2008. május 25., vasárnap

Orgonakoncert


Akit nem sztárolnak eléggé, az tegye meg önmaga! Akit sztárolnak, attól még magát is fényezheti. Akit nem becsülnek és magát sem becsüli, vessen magára! Mobilorgonán játszott a "művész úr", aki csak 24. Így jár az, aki már 10-14 évesen tudja, mit akar... Úgy tűnt a közönségnek, ez már egy lefutott ügy, sikeresnek látszó embert persze, hogy mindenki tapsol, pedig valójában alig értett valaki az egészhez. Én sem, de legalább nem tapsoltam bele a közepébe... szerencsére:)

Mindenesetre a művész úr szépen elmondta saját életrajzát, bemutatta orgonáját, ami a legmodernebb és a legszebben szóló világhírű orgonák hangjait használja fel... Mi, a közönség elhittük minden szavát, hallgattuk kellemes játékát és tapssal dicsértük. Családja pedig szó nélkül segítette a srácot: az apa a kellékes (pakol, fényképez stb.), az anya a jegyárus, a hugica pedig lapoz. Ha netán még nem lenne igaz, mindaz, amit mondott, szerintem előbb-utóbb az lesz, hiszen a templomok egerei mindenhol erről beszélnek majd, ahol csak megfordul.

Bővebben és hitelesebben:
http://www.nandorgona.hu/

Hiszti stop!


Áááá..vizsga júúúú.. 11-én. Láblógatás és naplopás felfüggesztve. Talán utoljára lubickolok a papírtengerben. Áh, azért tán csak mégsem! Igen, valóban lezárul egy szakasz az életemben, aztán kezdődik valami.. Na, nem mondom, hogy ej, ráérünk arra még... mert lassan olyan közel van hozzám, mint bilincs a viselőjéhez. Most nyavalygás helyett igyekszem megnyugodni, hogy vegyem már észre, mi a fenét csinálok rosszul!!

A kapkodásból értelmes dolgot még nem hoztam létre, viszont jól megrágva, tépelődve állítólag értékelhető tevékenységet is képes vagyok kiizzadni magamból. És ezt tényleg nem én mondtam, úgyhogy csak van benne valami.. Meg hát.. azért sem érdemes pánikolni, mert olyankor annyira elviselhetetlen tudok lenni, hogy az már nekem is fáj. Eredményhez meg úgysem vezet.

Mi vezet akkor mégis eredményhez? A türelem, a kitartás...., ha nem feltétlenül csak másokban vagy másoknak hiszek, de abban is, hogy én is képes vagyok valamire. Ha az idősebbeket nem csodálom annyira, hogy én erre sosem lennék képes, hanem belátom, hogy ők is voltak fiatalok, és ilyen idős korukban valószínűleg ugyanúgy boldog tudatlanságban szenvedtek, mint most én.
.