2009. január 29., csütörtök

Mi a panasz ellentéte?

Merem állítani, hogy bárkinek a nyomorúságos életét megismerve, tudnék mondani legalább három érvet, amiért boldogságra lenne oka, miközben rákényszeríti a világra a folyamatos panaszait. Annyira érthetetlen számomra, hogy az emberek tíz válasza közül a mi újságra, jó, ha van egy, ami pozitív. Kilenc panaszból, ha hármon tud javítani a panaszkodó, legfeljebb egyért tesz. De aki legalább egyért tesz, már nem teljesen búval_aszott.
.
Ha elmodanám, kinek, miért szép az élete... sötét kontrasztként vetülne rám vissza, hogy ugyan miért jó nekem? De a korábbi módszereket alkalmazva, magamnak is mondanék vagy három okot.
.

2009. január 28., szerda

Egy csipetnyi szó

Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.
.
Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.
.

2009. január 27., kedd

Valami feszít

Írhatnámok vizsgákról... de iskolás. Írhatnámok újlényegű régi magányosságokról... de mások is folyton erről írnak. Írhatnámok vigyázz az úton, mer' jövök... de nehogymár ne higgyem, hogy nem tanulom meg... Írhatnámok nyavalygások, mér' nem lettem mérnök... pedig csak ki kéne végre találni magamat.
.

2009. január 25., vasárnap

Végtelen nyugalom


Hazajött az Angliány, s vele családostul végigdagonyáztuk a kertet, ahol kövek alatt nyugszanak a kiváltságukat vesztett evilágiak. Mosolyogva néznek ránk a túloldalról, ahogy karöltve bóklászunk a vésett kövek között. Elfelejtünk dacosnak, makacsnak, haragosnak lenni, nyavalyogni a világ baján... Nem érezzük magunkat végesnek, mert e körben hisszük csak igazán: van remény, van kiút! Anélkül, hogy kimondanánk.

2009. január 15., csütörtök

Parányi tükörszilánk

Ha valamit alkotok, az én vagyok
és mégsem. Beleadom lelkem, szívem, így én vagyok.. de csak parányi részem, így mégsem.
Hány részre szakad, kinek mondjuk versei kötetszámra rúgnak?
Az alkotások legfeljebb tükörszilánkok. Ez is egy szilánkos mű, s aki csak innen ismer,
mit tudhat az?
.
Annibal Cannibals - 1x1

2009. január 12., hétfő

Halványabban ég?


Olyan sok az, ami most történik a világban. Igen félelmetes. Lehetne beszélni, mint szokás, de most tél van és csend és hó. Hallgat a szájukat jártató népségek apraja-nagyja, és legfeljebb vélemény nélkül közli a tényeket. A vélt tényeket, mert az nem járja, hogy egyik nap az okozat még fekete, de másnaptól fehér, miközben az okozó nem változtatott semmit.
.
Lehetne annyira optimistának lenni, hogy azt higgyük, tényleg a karácsony az oka, ill. hogy a szeretet lángja nálunk nem ég halványabban akkor sem, ha már elmúlt? Az egészből annyit látunk, amennyit a médiaszülők elmondanak a médiagyerekeknek: a Mikulás létezik, s most ő melegíti tőlünk délre a házakat.
.
Neoton Família - Ha elmúlik karácsony

2009. január 8., csütörtök

Pill


Egyéb elfoglaltságok miatt később folytatom...
Ami késik, nem múlik!

2009. január 2., péntek

Holtig tanul


Ideje, hogy elkezdjem, belemélyüljek és átrágjam magamat rajta, mint szürke ködfelhőn vagy sűrű hóesésen át a bátor sofőrök. Csúszik és jeges... Ez nem a jég dupla wiskyvel. Amiről beszélek az most talán az utolsó(előtti) vizsgaidőszak. Jaj, csak még egy fél évet! Mondták a kártyások is félórás egységekben, és lett az este tizenegyből hajnal három.
.
Én se tudhatom, meddig húzom-nyúzom ezt az antikoravénséges tanulási mizériát. Lehet, hogy inkább papnak kellett volna mennem, hisz azok holtig tanulnak, ha jók. Amúgy meg... nem is kell ehhez papnak, vagy egyáltalán beiskolázva lenni.
.