Kezdetben vala az az aranyos óhajtás: "Bárcsak úgy menne a vezetés, mint a tanítás, meg a mindenféle nemjövedelmező bölcselkedés!" - Ennek súlyát érezni mélységes veszedelem. A szemtelen nem-érek-rá emberek pedig irigykedve cserélnének velem egy napra, csakhogy legyen egy kis nyugi? Ám legyen: cseréljünk egy napra, de az aznapi fizetés az enyém!
.
Nyilvánvalóan csak blöffölök, amikor a helyemet keresem, mert aki ismer, az (legalábbis felém) olyan véleménnyel van, hogy "ott lenne a helyem", és mégsem történik semmi. Nem értik. S ha erre egyszerűen rávágom, én sem, attól még mindig nem leszek előrébb. Keresem a megoldást, remélve, hogy ez is egy lelki válság, mint Bornemiszánál.
.
