Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!
.
Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.
.
