Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.
.
Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.
.
Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.
.
