Mostanában hiába próbálok én verset írni, elcsábít a blogírás műfaja.. ha létezik olyan... és miért is ne létezne? Ide firkálom magasabb és alacsonyabb röptű gondolataimat. Meg lehet határozni, hogy is néz ki egy blog általában: van neki színe, vannak benne dátumok, címkék, képek, hangok és még ki tudja, mi minden.. De a szöveg - úgy gondolom - mégiscsak elmaradhatatlan. A szövegre még reagálni is lehet, de persze nem kötelező.
De hogy is néz ki ez itt levül? Úgy, ahogy látod: ennek is van valamilyen színe, de nem ezt tartom fontosnak. A szöveg az első, hogy legyen neki gondolatja. Szemléltetésként társítok a szöveghez képet, hogy legyen neki arca. Válogatok hozzá muzsikát, hogy legyen neki hangja. Életet lehelni talán író és olvasó együtt tud belé.. de az író mégiscsak nélkülözhetetlen: a blog, amit nem írnak, nem is él. Attól, ha olvasatlan marad egy könyv, még könyv marad.. ahogy a blog is blog. Az ember is ember marad szerelem nélkül... Gondolkozzunk el, mi a rendeltetése mindannak, ami a kezünk ügyébe kerül!
Dupla Kávé - A füredi Annabálon:
