Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.
.
Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.
.
