Túl magas?

Tudomány ide, vagy oda... nem akarom, hogy megszabják, mit olvasok. Szégyellem és sajnálom, hogy nem vagyok képes teljesíteni az ígéretemet. Miért érzem egyre határozottabban, hogy ez nem az én asztalom? Miért kell emiatt elkerülnöm azokat, akik eddig azt gondolták, viszem valamire.
.
Nincs nekem közöm egy befutott emberhez. Tanácstalan vagyok, de tanácsot sem bírok kérni. Utánaolvashatok a neten. De csak a de gyűlik az agyamban. Miért hazudtam? Szeretnék ott lenni? A kínvallatáson. Megmagyarázni a hazugságot, amit nem tudok, és mosolyogva visszamondani, amit nem akarok.
.
A legracionálisabb, leganyagiasabb hozzáállás szerint mocskosul azt kellene mondanom: majd írok, ha az előző munkám kevés jutaléka ki lesz fizetve. Vagy ne ígérjenek semmit, vagy ne várják, hogy én teljesítsem ígéreteimet. Ha így, őszintén felelnék, én lennék e mocskos világ tükörképe.
.
Ez nem a Sony Bravia reklám, csak hasonlít.

Feltűnök hirtelen...

Nem talán tűntem el, hanem egészen biztosan, hiszen lelkem megnyugodott, s néminemű hétköznapi zűrjeit van ki szívesen benyelje. Ehhez nem kell net, nem kell fröcskölnöm világba ihlettúltengéseimet. Elég azt célirányosan arra borítani, aki üdvözíti azokat.

.

Önzőség talán, s egyrészt érzem a háttérszomort, hogy egy egész világnak van elvonási tünete belőlem, de nem szórhatom széjjel a lisztet, ha van esély arra, hogy kenyér süljön belőle. Ha érzem, értelme van annak, hogy vagyok, mert kellek, energiáim lekötődtek, alakul a szerepem a marionettvilágban.

.

216 polcnak vagyok gondozója, mely elhagyatottan sínylődött érezvén, hogy szükségtelen. Nem tudta már azt se, könyvtár-e vagy lomtár. Én pedig gondosan rendbeszedem, s már készül a leltár, hogy használhassa, akinek kell, s mondhassák: te voltál!

.

Holdviola - Akkor szép az erdő