volt ez így egy huzamban, főleg az ebéd utáni részekre bírtam kevésbé figyelni. Ahogy az egyik előadó mondani szokta: ilyenkor ebéd után sokkal hasznosabb lenne aludni egy órácskát. Ez nyilvánvalóan nem kivitelezhető... Az ebédnél volt egy kis káosz, de még elviselhető.
.
Kicsit hosszúra sikerül ez a bejegyzés... Egész nap jól éreztem magam, de ha a vége jó, minden jó elvét figyelembe veszem, akkor nem biztos, hogy olyan fenomenális volt. Persze egyszerű lenne mást okolni a történtekért, valójában én vagyok a hibás, amiért megbíztam az ígéretében és nem indultam, indultunk rögtön az állomásra.
.
Akkor nem láttam volna meg, hogy milyen ragyogón süt be a nap a börtön ablakába, mert még napkelte előtt útnak indultam volna. Ehhez már tényleg semmi köze, igazán felkelhettem volna. De mindenki aludt, amikor hazaértem, és mindenki aludt, amikor kelnem kellett volna.

2008. október 11., szombat

Hullócsillag

Láttam egy hullócsillagot, de nem az égen. Először örültem neki, majd szomorúvá tett. Kívántam valamit, állítólag még ebben az évben teljesülni fog. Majd kiderül. Elhatároztam, hogy elindulok felé.
.
Hiába győzködtem magamat és a világot, hogy a közutakon addig van biztonság, amíg én... le nem győzöm a félelmemet. Az elhatározás már megtörtént, megküzdök vele.
.

2008. október 5., vasárnap

Műmosoly

Végre ténylegesen visszatértem imádott iskolámba, új arcokat ismerek meg. Igen, elismerem, mázlista vagyok a 4+1 állami miatt, van két szakom, jön - úgy tűnik - az újabb papír, és még nem vagyok az új rendszerben sem... Csak azt nem kéne tűrni, hogy ott motoszkáljon bennem az a gondolat, hogy ez a ragaszkodás kezd betegessé válni.
.
Az emberek dolgoznak. Igen, cáfolnom kell azt a tényt, hogy nehéz állást találni, körülöttem már mindenki talált magának. A kivétel (én) erősíti a szabályt. Nem, nem szeretnék siránkozni. Most jut eszembe, van még 1-2 szerencsésebb-szerencsétlenebb szakon végzett frissdiplomás ismerősöm, akik már belefogtak a Jaj, most mi lesz velünk... kezdetű siratóénekbe. Igaz, ők nem mestertanoncok. Csodálkoztak is, hogy lehet az, hogy én még mindig nem vagyok elkeseredve.