Kísírt a wiw

A Kísírtetek írója nem gondolta, hogy itt is regisztrálni fog:
http://reneszansziwiw.hu/entity/226/datapage

Most ha csodálkozásomat fejezném ki, azt mutatná öreg vagyok. Ha meg lelkendezve vigadnék, akkor zsenge leányzónak látszanék.. én meg valahol a kettő határmezsgyéjén egyensúlyozom, úgyhogy vélekedjen ki-ki, ahogy neki tetszik.

.

Kísírtetek - főként bornemiszai értelemben - márpedig vannak! Én személy szerint próbálom tisztán tartani a lelkiismeretemet.. több kevesebb sikerrel. Ha bemocskolódik, akkor takarítani kell, ha foltos marad, így kell szeretni. Mert ebből aztán végképp nem vehet újat az ember.

.

Követünk el vétkeket, bánkódni felesleges, megbocsátani érdemes. Aztán a jelen pillanatban járjunk el úgy, amiként azt elvárjuk saját magunktól. Ne másoknak akarjunk megfelelni, hiszen minden normálisnak nyilvánított felnőtt ember a saját tetteiért felel. Nem ment fel ez alól a befolyásolható személyiségjegy, a tudatlanság, az ösztönök elháríthatatlan késztetése, főleg nem az ördög.

Kert észkedtem

Kimentem tanulni, közben ott is tevékeny, itt is tevékeny... és mégis haladtam ahogy kellett. Csupasz lábbal tiportam a földet, mert akartam, hogy a talpam is érezzen. Kezdetben furcsák voltak a göröngyök, de aztán minden kisimult. Jó volt. Elégedett vagyok ezzel a napocskával is. Fáradtan, de kellemesen tért nyugovóra. Én is mindjárt.

Még egy pár szó a lent beszúrt dalocskáról: először a zenéje tetszett meg (csak fülbemászó), aztán a durva klip, ami egyfajta kifigurázása is lehet a csirkét nem evő embereknek.. mert szerintem a benne látottaknak semmiféle igazságalapja nincsen. A csirke nem él 10 évig, nem lesz belőle emberszabású.. de azért mégis elgondolkodtató. És végül utánanéztem a szövegének... az sem utolsó!

Moby - Disco lies:
http://www.youtube.com/watch?v=MwyPI-zKqRs

Gombalyongás

Kell, hogy kövessem a változást. Kell, hogy tegyek valamit, ami szemlélteti, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul bezárul egy újabb szelence. Addigra meg kell találnom a következő kulcsát, vili.. nagy úr a megszokás, de épp azt kell kiiktatni, amihez a legjobban ragaszkodunk. Gördüljön tovább a kerék! Már nagyon le vagyok ragadva, nagyon le vagyok maradva.. hosszú, hosszú ez a nyűglődés, de ígérem, haladok!

Sok-sok kihajtó növényke közül, ha sűrűn nőnek, ki kell válogatni a gyengébbeket, ki kell őket egyelni! Azt mondom a kis virágszálaknak: nem, neked nincs jövőd, míg a másiknak több esélyt adok ezzel, hogy szép nagyra nőjön. Nem lehet tudni, hogy a gyengébbnek látszó mire lenne képes, de szelektálni kell, nincs mese..

Ha nem én vagyok mérges, hanem a gomba, az egyikünknek akkor is mennie kell... Leszedem, megeszem: ő győz és leszed engem. Az egyetlen esélye, ha nem szedem le, s hagyom nőni. Persze leszedheti más, de az már nem az én bajom.

Balanescu Quartet - Model:
http://www.imeem.com/people/ZjC-sO/music/0FVmNycy/balanescu_quartet_the_model/

Tudásszomj

Vörösmarty Mihály - Keserű pohár

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva - és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

**

Korábban nem szerettem, ha bármi is konkrét ezen az oldalon. De most valahogy ilyen kedvem van. Saját gondolataim úgy tűnik szabadságra mentek, viszont annál több okosságot olvasok újra. Valaki egyértelműen lehurrogta nagyjainkat, pedig nem is ismeri talán azokat a szavakat, amik tartalmukban örökké maiak. Nem mondom, hogy kortársaink közül nem kerülhetnek ki ilyen nagyságok, sőt... De a tegnap nélkül ma nem lennénk itt! Viszont ma úgy kell élnünk, hogy a tegnapot már nem játszhatjuk ugyanúgy újra, még akkor sem, ha a történelem tényleg ismétli önmagát.

.

Ezeket is biztos gondolta már valahol valaki, az is lehet, hogy olvastam róla, de az is lehet, hogy nem. Mindenki gondol valamire, vannak, akik azt hiszik, gondolataik eredetiek, és vannak, akik el is hitetik.. A mondatok száma végtelen, persze.. de vannak olyan mondatok, amiket már annyiszor elmondtak, hogy az már sokkkkk. (leragadt billentyű...) Hangstatisztikát, szóstatisztikát már végeztek, de mondatstatisztikát?? Pedig a beszéd egységnyi része a mondat. És különben is.. ugyanaz a mondat jelentésében is hozhat újat. Inkább megyek fejet mosni.

Orgonakoncert

Akit nem sztárolnak eléggé, az tegye meg önmaga! Akit sztárolnak, attól még magát is fényezheti. Akit nem becsülnek és magát sem becsüli, vessen magára! Mobilorgonán játszott a "művész úr", aki csak 24. Így jár az, aki már 10-14 évesen tudja, mit akar... Úgy tűnt a közönségnek, ez már egy lefutott ügy, sikeresnek látszó embert persze, hogy mindenki tapsol, pedig valójában alig értett valaki az egészhez. Én sem, de legalább nem tapsoltam bele a közepébe... szerencsére:)

Mindenesetre a művész úr szépen elmondta saját életrajzát, bemutatta orgonáját, ami a legmodernebb és a legszebben szóló világhírű orgonák hangjait használja fel... Mi, a közönség elhittük minden szavát, hallgattuk kellemes játékát és tapssal dicsértük. Családja pedig szó nélkül segítette a srácot: az apa a kellékes (pakol, fényképez stb.), az anya a jegyárus, a hugica pedig lapoz. Ha netán még nem lenne igaz, mindaz, amit mondott, szerintem előbb-utóbb az lesz, hiszen a templomok egerei mindenhol erről beszélnek majd, ahol csak megfordul.

Bővebben és hitelesebben:
http://www.nandorgona.hu/

Hiszti stop!

Áááá..vizsga júúúú.. 11-én. Láblógatás és naplopás felfüggesztve. Talán utoljára lubickolok a papírtengerben. Áh, azért tán csak mégsem! Igen, valóban lezárul egy szakasz az életemben, aztán kezdődik valami.. Na, nem mondom, hogy ej, ráérünk arra még... mert lassan olyan közel van hozzám, mint bilincs a viselőjéhez. Most nyavalygás helyett igyekszem megnyugodni, hogy vegyem már észre, mi a fenét csinálok rosszul!!

A kapkodásból értelmes dolgot még nem hoztam létre, viszont jól megrágva, tépelődve állítólag értékelhető tevékenységet is képes vagyok kiizzadni magamból. És ezt tényleg nem én mondtam, úgyhogy csak van benne valami.. Meg hát.. azért sem érdemes pánikolni, mert olyankor annyira elviselhetetlen tudok lenni, hogy az már nekem is fáj. Eredményhez meg úgysem vezet.

Mi vezet akkor mégis eredményhez? A türelem, a kitartás...., ha nem feltétlenül csak másokban vagy másoknak hiszek, de abban is, hogy én is képes vagyok valamire. Ha az idősebbeket nem csodálom annyira, hogy én erre sosem lennék képes, hanem belátom, hogy ők is voltak fiatalok, és ilyen idős korukban valószínűleg ugyanúgy boldog tudatlanságban szenvedtek, mint most én.

.

Mika - Relax, take it easy:
http://www.youtube.com/watch?v=Be6jlCuMvVQ

Pótlás

Ma végre kézhez kaptam három könyvet, amelyeknek személyesen ismerem a szerzőit. De mostmár tényleg indulok alkalmi otthonokba rokonokhoz, az öreg nagymamámhoz, akinek mindig ugyanaz a szépség maradok. Remélem, lesz időm olvasni is, de ott semmiképp nem ez az elsődleges, hanem az, hogy pótoljam a hiányt, amit a rendszeres távollétem okoz az otthoniaknak és nekem. Most rohanok...

Itt az orcám

Na, most elárultam magam. Ha más nem teszi meg, akkor én. Hogy is várhatnám el tőlük, amikor a lelkükre beszélek, hogy ne tegyék.. amúgy meg lehet, hogy már rég megtehettem volna. Majd megmondják: miért nem szóltál? Most szóltam. Nem is biztos, hogy érdekli az embereket, de legalább túl vagyok azon, hogy végre kibökjem: itt van levül. Mostmár ez is megvan, lehet rám dobálni a paradicsomokat, ha úgy tetszik.

.

Hogy ki milyen kritikát kap, és kinek mit merünk elmondani, az függ tőlünk is. Mégis.. aki nem tűri, de valamiért mégis szívünkbe lopta magát, azzal nem közöljük a teljesen őszinte igazságot. Előre vinné? Vagy csak befordulna és rosszabb lenne? Ki tudja! Így senki. Egy valamire való embernek azért mégiscsak el kell viselnie a negatív véleményt is.. meg a jót is tudnia kell fogadni. Van, aki az utóbbiról feledkezik meg és ez akadályozza az előrejutásban.

.

Mindkét oldalról nehéz elismerni Stendhal kegyetlen szavait: "Ha kiválónak tartasz valakit, ne teljesítsd vágyait, nehezítsd meg vállalkozásait! Ha valóban kiváló, elhárítja és legyőzi az akadályokat." Mekkora pofon...

.

Jazzékiel - Az utolsó lemezlovag:

http://www.youtube.com/watch?v=jsTayvGDb0s

Amit ma...

Egy híját esmérem jegyeimnek még, de holnap az is meglesz. Tele az a fekete könyv.. eztán már csak emlék lesz, mint a régi neptun, vagy az órarendkészítés művészete. Hova lesznek a régi játszótársak? Nincs több vizsga, szigorlat, nincs több szeminárium, előadás.. nem kell szakdogát írni, tanítani. Nem nyom a nyelvvizsga terhe. Már "csak" a legeslegutolsó nagy megmérettetés van hátra.

Addig meg.. kiszellőztetem az agyamat ettől a sok nyűgtől, átgondolom mégegyszer, hogy mégis hovatovább. Ma - és minden ma - igyekszem megtenni azt, amit holnap már nem lehet. Mert akkor már késő, vagy már nem olyan az íze. Amit ma megehetsz, ne halaszd.., mert megromlik. "Jó minőségű ételt csak jó minőségű alapanyagokból készíthetünk." Vajon én milyen alapanyag vagyok, s mi sül ki belőlem??

Kispál és a Borz - Ha az életben...:
http://www.youtube.com/watch?v=kGfSB8VtwUw&feature=related

Csipp-csepp

A tervezgetést egyelőre berekesztettem. Valahogy megnyugodtam picikét. A felhő eltűnt? Nem, inkább jótékonyan takarja el a tűző napsugarakat. Nagy szárnyával borít a virrasztó éji felleg.. meg a nappali is, ahogy elnézem az időt. Mi okozta a változást? Történni nem történt semmi, csupán kerestem egy tollat és használtam: írtam.

Annyira kijöttem a gyakorlatból.. Talajtalanul tengődtem évekig ott, ahol azelőtt azt hittem, hogy a legjobb helyen leszek. Először csalódtam, de ma már tudom, csak tél volt és csend és hó... Örök télnek látszott, de semmi sem tart örökké. És még úgy is jól éreztem magamat, csak valami hiányzott. Már tudom, hogy mi az, de hova a csudába is pakoltam.

A régi firkák megvannak, köszönik jól.. csak már olyan régiek, és azóta annyi minden változott. Talán eljött az ideje a folytatásnak.. de a módszernek meg kell újulnia, még akkor is, ha nem biztos, hogy ez is úgy megy, mint amaz azelőtt. A régi-régi metódus már nem is fog működni. Egy folyóba kétszer nem lépünk. De a folyónak minden cseppje számít, mert egy lavor víz nem képes eljutni az óceánba.

Jazz + az - Csepp a tengerben:

http://www.youtube.com/watch?v=uys0Jax_E5w

Hallgatás

Minden, amit mondok felhasználható ellenem... Ez ok lehet arra, hogy befogjam a számat? Mindenesetre meg kell gondolni, milyen szavakkal élek... de mindig csak fontolgatni??! Lehet, hogy itt sokat beszélek, de máshol, ahol beszélnem kéne, hallgatag vagyok. Hallgatok.. másokat. Ha megszólalok, ömlik belőlem az esztelenség. Mi ez, ha nem hárítás? Mit hárítok? Na, épp ez az, amiről nem beszélhetek. Vagy azért, mert magam sem tudom, mi az, vagy pedig azért, mert.. akkor se mondhatom el, ha tudom. Pedig de szeretném... Jogomban áll hallgatni.

Kispál és a Borz - De szeretnék...:

http://www.youtube.com/watch?v=E9cO2MLaaXY

Blogdolkozom, tehát vagyok

Mostanában hiába próbálok én verset írni, elcsábít a blogírás műfaja.. ha létezik olyan... és miért is ne létezne? Ide firkálom magasabb és alacsonyabb röptű gondolataimat. Meg lehet határozni, hogy is néz ki egy blog általában: van neki színe, vannak benne dátumok, címkék, képek, hangok és még ki tudja, mi minden.. De a szöveg - úgy gondolom - mégiscsak elmaradhatatlan. A szövegre még reagálni is lehet, de persze nem kötelező.

De hogy is néz ki ez itt levül? Úgy, ahogy látod: ennek is van valamilyen színe, de nem ezt tartom fontosnak. A szöveg az első, hogy legyen neki gondolatja. Szemléltetésként társítok a szöveghez képet, hogy legyen neki arca. Válogatok hozzá muzsikát, hogy legyen neki hangja. Életet lehelni talán író és olvasó együtt tud belé.. de az író mégiscsak nélkülözhetetlen: a blog, amit nem írnak, nem is él. Attól, ha olvasatlan marad egy könyv, még könyv marad.. ahogy a blog is blog. Az ember is ember marad szerelem nélkül... Gondolkozzunk el, mi a rendeltetése mindannak, ami a kezünk ügyébe kerül!

Dupla Kávé - A füredi Annabálon:

http://www.indavideo.hu/video/DUPLA_KAVEA_furedi_Anna_balon

Szobatiszta

Ez a nap üres és pihenő és gondolkodó.. céltalan és satöbbi. Írni vagy nem írni.. hogy lehetne elérni.. vagy elírni. Haladni és tenni és gubanctalanítani. Tele van gazzal a kert, a metszőolló pedig eltörött. Esik az eső, én meg süllyedek a sárba; süt a nap: ráncolom a homlokom. Tisztába tenni kell, ha még nem szobatiszta az élet. A szobám nem tiszta, megyek, tisztába teszem..

Kowalsky meg a Vega - Ennyi csak:

http://www.youtube.com/watch?v=dEeJ5P6uQvw