2008. november 30., vasárnap

Day After Day

Just do it! Nem szólok, mert már elfecséreltem a szavaimat. Könnyű most okosabbnak lenni szavakkal, mindenki az. De tettekkel? Az már nem olyan egyszerű. Ujjal mutogatni másokra, kijelenteni, hogy amit én megtettem, attól többet nem lehet, a másik jön... túl sokáig nem lehet. Hogy erre ki mikor jön rá, az nehezebb ügy. Megyek is, most is csak fecsegek. Nem állítom én, hogy rájöttem, majd egyszer leülök és megkeresem, hogy hol mire jöttem rá, vagy mit mulasztottam el.
.

2008. november 24., hétfő

Érzi a vesztét

Ma megtapasztaltam, hogyan viselkedik valaki, aki valóban a vesztét érzi: őrült jó kedve van, és nem is veszi észre, ha már hülyeségeket beszél. Nem, én nem érzem a vesztem: nincs őrült jó kedvem, és azt is tudom jól, hogy hülyeségeket beszélek.
.

2008. november 23., vasárnap

Zord idő

Úgy látom, ma olyan szelek fújnak, amikor az ember bezár ajtót, ablakot és azon aggódik, neki hogy lenne jobb a sorsa ebben a zord időben. A nagy rendező tudja jól, hogy milyen könnyen összeroppantható az ember és most húz egyet a fűzőn és nadrágszíjon egyaránt.
.
Lehet, hogy a vadászidény elkezdődött már, de az őzike akkor is úgy hiszi, hogy megmenekül, hiszen ezek a mostani vadászok annyira bambák, hogy szinte csoda lenne, ha eltalálnának.
.

2008. november 19., szerda

Örök metamorfózis

Az idő ellen nincs orvosság. Bezúzza az embert. Főleg az öregeket, akiknek lépteik lassulnak a gyorsuló világban. Egyszercsak belátják, nincs esélyük lépést tartani a forgataggal, mert csak beleszédülnek. A világot átkozzák, lehetetlennek és romlónak titulálják.
.
Nekünk meg ők a példaképeink: utánozzuk őket, mint a gyerekek. Pedig amíg fiatalnak csúfolnak minket, nem áll módunkban nem alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mégpedig a maiakhoz és nem az avíttakhoz! A mi felelősségünk nem szőnyeg alá söpörni a múlt értékeit, de kisöpörni azt, amit ki kell.
.
Mi éppúgy neveletlen suhancnak nevezzük az utánunk következőket. A világ egyre romlik, ha úgy tekintünk rá, hogy nagyszüleinkhez képest szüleink romlottak voltak, és hozzájuk képest mi még rosszabbak... De vegyük észre: a változás állandó!
.

2008. november 16., vasárnap

Izzócsere

Na most: ha hallgatnék a boszorkányra, akkor el kell fogadjam: izzócserére szorul az aurám. Csak mert ő nem érzékeli.. Viszont az meg se fordul a fejében, hogy energiatakarékos égő van benne. Ebben a mai világban nem lehet ám pazarolni! Be kell, hogy melegedjen.. ő meg nem hisz benne.. mert csak a cigánykártyában hisz, abban meg nincs ilyen.
.
El kéne varázsolni a világot? Persze... el van az! Egyre inkább ez tűnik valószínűnek. A kisugározásából derül ki. Állítok az élességén, hogy világosság legyen.
.

2008. november 13., csütörtök

Témaválasztás

Készíts szövegértési feladatot érettségizőknek!
A legfontosabb a témaválasztás!
.
Keresgélek a googlival, millió téma szóba jöhet. A támpont annyi, hogy ez ne legyen irodalmi. Találtam egy szöveget a halálról. Össze is állt hozzá a feladatlap, már csak a javítási-értékelési útmutatót kell hozzá elkészítenem. Épp mesélem, milyen könnyen boldogultam... amikor csörög a telefon.
.
Közlik, hogy egy szeretett személy áttétes rákos. Mintha falra festettem volna az ördögöt. Ördög... kísértetként leng körül már évek óta.. Ördögi kísértetként. Még soha nem beszéltem olyan emberrel, aki ezzel a tudattal él. És még talán sosem volt ilyen komoly egy bejegyzésem sem.
.

2008. november 11., kedd

Megfizethetetlen

Ez a blog olyan valamilyen, hogy szinte semmi köze ahhoz a világhoz, ahonnan most olyan dolgok bombázzák az agyamat, mint minden, ami autó, és eddig meg se hallottam, gazdasági világválság, az oktatás helyzete, a versenyszféra szó értelmezése, ami előbb-utóbb be akar szippantani és nem tudom, ezt akarom-e, vagy inkább lemondóan és mosolyogva nyomulni a tanártársadalomba.
.
A pénz meg - akármilyen központi kérdés is mostanában - akkor sem boldogít, de szükséges azokhoz a dolgokhoz, amik elhitetik, hogy boldogok vagyunk, míg meg nem adatik az igazi boldogság. Mert az bizony megfizethetetlen!
.

2008. november 10., hétfő

Only +!

Régi kedves ismerősökkel csak néhány szót váltottam... és az derült ki, hogy ők is boldogok és nekem is irigylésre méltó a helyzetem. Hirtelen meglepődtem, hogy ez meg hogy lehet, de inkább nem akartam meggyőzni se őket, se magamat az ellenkezőjéről. Minden rendben van.
Csak pozitívan! Örülök annak, hogy amikor nem látom tisztán a helyzetet, az még nem jelenti azt, hogy más sem. S ha el is voltam tévelyedve, vagy vagyok, tudni kell, hogy jó úton haladok. Tudom, hogy még sok van hátra, de már nevetek azon, hogy
jesszus, merre akartam én menni...
.

2008. november 5., szerda

Intertextualítók

Az intertextualitással foglalkozó ember valószínűleg rendkívül pletykás: ha meglát két szöveget, rögtön azt kutatja, milyen kapcsolat fűzi őket össze, ha pedig csupán egy szöveget lát önmagában, akkor elkezd azon agyalni, vajon mely szövegekkel lehet összefüggésbe hozni.
.

2008. november 3., hétfő

Elsárgult


Nem pottyan az ölbe semmi, legfeljebb elsárgult levél. Nem is várnám el, úgyhogy inkább dolgozok érte, még ha oly ironikusnak is tűnik most ez a szó. Munka a házimunka is, a tanulás is... bármi. Csak a lusta ember unatkozik! A mai sztereotípia kipipálva. Dologra!
.
Máté Péter - Hull az elsárgult levél