bú ék

Évösszegző bejegyzést próbálok összehozni ismét, s látom, blogom ünnepli évfordulóját. Hellyel-közel így van ez, még ha sok-sok fecsegés törlődött is, mire kialakult milyensége.. ha kialakult. Ezt mondják.

.

Vettem véletlenül az ezelőtti decemberben egy nem száz forintos naptárat. Először dühös voltam, hogy már megint szórom... de azután úgy fogtam fel: kell ez olyan fontos dolgokhoz, amik ebben az évben történni fognak velem. Furcsa egy ürességbe torkolló mozgalmas év volt ez, volt itt minden, amire nem is gondoltam, de rengeteg elintézetlen ügyem maradt a következő évre is. Mindenesetre a szerencsenaptár? szavatossági ideje ma este lejár.

.

Happy New Year 2009!

Útra fel!

Kész a leltáram: hat hét alatt 16 látogatás. Akkor még nem sejtettem, de már tudom, mi volt a névnapi ajándékom tőle: akkor láttam utoljára. (Persze remélem, ez amolyan záró bejegyzés, nem szeretnék ilyen gyászos hangulatot itt, de most ezt úgy érzem: kell.)

.

Jön a sürgető kérdés a kun fővárosból, ahol az összes nagykarácsonyomat töltöttem 2005-ig, hogy mikor megyek már. Tudják ők, nagyon jól tudják, hogy mi a helyzet, de azt is tudni kell, hogy van még egy nagymamám, aki már az egyetlen, és őt is imádom.

.

A kórházból a telefonomon keresztül történt a társalgás kettejük között, vagy éppen azzal, aki úgy gondolta, hogy szeretne beszélgetni. Az egyetlen élő testvér is felhívta, aki nagyon kemény, veszekedő szavakat hallhatott. A néni olyat talált mondani, hogy templomba jár minden héten, és imádkozik a testvére egészségéért is. A beteg pedig dühösen rivallt rá: "Ahelyett, hogy meglátogatnál..."

.

Ebből a beszélgetésből következtettem arra, hogy nem számít, ha - épp mint máskor - ezen a hétvégén sem ücsörgök a templomban, inkább elmegyek ahhoz, akit még a családfa ügyében sem kérdeztem ki. Nagyikám is így akarná, úgyhogy útra fel! Természetesen csak miután elköszöntem.

.

Zorán - Kell ott fenn egy ország

A gyertya még ég

Nem kellett sokáig számolni, a szenvedés már az előző bejegyzésem napján véget ért. A nyugovóra helyezés szinte még ünnepnapon (nálunk az - lenne): János napon lesz. A családunkban három éve kérdés: hogyan viszonyuljunk a karácsonyhoz, ha friss, még temetetlen halott van a családban. Akkor 23-án nagyapám halt meg, most pedig a másik nagymamámat veszítettük el.

.

A család többsége szerint - nálunk is - evidens, hogy a karácsony, a maga szertartásosságával sztornózva. Még karácsonyfát sem díszítünk. Ez alól kivételt csak a család azon része tesz, ahol kicsi gyerek van: ők sokkal hamarabb érzik, hogy az élet bizony megy tovább, mondhatni könnyebben dolgozzák fel a veszteséget.

..

A következő kérdés, amivel sokkal bonyolultabb dolgunk van: mihez kezdjünk azzal, hogy ilyenkor boldog-boldogtalan kellemes ünnepeket kíván? Érdemes-e, szabad-e hangot adni érzéseinknek: hogy lenne már boldog a karácsony, amikor... A válasz az, hogy nem.

.

Teljesen felesleges belerondítani más örömteli ünnepi várakozásába. Miért okoznánk a másiknak lelkiismeret-furdalást azzal, hogy a válasz hallatán netán tapintatlannak gondolja saját magát, miközben ilyenkor az a normális, hogy általános boldogság és szeretet költözik az emberek szívébe még akkor is, ha az év többi hónapjában esetleg nem úgy viselkednek.

.

Legalább most megpróbálják összeszedni magukat és igyekeznek úgy tenni, ahogy talán egész évben lehetne. A gyász tulajdonképpen egyéni szociális probléma, amit az embernek saját magának kell feldolgoznia. A többiek ünnepeljenek csak!

.

Desperado - Szomorú alkalom

Visszaszámlálás

Valami készül. Valami, ami szétszórttá teszi a viselkedésemet, korlátozottá a nyelvemet. Nem így ismertem meg magamat. Nem is vagyok önmagam teljesen. Az Orákulum két hetet mondott, de aki látta, aszerint még ennyi sincs. Megkezdődött a visszaszámlálás...

.

De nem, most nem ezzel kell foglalkozni, még egy utolsó vizsga belefér az évbe, azután majd megoszlhat a figyelmem karácsony és e között. Most úgy közeleg, mint az árvíz, fel lehet készülni rá homokzsákokkal, csónakokkal, be lehet pakolni vízhatlan hordóba, vagy kinek milyen ötlete van. Három évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtettünk semmit, olyan váratlanul ért minket, mint a földrengés. Semmi előkészület, legfeljebb borult ég, de még abban se voltunk bizonyosak.

.

Europe - The Final Countdown

Látám, hogy ez jó

Úgy tűnik, szabállyá kell tennem, hogy fáradtan nem írok blogot. Blogkultúra.. Nehogymár épp én legyek lehúzó! Igen, sejthető, hogy megint töröltem egy bejegyzést. Végül majdcsak kialakul, milyen is ez. "Az ocsút az idő nem állja."

.

Bizonyos tekintetben a kifejezés cenzúrázást takar, de talán az idő az az úr, akinek joga van hozzá, mert a legnagyobb szakértő és még elfogulatlan is. Viszont a segédei, mi, akik szubjektíven kiválasztjuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgokat, nagyon is elfogultak vagyunk. Ami folyamatosan látám, hogy ez jó érzést okoz, abból nem lesz ocsú. Ha a lánc megszakad, a helyzete kérdésessé válik.

.

Most pedig azt kívánom - akár az ünnepekre, akár a mindennapokra gondolva -, hogy töltsön el bennünket minél többször a látám, hogy ez jó érzése:)

Norma ti. vitás

Talán ez már az az elkényelmesedett állapot, amitől nemrégen óvva intettek. Talán. Nem érzem magamat hibásnak vagy lustának: amire szükségem van, megkapom, amit elvileg meg kéne kapnom pedig akkor se kapom meg, ha kapálózok. A csillagok se úgy állnak.

.

De legalább adni tudok, méghozzá azt, amit azok nem tudnak adni, akik megkapják azt, amit én nem. De ők megadják nekem azt, amit a normák szerint nekem is meg kellene kapnom, viszont ők nem adják meg azt a rászorulónak, amit a normák szerint nekik is meg kellene adniuk, de csak én teszem meg. A körbetartozásos semmi sincs jólban végeredményben megint minden rendben van. És ezt már rutinból írom...

Tabula Table?

Ideje egy kissé felvidítani ezt az oldalt, ne legyen már olyan szomi:) Annyi ideje próbálok felmutatni valamit a nagyérdeműnek, hogy ezt-s-ezt tettem le az asztalra... miközben rá kellett jöjjek: asztalomon káosz van, hogy pakolnék én arra bármit is. Úgyhogy rakom az asztalra a rendet, s most már kezdem a halmokon túl észrevenni talán újra a világot, a fényt, a többi embert. S látám, hogy ez jó...

Rém ült

Ha a fejemhez vágják, hogy rémült vagyok, hiába mondanám rá, hogy nem vagyok, az nem lenne hiteles. Nem vagyok rémült... Egyszerűbb a vita helyett indokokat keresve alátámasztani az állítást, közben nem hinni magamnak. Nem traktálok másokat a problémákkal, inkább csak teszem a dolgom. Majd egyszer elmesélem annak, aki arra érdemes. Akkor majd én is hallgathatom... Most nincs kedvem fecsegni.

.

Emanuel Santarromana - Métropolitain

Gondolatolvasás

Ha azt írom nem vagyok gondolatolvasó, akkor mindenki azt hiszi, magamról beszélek. Ha meg azt írom, nem vagy gondolatolvasó, hiába is szeretnél az lenni... úgy tűnik elvárnám másoktól, hogy azok legyenek. Pedig valami olyasmire szeretnék kilyukadni, hogy senki, de senki nem lehet az, és ne is próbáljon az lenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a másik valóban arra gondol, mint te.

.

Másként vagyunk huzalozva, és ebből következően, amikor abnormálisnak látunk másokat, az valójában csak gondolatolvasásunk kudarca, mert nem jöttünk rá az előzményekre, amik a fura viselkedést okozzák. Olykor elviselhetetlenné válik egyik ember a másik számára, csak mert ez véletlenül vagy szándékosan próbára teszi a másik tűrőképességét. Amazé meg vagy eleve alacsony, vagy még magasabbnak kéne lennie, hogy csak mosolyogjon a másikon.

.

Gnarls Barkley - Smiley Faces

Mit tettem?

Hoztam egy döntést, ami pillanatnyi elmezavarnak is tűnhet, vagy csak sima berezelésnek, de határozottan úgy érzem, helyesen cselekedtem. Visszacsinálni már nem tudom, viszont haladhatok azzal, amit igazán akarok. Eddig meg elhanyagoltam. Ideje végre megérteni: én irányítom a járművet! Jaj, de nehéz a felfogásom olykor...

.

Max Pashm - Manea-k