Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Az utóbbi időben túl sok időt töltöttem képernyő előtt, ezért elvonókúrát tartok. Nyilván így mindenféle online előfordulásom foghíjasabb, de bejelentem, hogy ez igenis jót tesz! A legderűsebb embereket is előveszi néha a borongás, és minél derűsebb tud lenni vki, annál borúsabb a sötét oldala... Félreérteni a felénk áramló hullámokat nem is olyan nehéz. Főleg, ha azt hisszük, minden rendben. Mert, ha nincs igazunk, azt hisszük, mi hibáztunk. Pedig csak félreértés az egész.

.
Nézem, nézegetem a pekingi világtetejére kerülések özönét, és... a legalább 9 aranyban bizakodó reklám eddig igencsak távol áll az igazságtól. Még az elején járunk az egésznek, de számomra kissé zavaró kezd lenni ez a folytonos hisszük, hogy meg tudjuk csinálni, még akkor is, ha csak matematikai esély van rá. Mondjuk ezt jól megalapozza az utolsó másodperces kézis döntetlen, de az is csak döntetlen.

.

Eddig csak egy magyar legény volt talpon. Ha mások is olyan eredményeket érnének el, akkor több ok lehetne az optimizmusra. Akik ebben utaznak, akarják-e, amit akarnak? Igen, hogyne. De mennyire? Akarják-e annyira, mint a távolkeletiek, vagy a vadnyugatiak? Megyek, filózok inkább azon, hogy én mit akarok, akarom-e egyáltalán, és hogy mennyire...

.

Pekingi éremtáblázat:
http://olimpia.origo.hu/peking-2008/20080809-eremtablazat.html