Klassz meeting

Öt éve történt, hogy ezekben a napokban közölték, mégsem indul ötödév, így hirtelen mentem ahova tudtam, lettem vámügyintéző. A lényeg, hogy eltelt 5 év, és nemcsak eljött a találkozó ideje, de volt is, aki megszervezze. Furcsa és jó volt újra találkozni emberekkel, akikkel azelőtt nap mint nap.

.

Láttam, hogy a többség, aki továbbtanult, épp most küszköd a munkaerőpiac megismerésével, aki pedig már öt éve a piacra dobta magát, az nagy valószínűséggel sínen van. Felfoghatnám úgyis: a fenének kellett tanulni, de optimista módon inkább úgy nézem: öt év múlva bizonyára én is sínen leszek. És nem úgy, mint Attila, az öcsödi srác.

.

Néhány érdekesség még: Valczer ofő kiosztotta mindenkinek azt a versféleségemet, ami mindenkit négy sorban jellemez (őt is). Én már el is felejtettem a kisebb-nagyobb összetűzések miatt, hogy ilyenem is van, és hogy ezt ilyen célra is fel lehet használni. Öt évig kellett szemeznie a 20x4 sorral, kielemeztetnie a pszichológus hugicájával, hogy közölje, mennyire tetszett neki, és hogy megállapítsa, mennyire szigorú vagyok.

.

És emlékül egy dal, és nem azért, mert szeretjük. Ezt legalább 10x meg kell ám hallgatni egymás után, hogy elérje a kellő hatást!

Zámbó Jimmy - Egyszer megjavulok én:

http://www.youtube.com/watch?v=OyBwQKqJ6-k

Félországos körtúra

Az úgy kezdődött, hogy nagymamám nézte a tévét... pontosabban, hogy bekötötték neki a kábeltévét :-) A másik szál, hogy édsanyám megemlítette hajbaját. És elszántan el akart menni az Ormosba. Én meg nem akartam, hogy egyedül bolyongjon a betondzsungelben, megkértem, bolyongjunk együtt! Úgyhogy felkerekedtünk a felvételi utáni hajnalon. Úgy terveztük, hogy aznap késő este haza is érünk, de nem egészen így történt.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.

.

Másnap újra felpörögtünk és az összes létező rokonság felkeresése mellett még egy bő órás shoppingolás is belefért mielőtt ebéd után hazaindultunk volna megtenni a röpke 127km-ünket, ahol részeg hajléktalanok, tomboló szurkolók és táborból hazatérő árvák kísértek minket. Szép az élet és színes!

.

Ormos Intézet:

http://www.ormosintezet.hu/

Be Master!

Az első papírkötegen átrágtam magam, ami szükséges volt ahhoz, hogy oda merjek állni a felvételi bizottság elé. Bármilyen hihetetlen, de ez volt az első felvételi az életemben. Túl vagyok a diplomaosztómon, simán megúszhattam volna az életemet felvételi nélkül, de úgy tűnik, hogy valamilyen belső indíttatásból nem elégszem meg a főiskolai diplomával, mester szeretnék lenni.

.

Hogy bemutatkozásom mennyire volt eredményes, arról még nincsenek információim, minthogy a pótfelvételi jelentkezések feldolgozása késik. De bármikor megérkezhet a kis vagy jó esetben a nagy boríték, és a nagy borítékon belül is lehet jó hír, vagy rossz. Megéri-e az államnak fizetni még egy évig, hogy NYF-es legyek? Vagy erre már nincs keret és magamnak kell. Vagy a legrosszabb, ha köszönik, nem kérnek belőlem, ha fizetek, akkor sem! Na, majd kiderül.

.

Csúsznak (ki hinné?):

http://www.mti.hu/cikk/302657/

táBorozás

Igyekszem magamhoz térni ebből a hosszú vívódásos hagyjuk, majd máskor, inkább nem írok... sorozatból, és nem túl hosszú mondandópótlás után folytatni ott, ahol abbahagytam.
.
Aug. 12-15 között, három éjjel három nap, volt szerencsém részt venni nem holt költők, hanem élő írók között a híres Írótáborban Tokajban nem íróként. Még sosem voltam táborban, amúgy is kíváncsi voltam.. Igaz, eleinte kételkedtem jelenlétem jogosságában, de aztán a végére elmúlt ez az érzésem. Olyasmi ez az egész, mint a Vándorszemi, csak nem vándorol és tovább tart.
.
Ami furcsa volt ott nekem, hogy nem is hallottak vándorlásainkról, vagy a SZIRTről, vagy A vörös postakocsiról. Na, jó ez utóbbiról már hallottak néhányan. De legalább nekem is volt némi újdonság a tarsolyomban. Jövőre elmegyek-e? Szeretnék, de megígérni nem tudom, mert addig még rengeteg víz lefolyik. Mindenesetre örülök, hogy ott lehettem.

.

A program:

http://www.szolnokinaplo.hu/node/3203

Régítettem

Az Olimpia rég véget ért, én meg rég túltettem magamat rajta. Ennyit a sportról. Annyi mindent nem írtam ide... próbáltam újítani valami sablont, de nekem ez ilyen unalmasan tetszik. Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy a hirtelen szebbnek gondolt környezetben egyszerűen nem esett jól megjelenni. Úgyhogy inkább vissza az egész. Így van ez jól.

.
Rövid vázlat, amiről szeretnék pár szót ejteni:
- táBorozás
- Be Master
- Félországos körtúra
- örök jelen
.
Most meg megyek, mert goulashodni kell a soupnak. És nélkülem nem megy neki.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Az utóbbi időben túl sok időt töltöttem képernyő előtt, ezért elvonókúrát tartok. Nyilván így mindenféle online előfordulásom foghíjasabb, de bejelentem, hogy ez igenis jót tesz! A legderűsebb embereket is előveszi néha a borongás, és minél derűsebb tud lenni vki, annál borúsabb a sötét oldala... Félreérteni a felénk áramló hullámokat nem is olyan nehéz. Főleg, ha azt hisszük, minden rendben. Mert, ha nincs igazunk, azt hisszük, mi hibáztunk. Pedig csak félreértés az egész.

.
Nézem, nézegetem a pekingi világtetejére kerülések özönét, és... a legalább 9 aranyban bizakodó reklám eddig igencsak távol áll az igazságtól. Még az elején járunk az egésznek, de számomra kissé zavaró kezd lenni ez a folytonos hisszük, hogy meg tudjuk csinálni, még akkor is, ha csak matematikai esély van rá. Mondjuk ezt jól megalapozza az utolsó másodperces kézis döntetlen, de az is csak döntetlen.

.

Eddig csak egy magyar legény volt talpon. Ha mások is olyan eredményeket érnének el, akkor több ok lehetne az optimizmusra. Akik ebben utaznak, akarják-e, amit akarnak? Igen, hogyne. De mennyire? Akarják-e annyira, mint a távolkeletiek, vagy a vadnyugatiak? Megyek, filózok inkább azon, hogy én mit akarok, akarom-e egyáltalán, és hogy mennyire...

.

Pekingi éremtáblázat:
http://olimpia.origo.hu/peking-2008/20080809-eremtablazat.html

Rövid hírek

Valamiféle néma hiszti zajlhat a háttérben, sejtésem sincs miért nem akaródzik ide írni... Majd elmúlik! Pedig lenne miről mesélnem, mindig történik valami: nálunk nyaralt egy gyerek, megjártam Matyóföldet, katonatemetésen jártam, megyek mesterképzésre, ha sikerül... meg táborba.

.

Newton Faulkner - Teardrop:
http://www.youtube.com/watch?v=droZGvBt5DY

Miénk a placc

Már megint ott voltam. Már megint felolvastam... hét ember egyikeként. Ezt is megéltem: Nyh főterén. Erről persze senki nem tudna, ha itt nem írnám le. Pontosabban így sem, hisz ezt sem olvassa senki... Megyek én is vissza a nyárba.

.

Kiegészítés: tévedtem, igenis olvassák :)

A helyzet az, hogy mi megtettük a magunkét, csak mellettünk az elején kissé hangosan doboltak, ülőhelyet magunk varázsoltunk a nagyon esetleges hallgatóságnak, de a végére belejöttünk. Egy hétre rá optimizmusom alábbhagyása és a meteorológusok baljós előrejelzéseinek köszönhetően nem mentem el. Pedig a jóslat nem teljesült. Sejtéseim szerint (drc alapján:) többen voltak, és még a nap is sütött. Többet nem megyek nem el!

.

drc:

http://kurvannya.freeblog.hu/archives/2008/08/09/Ize_zavart/