2008. augusztus 31., vasárnap

Klassz meeting

Öt éve történt, hogy ezekben a napokban közölték, mégsem indul ötödév, így hirtelen mentem ahova tudtam, lettem vámügyintéző. A lényeg, hogy eltelt 5 év, és nemcsak eljött a találkozó ideje, de volt is, aki megszervezze. Furcsa és jó volt újra találkozni emberekkel, akikkel azelőtt nap mint nap.
.
Láttam, hogy a többség, aki továbbtanult, épp most küszköd a munkaerőpiac megismerésével, aki pedig már öt éve a piacra dobta magát, az nagy valószínűséggel sínen van. Felfoghatnám úgyis: a fenének kellett tanulni, de optimista módon inkább úgy nézem: öt év múlva bizonyára én is sínen leszek. És nem úgy, mint Attila, az öcsödi srác.
.
Néhány érdekesség még: Valczer ofő kiosztotta mindenkinek azt a versféleségemet, ami mindenkit négy sorban jellemez (őt is). Én már el is felejtettem a kisebb-nagyobb összetűzések miatt, hogy ilyenem is van, és hogy ezt ilyen célra is fel lehet használni. Öt évig kellett szemeznie a 20x4 sorral, kielemeztetnie a pszichológus hugicájával, hogy közölje, mennyire tetszett neki, és hogy megállapítsa, mennyire szigorú vagyok.
.
És emlékül egy dal, és nem azért, mert szeretjük. Ezt legalább 10x meg kell ám hallgatni egymás után, hogy elérje a kellő hatást!
Zámbó Jimmy - Egyszer megjavulok én:

Félországos körtúra

Az úgy kezdődött, hogy nagymamám nézte a tévét... pontosabban, hogy bekötötték neki a kábeltévét :-) A másik szál, hogy édsanyám megemlítette hajbaját. És elszántan el akart menni az Ormosba. Én meg nem akartam, hogy egyedül bolyongjon a betondzsungelben, megkértem, bolyongjunk együtt! Úgyhogy felkerekedtünk a felvételi utáni hajnalon. Úgy terveztük, hogy aznap késő este haza is érünk, de nem egészen így történt.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.
.
Másnap újra felpörögtünk és az összes létező rokonság felkeresése mellett még egy bő órás shoppingolás is belefért mielőtt ebéd után hazaindultunk volna megtenni a röpke 127km-ünket, ahol részeg hajléktalanok, tomboló szurkolók és táborból hazatérő árvák kísértek minket. Szép az élet és színes!
.
Ormos Intézet:

Be Master!

Az első papírkötegen átrágtam magam, ami szükséges volt ahhoz, hogy oda merjek állni a felvételi bizottság elé. Bármilyen hihetetlen, de ez volt az első felvételi az életemben. Túl vagyok a diplomaosztómon, simán megúszhattam volna az életemet felvételi nélkül, de úgy tűnik, hogy valamilyen belső indíttatásból nem elégszem meg a főiskolai diplomával, mester szeretnék lenni.
.
Hogy bemutatkozásom mennyire volt eredményes, arról még nincsenek információim, minthogy a pótfelvételi jelentkezések feldolgozása késik. De bármikor megérkezhet a kis vagy jó esetben a nagy boríték, és a nagy borítékon belül is lehet jó hír, vagy rossz. Megéri-e az államnak fizetni még egy évig, hogy NYF-es legyek? Vagy erre már nincs keret és magamnak kell. Vagy a legrosszabb, ha köszönik, nem kérnek belőlem, ha fizetek, akkor sem! Na, majd kiderül.
.
Csúsznak (ki hinné?):

táBorozás

Igyekszem magamhoz térni ebből a hosszú vívódásos hagyjuk, majd máskor, inkább nem írok... sorozatból, és nem túl hosszú mondandópótlás után folytatni ott, ahol abbahagytam.
.
Aug. 12-15 között, három éjjel három nap, volt szerencsém részt venni nem holt költők, hanem élő írók között a híres Írótáborban Tokajban nem íróként. Még sosem voltam táborban, amúgy is kíváncsi voltam.. Igaz, eleinte kételkedtem jelenlétem jogosságában, de aztán a végére elmúlt ez az érzésem. Olyasmi ez az egész, mint a Vándorszemi, csak nem vándorol és tovább tart.
.
Ami furcsa volt ott nekem, hogy nem is hallottak vándorlásainkról, vagy a SZIRTről, vagy A vörös postakocsiról. Na, jó ez utóbbiról már hallottak néhányan. De legalább nekem is volt némi újdonság a tarsolyomban. Jövőre elmegyek-e? Szeretnék, de megígérni nem tudom, mert addig még rengeteg víz lefolyik. Mindenesetre örülök, hogy ott lehettem.
.
A program: