Ha azt írom nem vagyok gondolatolvasó, akkor mindenki azt hiszi, magamról beszélek. Ha meg azt írom, nem vagy gondolatolvasó, hiába is szeretnél az lenni... úgy tűnik elvárnám másoktól, hogy azok legyenek. Pedig valami olyasmire szeretnék kilyukadni, hogy senki, de senki nem lehet az, és ne is próbáljon az lenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy a másik valóban arra gondol, mint te..
Másként vagyunk huzalozva, és ebből következően, amikor abnormálisnak látunk másokat, az valójában csak gondolatolvasásunk kudarca, mert nem jöttünk rá az előzményekre, amik a fura viselkedést okozzák. Olykor elviselhetetlenné válik egyik ember a másik számára, csak mert ez véletlenül vagy szándékosan próbára teszi a másik tűrőképességét. Amazé meg vagy eleve alacsony, vagy még magasabbnak kéne lennie, hogy csak mosolyogjon a másikon.
.
