Két oldali iskolaundor

Azt mondom, hogy alkalmatlan vagyok a szerepre. Normális esetben persze kirúgnának, de ez nem arról szól. Itt csak kínlódni lehet. Irigylem azokat, akik nem őrülnek ebbe bele. Ők azok általában, akiknek nincs hozzá végzettségük, így nem is tudják, elvileg milyennek kellene lenni a dolgoknak. Próbálkozom? Hanyagul veszem? Vagy túl komolyan veszem? Azt hiszem, amit le kellene szarnom, azt túl komolyan veszem, amit komolyan kellene vennem, azt meg leszarom.
.
Menekülnék. Satuban, vagy kényszerzubbonyban lehet az embernek hasonló érzése. A legmocskosabb barmot is a tenyerén hordozza a világ, míg a szegény szerencsétlen jóravalóból maximum Goriot apó - anyó lehet. Kifacsarnak, mint egy citromot, majd... alig várom, hogy eldobjanak, csak szabaduljak már! Persze jobb, mint egy szuper cellában, mert legalább nem 24 órában kell elviselnem a valóban elvetemülteket.
.
Ez itt a kiképző. Én tehetetlen vagyok. Nem szólhatok senkinek, s ha szólok, falra hányt borsó, amivel csak magamat járatom le. Gondolta a fene, hogy a tanulás nem való semmire. Engem nem erre a mocskos világra készítettek fel. Gyűlölöm a helyet, ahonnan naponta hazajövök! Reményt csak az ad, hogy van néhány ember, aki szereti a saját dolgát a világban. Ezek szerint létezik olyan is! Bárcsak egyszer (minél előbb) nekem is megadatna egy ilyen hely! Jelenleg ez a legfőbb vágyam.

.
Pál utcai fiúk - Legelő