Vörösmarty Mihály - Keserű pohár
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
**
Korábban nem szerettem, ha bármi is konkrét ezen az oldalon. De most valahogy ilyen kedvem van. Saját gondolataim úgy tűnik szabadságra mentek, viszont annál több okosságot olvasok újra. Valaki egyértelműen lehurrogta nagyjainkat, pedig nem is ismeri talán azokat a szavakat, amik tartalmukban örökké maiak. Nem mondom, hogy kortársaink közül nem kerülhetnek ki ilyen nagyságok, sőt... De a tegnap nélkül ma nem lennénk itt! Viszont ma úgy kell élnünk, hogy a tegnapot már nem játszhatjuk ugyanúgy újra, még akkor sem, ha a történelem tényleg ismétli önmagát.
.
Ezeket is biztos gondolta már valahol valaki, az is lehet, hogy olvastam róla, de az is lehet, hogy nem. Mindenki gondol valamire, vannak, akik azt hiszik, gondolataik eredetiek, és vannak, akik el is hitetik.. A mondatok száma végtelen, persze.. de vannak olyan mondatok, amiket már annyiszor elmondtak, hogy az már sokkkkk. (leragadt billentyű...) Hangstatisztikát, szóstatisztikát már végeztek, de mondatstatisztikát?? Pedig a beszéd egységnyi része a mondat. És különben is.. ugyanaz a mondat jelentésében is hozhat újat. Inkább megyek fejet mosni.
