Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!
.
"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban"
.
