2009. december 18., péntek

Egy cseppnyi láng


Találtam egy dalt és egy képet, már csak szöveg kell hozzá. Vagyok olyan szerencsés, hogy már élvezhetem a téli szünetet. Fáradtan kezdem, mert visszatekintve 2009-re, ismét megcselekedtem, ami megköveteltetett a lelkiismeretem által.
.
Ma részt vettem egy óévbúcsúztató ebéden, ahol úgy éreztem, része vagyok egy olyan közösségnek, ahol megbecsülik a munkámat. Persze tudom jól, nem rajtuk múlik, mennyire van lehetőségük megadni azt, amennyit érdemelnék. De emberséggel kárpótolnak és kedvességgel. Ki tudja megbecsülni, ez milyen sokat számít? Talán gazdagabb vagyok, mint sokan mások. Legalábbis így érzem.
.
Akár hóban ébred, akár nem,
legyen az ünnep boldog, békés, áldott...,
ki milyet szeretne!
.
Csondor Kata - Add tovább

2009. október 28., szerda

Túl magas?

Tudomány ide, vagy oda... nem akarom, hogy megszabják, mit olvasok. Szégyellem és sajnálom, hogy nem vagyok képes teljesíteni az ígéretemet. Miért érzem egyre határozottabban, hogy ez nem az én asztalom? Miért kell emiatt elkerülnöm azokat, akik eddig azt gondolták, viszem valamire.
.
Nincs nekem közöm egy befutott emberhez. Tanácstalan vagyok, de tanácsot sem bírok kérni. Utánaolvashatok a neten. De csak a de gyűlik az agyamban. Miért hazudtam? Szeretnék ott lenni? A kínvallatáson. Megmagyarázni a hazugságot, amit nem tudok, és mosolyogva visszamondani, amit nem akarok.
.
A legracionálisabb, leganyagiasabb hozzáállás szerint mocskosul azt kellene mondanom: majd írok, ha az előző munkám kevés jutaléka ki lesz fizetve. Vagy ne ígérjenek semmit, vagy ne várják, hogy én teljesítsem ígéreteimet. Ha így, őszintén felelnék, én lennék e mocskos világ tükörképe.
.
Ez nem a Sony Bravia reklám, csak hasonlít.

2009. október 27., kedd

Feltűnök hirtelen...

Nem talán tűntem el, hanem egészen biztosan, hiszen lelkem megnyugodott, s néminemű hétköznapi zűrjeit van ki szívesen benyelje. Ehhez nem kell net, nem kell fröcskölnöm világba ihlettúltengéseimet. Elég azt célirányosan arra borítani, aki üdvözíti azokat.
.
Önzőség talán, s egyrészt érzem a háttérszomort, hogy egy egész világnak van elvonási tünete belőlem, de nem szórhatom széjjel a lisztet, ha van esély arra, hogy kenyér süljön belőle. Ha érzem, értelme van annak, hogy vagyok, mert kellek, energiáim lekötődtek, alakul a szerepem a marionettvilágban.
.
216 polcnak vagyok gondozója, mely elhagyatottan sínylődött érezvén, hogy szükségtelen. Nem tudta már azt se, könyvtár-e vagy lomtár. Én pedig gondosan rendbeszedem, s már készül a leltár, hogy használhassa, akinek kell, s mondhassák: te voltál!
.

2009. szeptember 8., kedd

A hely

Be kell látnom, hogy többé nem ígérhetem: rendszeresen írok ide, mert más ütemben zajlik az életem. Nem lógok már annyit a neten, hogy a szemernyi időm temérdek részét blogírásra fordítsam. Azonban ami késik, nem múlik, így ha a mindenáron kibuggyanni akaró szavakat az elmondom hát mindenkinek érzésére váltom, itt teszem, s teszek rá, ki olvassa, ki nem. A lehetőség adott.
.
Minthogy az egyszer volt, hol nem volt hely, ahol egy fonák preferenciarendszernek köszönhetően - legalábbis az enyémhez képest - az olvasnivalók relatíve nyilvános használhatósági helye... nagyon beteg. Nincs abban az állapotban, hogy az ereiben szabadon áramolhasson a vér. A diagnózis alapján szükség van egy tisztítókúrára, hogy aztán fitten és fiatalosan álljon például az elé, aki tegnap érdeklődött: hogyan kölcsönözhet. Pedig hitelt nem adunk.
.
Ja, és egy kis hallgatnivaló. Ha még nem hallottad, klikkelj rá!

2009. augusztus 20., csütörtök

Kellett volna

Igen, tudom, hogy vannak elmaradásaim. Már ezer éve üzennem kellett volna - hisz rég elolvastam - hogy "annyira nem kontárkodtál bele, részemről oké". Másnak el kellett volna küldenem a kész munkámat annak ellenére, hogy tele van hibával... inkább rég ki kellett volna javítani és úgy elküldeni. De bizonyos postázandó képek ügyében is tartozásaim vannak.
.
No, majd pótolunk lassan mindent... Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak.. Kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Na, jó, majd hétfőn:)

2009. augusztus 11., kedd

A tuti

Togetherségünk first momentumait töltjük, amikor még ugrálva örvendhetünk azon, hogy e hó 24-étől rabszolgává válhatunk. Miért is ne válhatna pedasszisztens egy ügyvitel szakosból, ha még tanár is... Nekem kutya kötelességem elfogadni, mert így van kitalálva a rendszer. A megszökszről már letettem. Kénytelen vagyok megszokni azt.
.
Különben meg Goethe is megmondta a tutit: ha valamin változtatni akarunk, előbb el kell fogadni azt olyannak, amilyen. Persze ez nem szó szerinti, de ő amúgy is németül mondta. Legalább helyben vagyok, és nem kell költenem arra, hogy tova legyek.

2009. augusztus 7., péntek

Elfelejtett szó

Tiszta ciki, hogy ilyen sokáig nem szólaltam meg. Vannak dolgok (blogok), amivel egyszerűen el van maradva a forrás.
.
LGT - Elfelejtett szó

2009. augusztus 6., csütörtök

elsőSegély

Ezzel véget ért a reménytelenségi hullám. Próbálnék írni frappánsan, de még nem fogtam fel. Aludni kell rá talán egyet. Vagy többet. Persze nem lettem milliomos, vagy ilyesmi, csak a pangás szűnt meg létezni. Talán. Mint amikor várjuk, hogy essen, és megérkeznek az első esőcseppek. Látva a felhőt, azt gondoljuk, mindjárt szakadni fog. De erre mégsem vehetünk mérget.
.
A módszer talán az, hogy éles határt húzni a valóság és az elérhetetlen között. Elfogadni a körülményeket a változ(tat)ás reményében. Bízni. És ezt kitartóan ismételgetni. Nem mondogatni, hanem érezni és tenni. A szavakat gázkamrába zárni, ahol nő a nyomás. Vajon elhalnak a gondolatok, avagy robbanni fog? Nem kell reménykedni! Lesz még rosszabb.

2009. július 21., kedd

Subi-dubi-dúú!


Az a részem, aki még tavaly nyár végén úgy nyilatkozott magáról az osztálytalálkozón, mint aki genetikailag és mentálisan is alkalmatlan arra, hogy boldoguljon a négykerekűvel, már a múlté. Hiába közlekedtem vonattal, kerékpáron vagy gyalog egész gyerekkoromban, valahogy nem volt meggyőző, hogy az autó az élet megrontója.
.
Még ha az is, az még nagyobb konokság, ha pusztán elvi okokból nem akarunk megtanulni vezetni, hogy legalább akkor használjuk eme képességünket, amikor szükségünk van rá. E képességünk kialakulásának az elutasítása amolyan nem írok nem olvasok... típusú csőlátásra vall. Mindenesetre köszönettel tartozom a csőszeműeknek, hogy voltak olyan nyíltak, hogy nem akadályozták meg, hogy megszerezzem nemcsak a hivatalos engedélyt, de a hozzá tartozó tudást!
.
Amikor elkezdtem, nem a papírért küzdöttem, mint sokan mások, akik csak a biztonság kedvéért nem vették meg az állítólag amúgy olcsóbb engedélyt, amely vásárlásánál nem kell végigülni, végigvezetgetni a kötelező órákat. Én azt tűztem ki célul, hogy tanuljak meg vezetni, de úgy, hogy azt ne utáljam meg. Azt kell mondjam, eddig sikerült!
,

2009. július 13., hétfő

Akkor is késünk, ha sietünk

Nincs időm, hogy rendbeszedjem az életem hiányosságait. Nincs, hogy aggódjak a forgalom miatt. Nincs, de mindig azt teszem, amit az adott pillanatban a legjobb tudásom szerint a helyesnek vélek. Sokszor téves, sokszor kevés, máskor épphogy sok. A blogenergia talán ürül, azonban ez nem vész el csak átalakul. Átalakul az egész életünk, s akkor is késünk, ha sietünk. Nem is filózok itt tovább, inkább igyekszem utolérni magam.

2009. június 30., kedd

Máshol


Most jön az, hogy eltűnök egy időre a világ szeme elől...

2009. június 27., szombat

Túl a másodikon


Tavaly óta sem nőttem bele a talárba, s a talárgyárosok sem találták fel a kisebbet. És akkor sem hiszem el, hogy túl kicsi lennék, ha már azt is átéltem valaha, hogy legelső iskolámba iratkozás környékén a boltosok adtak volna rám inkább pólyát, mint iskolaköpenyt. Azért attól már lényegesen nagyobb vagyok :)
.
Ha már összehasonlítás, akkor... egy éve sajnáltam, hogy a sok nyelvvizsgátlant is ki kellett várnom, s hogy miattuk nem lehet a szépséges vadiúj campusban az átvétel, hanem sportcsarnokban... Most a szép helyen volt, és csak a keményeknek volt lehetőségük rá! Mégis úgy érzem, az első ünnepélyesebb volt: első volt és rengeteg ismerős, akikkel éveken át... most ha voltak is, azoktól egy napszak választott el többnyire.
.
Igaz, hogy most mi voltunk a hab a tortán, s épp ezért is maradhattunk a végére, de a sarokba szorítva sokkal intenzívebb volt a morajlás, mint a szózat. A hivatalosan is építészeti világcsoda pedig működtette a folyékony légkondit, amit talán csak szoknunk kell... És ezt végképp nem fejtem ki itt, mert túl sok volt ahhoz képest már a panasz, hogy ez alapvetően egy csodálatos és megismételhetetlen nap volt, amit némi extra erőfeszítéssel, de együtt tölthettem olyan emberekkel, akik igenis nagyon fontosak nekem. Gratulálok! De tényleg :)

2009. június 16., kedd

remÉlek

Atyaég, de régen írtam ide! Mintha elfelejtettem volna... Igen, volt amikor... pedig sokszor eszembe jutott, csak.. Bárcsak észre se venném, hogy lezárul valami, bárcsak könnyedén átlépnék rajta, hogy aztán nevetve nézzek vissza: ez is megvolt. Ideje lenne már végre, nagyon ideje lenne kezdeni valamit, ami más, mint ami eddig volt: ismeretlen. Hisz ebben nőttem fel.
.
Mint ahogy idegen volt sokak számára a húsz évvel ezelőttitől eltérő világ. Talán szerencsésebbek voltak, akik gondolkodtak, sejtették és várták az újat. De nem hibáztathatjuk azokat sem, akik elfogadták az akkori körülményeket, s megpróbáltak abban boldogulni. Nehéz lehetett, akiknek netán sikerült is. (Megjegyzem: én már az ismeretlenbe szocializálódtam, így nem tartozhatok se ide, se oda. Ez is mekkora könnyebbség!)
.
A korábban dicsőítettek bűnösökké váltak, mert teljesítették kötelességüket (és még többet is). Amit korábban önként és büszkén vállaltak, lesüllyedt kelletlen kötelesség szintjére. Azonban amíg a világ világ, az embernek folyamatosan szembe kell néznie elvárásokkal. Ha újak jönnek, nem tudhatjuk, hogy a tegnapi tetteink megfelelnek-e a holnap elvárásainak.
.
Könnyű - nehéz, szép és egyszersmind nevetséges hallgatni a lelkiismeretre. Könnyű, mert később teljes nyugodtsággal hivatkozhatunk rá, hiszen az akkori tudásunk szerint megfelelően jártunk el. Nehéz, mert az időközben bekövetkező változások hatására megbánhatjuk tetteinket. (Végülis: az is valami, ha őszinte!) Szép, hiszen ha lépéseink helyesnek bizonyulnak, attól erkölcsi glóriánk nemesbedik. Nevetséges, mert ettől a sok nyavalyás mérlegeléstől elszalad mellettünk, aminek nem kéne. Megyek is, szaladok!
.

2009. május 25., hétfő

Mégis: Marionett


Marionettként igyekszünk összhangba kerülni a tánclépésekkel, amit az a láthatatlan zsineg diktál. Az óriás, aki a rendező szerepét játssza, sosem akar rosszat, különben nem teremtett volna. De ha nem is ő teremtett, akkor is muszáj szeretnie, ha már foglalkozik velünk és táncoltat. Ha nem szeretne, hagyná, hogy valami sötét sarokban porosodjunk... magányosan és szomorúan.
.
De merthogy rángatva vagyunk, ha ebben a nyavajás világban nem sikerül elkapni a ritmust, ha bosszantanak, ha belédrúgnak, ha a "nem megy"-ek sorozatlövésétől sérülten vonszolod szétcibált lelked, hát iratkozz be tánciskolába, hogy észrevedd a zsineget, hogy felvedd a ritmust, az ütemet. Can you feel it? akkor put your hands up in the air! Ha elkaptad, ha érzed, többé nem lesz okod panaszra, mert a miértek ismerője leszel, kicsi Marionett..
.

2009. május 23., szombat

Inside Out

Mostanában, ha képes vagyok idekeveredni, elveszlek a juj, mit nem néztem meg, ami fontos mezsgyéjén, s ha ide jut is idő, ihlet már kevésbé. Mire végigjárom a szokásos fontos útvonalakat, addigra már a gépmentes tevékenységekkel is számottevő haladást kell, hogy produkáljak. A világ nem blog, csak a blogvilág blog.
.
De ha egyszer lerovom a tiszteletköröket, s újra meglátom a Vége feliratot, kicserélem a lemezt valami újra, hadd pörögjön az a nóta...
.

2009. május 17., vasárnap

Szeress és dolgozz!


Jár az idő, jár. Mert minden olyan mentes a diszharmóniától, van annyi előre látható jó, amennyi rossz a visszapillantó tükörben, no, meg a holt térben. Sokan hivatkoznak Freud bácsira, mindenféle jól ismert dolog kapcsán, s most én is előhozakodok valami kis nemes egyszerűséggel, amit mondott a Mit kell tenni a harmonikus személyiség érdekében? kérdésre: Szeress és dolgozz!
.
Fájdalmas, rendkívül fájdalmas lett volna ezt a kegyetlen mondatot olvasni néhány hónappal ezelőtt, mert legalább az egyik helyütt szükség van oxigénre, hogy ne szűküljön be a belátható útszakasz magunk előtt. Kerüljük a vakvezetést az élet minden területén!
.

2009. május 10., vasárnap

Emberszűz vadon


Járt utat járatlanért el ne hagyj! - Mondják, miközben vagy véget ér a járt, vagy egyszerűen le van zárva, kész vége.. Szóval, ha nincs az emberben kalandvágy, megette a fene! Lehet szidni az emberszűz vadont, hogy mekkora ott a dzsumbuj, meg sok a szúnyog, viszont sokkal kellemesebb úgy hozzáállni, hogy mindjárt.
.
Jön valami fantasztikus, amire most még nem is gondolhatok, mert az igazán jó dolgokhoz képest a fantázia a legkreatívabb emberek agyában is legfeljebb... (keresném a megfelelő szót: homályos, ködös ábránd, távoli délibáb) érzékelés és tapasztalat nélküli sejtelem.
.

2009. május 6., szerda

Barátkozó állataim


A fejbe importálós és a papírra vetős tanulás közül most azért preferálom az előbbit, mert azt legalább végezhetem a napsütésben odakint, ahol a minap például azon kalandozhattak a gondolataim, vajon miért szállt le mellém egy feketerigó.
.
Miért tölti a szabadidejét a valahonnan elszökött jámbor kutya azzal, hogy engem hazakísér? Szaglászik a fűben, meglát, odébbmegy majd úgy tesz, mintha nem követne: amikor látja, hogy ránézek, ismét a fűben szaglászik. Hazaérek, leül a járdán és megvárja, míg bezárom a kiskaput. Felugrik rá, mintha köszönne, majd visszasomfordál arra, amerről jöttünk. Nem kérte, hogy beengedjem.
.

2009. május 4., hétfő

Vég-e?

"Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már,
mert tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár"
.
Vagyok olyan fáradt, hogy lássam, nem szabad ideülnöm, mégis katt-katt és már írok is. Hogy mi lesz ebből... A látszólagos elvonulás ellenére még nem látom az út végét, csak az utat, s érzem a bár lenne már végét. Tavaly még visszasírtam, mert kapaszkodtam. Többé nem kívánom ezt.
.
A fogódzót nem szolgáltathatja az, ami a múlt.. és ez közhely, úgyhogy ugrok is a témáról. A jövő ugyan éppoly ködös, mint mindig.. még a jelen is. Vonulok is vissza a papírjaimhoz motivációt gyűjteni.
.
Igen, ez furdalja az agyamat az egy helyben toporgás, az örökös sebességváltás és a boldog guvasztások közepette...
..

2009. április 21., kedd

Indul a paper-láz


Ha már ilyen virágosra nyílott a szám, ideje nem csak tátani azt a csodás tavaszban. Agy bekapcs, (papír)tengerre fel, a gyár beindul... ("junk paper" gyár). Felsőfokon a kétoldalas nyomtatás elfelejttetik. Nyilván azért, hogy legyen értelme még egyszer felhasználni... Hátha a másik oldalára értelmesebb dolog kerül.
.
Ó -fólió, miért vagy te portfólió? Gyakorlatilag ma anonim mentora voltam szakdogákkal szenvedőknek és a szám mosolyra fordult mire végeztem velük, s végül azt kérdeztem magamtól: miért nem lehet ilyen gyönyörűségekkel bíbelődni?
.
Nekünk, mestereknek már pszichológiailag szabályozni kell önnön tanulásunkat, meg kell váltani az oktatási rendszert: hinni abban, hogy multikulturálisan nevelni jó. Már nem elég a próza, kell a film is, hogy ismerjük és összevessük, majd újra felismerjük: a személyes fantázia sokkal jobb rendező bármely kultuszfilm eredetijénél.

2009. április 15., szerda

Hun maradoztok már?


Nosza, tessék megkomolyodni, me' ezsibbadt már a szám ettől a sok vigyorgástól. Gyüjjék lendületbe az ország, szeretném megmutatni, hogy a világ tényleg olyan szép, mint amilyennek látom. Ehhez meg az kell, hogy ne kullogjak a határidőkbe kapaszkodva, hanem én mondjam nekik: hun maradoztok már?
.

2009. április 10., péntek

Ne':) vetés

Ránézek arcokra és rámtör a nevetés. Ilyenkor igyekszem tolerálni a szembejövő - még mindig szomorú - népséget, s örömömet mosollyá töpörítem. Nehéz ám lelkiismeretesen együttérezni a szomorgókkal tudván, én akkor is képes vagyok örömmel együttérezni a boldogokkal, ha magam alatt vagyok. Szóval az idén úgy döntöttem, mosolyt vetek. Vegyetek!
.
"Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban"
.

2009. április 6., hétfő

mimózA MORE


Csak ámulok és bámulok. A világ magasra tuningolta az elvárásaimat, mert azt hiszik, hogy kishitű vagyok, s nem gondolják, hogy a léc, amin ugratok, nem limbó cseppet sem. De sebaj, van kinek életcélja átugrani azt. Milyen boldog világban élnénk, ha a legégetőbb probléma holmi sötét szemöldökökkel lenne... Gondolta a fene, hogy egy szavamba kerül a korrekció igérete.
.
Még a végén boldog leszek - tér nyugovóra a lány, aki ugyan nem biztos semmiben, csak hinni akar saját versének gondolataiban, csak remélni tudja, hogy jó, hogy lesz több is, hogy lesz folytatás, hogy nem kell szégyellnem magam, ha rosszul döntök.
.
Annyi bizonytalanság, hiábavaló ígéret után, annyi kudarc, annyi semmirekellőséget sulykolás után.. szeretnék hinni abban, hogy végre kezdődik valami, ami csakugyan működik. Lehet, hogy gyenge és suta még, de talán a legjobb, legnagyszerűbb lehetőség, amit kívánhat egy mimóza.
.

2009. március 30., hétfő

Opti miss ta karattya


Most nemtom, változott-e valami, vagy blöff after blöff... Eddig nem mondott senki olyat, amire épeszű ember igent mondott volna.
Pedig engem nem is kértek fel miniszterelnöknek... Csak
vasutas feleségének (big laugh), meg hogy sózzak rá
emberekre olyan dolgokat, ami nem kell nekik:
vegyél házat, hitelt, csodakütyüt, amitől
seperc alatt meggyógyulsz.

A hitelből veszel házat,
a hitelvisszafizetésbe belebetegedsz:
erre jó a csodakütyü, hogy boldogan élj,
míg meg nem halsz...

2009. március 27., péntek

Világosságot!


Jaj, már! Mi a fenéért kell úgy félni a kút mélyétől? Folyton ott mászkálsz a szélénél, lesed, mikor látod benne a legszebben a napot, hajolsz, míg a súlypontod kívül marad, de messzire szaladsz, ha billennél vakságodban... Pedig mindenki tudja, hogy ugrani kell, te is sejted már!
.
Hallani akarom a szurkolók hangját! Amikor emberek egyszerre mondanak dolgokat, annak hatalma van a lélek fölött. Legyen az ima, ének, átok, szurkolás... Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Nap fénye világosságot, Hold fénye teljességet, Víz színe tisztaságot, Csillagok fényességet... Hajrá és társai.

2009. március 26., csütörtök

Henus

Mert ő az oka mindennek... vagyis nem mindennek, de annak igen, hogy elkezdtem blogni, hogy blogspotni. A sok tanulás mellett neki köszönhetem, hogy meglett a nyelvvizsgám, és nem is tudom hálálkodjak-e még, miközben nem is biztos, hogy rájön, hogy ki vagyok, pedig rájöhetne... És a dátumok alapján lehet, hogy már nem is blogol :( De hátha egyszer visszatér, hátha hírt ad magáról, mert jó ám olvasni, és de kár, hogy korábban még nem írtam.
.
Annyi minden negatív járt a fejemben, mint már egy ideje minden csütörtökön, meg lehet, hogy ezentúl nemcsak csütörtökön fogok ilyen dolgokon agyalni, de erről majd inkább később, de leginkább sosem. Igyekszem nem lehúzni az idetévedő esetleges olvasót, de azért magamat adni:)
.
Henus

2009. március 19., csütörtök

Blöffmegoldás

Kezdetben vala az az aranyos óhajtás: "Bárcsak úgy menne a vezetés, mint a tanítás, meg a mindenféle nemjövedelmező bölcselkedés!" - Ennek súlyát érezni mélységes veszedelem. A szemtelen nem-érek-rá emberek pedig irigykedve cserélnének velem egy napra, csakhogy legyen egy kis nyugi? Ám legyen: cseréljünk egy napra, de az aznapi fizetés az enyém!
.
Nyilvánvalóan csak blöffölök, amikor a helyemet keresem, mert aki ismer, az (legalábbis felém) olyan véleménnyel van, hogy "ott lenne a helyem", és mégsem történik semmi. Nem értik. S ha erre egyszerűen rávágom, én sem, attól még mindig nem leszek előrébb. Keresem a megoldást, remélve, hogy ez is egy lelki válság, mint Bornemiszánál.
.

2009. március 15., vasárnap

Szabad ünnepelni

Kell ünnepelni! Nem statisztának lenni, hanem érezni, mert csak úgy van értelme mindennemű szertartásossságnak. Nincs értelme, ha csak kipipáljuk magunkban: ez is megvolt, ha pénzben mérjük mennyibe fájt, vagy ha csupán protokoll az egész, mondván így illik. Legyen az a mai nap, karácsony, anyák napja, házassági évforduló, temetés, születésnap vagy akármi ünnep.
.
Micsoda dolog, amikor az ünnepeket szabadnapban mérik, s amire hivatott el van felejtve! Hogy van az, hogy az előtte lévő napokban letudják az ünnepet, nehogy belerondítsanak a privát szabadnapba? Most ünnep van ÉS vasárnap. Rendjén való, ha már csütörtök óta március tizenötödike van... gondolom.
.

2009. március 10., kedd

Írógépválság

Az írógép nem működőképes, ha szövegszerkesztéssel vagy táblázatkezeléssel találja szembe magát. Tehát "ha egy írógép elromlik, az válság." - Én is ezt akartam mondani, de legalább többen hallották.
.
És önző módon nem gondolok a világra, arra, hogy hány millióan nyútjózkodtak tovább a takarójuknál, mert igazából nem értem őket. Engem mindig is úgy tanítottak, hogy csak amíg a takaró ér.. Igaz, mára elég nyűtt, kopott, és nem tudom, hogyan cserélhetném újra, kényelmesebbre. Valamit nagyon meg kell változtatni, hogy működjön, de tudom, hogy képes vagyok és még a végén rájövök.
.

2009. március 5., csütörtök

Observer


Maybe I can't do anything in the mission of lifeplay only I build my life and do the tasks. You can't never say you have done more than possibility but now I feel I've shot the intention over. I am stopped and I am blocked. I've got the rules of play so I observe them. And I learn new rules... to observe.
.
Talán nem tehetek többet a Játékban, mint építkezem és gyűröm a teendőket. Sose mondhatod, hogy többet tettél, mint elvárható, most mégis az az érzésem: ezt benéztem. Le vagyok állva, le vagyok blokkolva. A szabályok világosak, miért ne tartanám be őket. És miért ne tanulhatnék újakat... betartani.
.

2009. március 1., vasárnap

Kikapcsalódás


Micsoda? Jaj, mama, hát hogy a csudába láthatott volna a műszakiban olyan dobozt, amiben összenyomott emberek beszéltek! Biztosan megint összekeverte a gyógyszereit. A család pedig felkerekedett, mert a mama kötötte az ebet... És csak bámultak mindannyian a kirakatba, s nézték, nézték a Cicavíziót... meg egyebeket.. ami jött.
.
Mert csend ült a szívekre. Egymáshoz nem szóltak többé.. Ki tudja, mit éreztek, mit gondoltak. Kellett volna örülni neki, vagy kellett volna, hogy felháborodjanak. De az is lehet, hogy egyszerűen megrettentek. A mozivásznon a filmcsillagok igazi nagyságok lehettek, de a mozi drága, ez a kis doboz pedig.. ez itt ingyen vetít naphosszat mindenfélét.
.
Annyi könyvet olvastunk, s annyi mindent elképzeltünk, de egy ilyen kis csodamasinát, ami ellopja a fantáziánkat... Nem, ilyet nem képzeltünk el. Illetve mégis, hiszen valakinek csak kipattant az agyából, hogy ideteremtette. Ide nekünk.. akik azt se tudjuk, ki tudjuk-e kapcsolni, vagy nem is akarjuk, vagy a kíváncsiság hajt...
.
Ugyan kedveseim, már rég megtaláltátok a gombot, ami átvált, kikapcsol. Már van hozzá távirányító is. Annyit szidjátok, hogy milyen pocsék, hát akkor tessék már benyomni, tessék már elhallgattatni! Tessék visszahódítani Fantáziaországot és tessék elővenni a polcról azokat a hogyishívják... Aminek az élére is ráírják a címeket, meg hogy ki írta... Amit félévente legalább egyszer le kell porolni..
.

2009. február 26., csütörtök

A csermely halkan zúgott...


Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.
.
Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!
.
Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.
.

2009. február 21., szombat

Arc a hóba

Aki nem lép egyszercsak estére, rétest nem kap, nem is kér. Én kérek szépen túrósat, méghozzá itt fogyasztom. Nem kell a porcukor becsapni édességgel a világot, hadd érezzem csak a valóságot. Másként hogyan tanulnám meg, hogy a hó hideg, és attól, hogy olvad, a víz sem lesz kézmeleg. Hadd nyomjam az arcom a hóba!.
.
Igen: szeretnék tanítani elvetemedett középfokon, ha lehet, ha-ha.. A labdát, a kérdést feldobogattam, úgyhogy most szorítok a gravitációnak, hogy ne szüntessék meg. Manapság mindent megszüntetnek, átalakítanak, ami meg se fordul józanul az emberi fejben. Nem ép fejek szülik ezeket a hajmeresztő döntéseket, nem... Csak épp józanul is megismétlik, mert pánikolnak.
.
Bárcsak jobban, őszintébben nevethetnék ezen, mint most teszem. De nem: jobb, hogy benne vagyok a földi létben, ahol nem győzhetek meg senkit arról, hogy a Menny és a Pokol egy és ugyanaz a hely, csak hozzáállás kérdése. Nem, ilyesmi nem kenyerem, rétest eszek.
.
Bikini / Depresszió - Közeli helyeken

2009. február 15., vasárnap

Előhangulat nyüzsihez

Mostanában patópálosat játszom. Néhány majd jó lenne, ha eztmegezt tenném dologra bőven lenne időm, közeledő határidők is vannak. Mégse gondolom, hogy pont most kellene megmozdítani a kisujjamat. Mindjárt, jó?.. Egy kicsit még lubickolok a pocsolyában, míg újra be nem fagy este, s nézem a hulló pelyheket.
.
Nemsoká vége úgyis. A tavasz nem vár és beindul az élet. Nyüzsög, pezseg, egy perc nyugtod nem lesz, s visszasírod még a tél nyugalmas perceit. Sírod? Dehogy! Hisz tavasz nélkül nem ér semmit az élet. A tavasz maga az élet: reneszánsz, romantika. Hogy is emlékeznél abban a pörgő rengetegben a tél szépségére...
.
Ákos - Helló!

2009. február 12., csütörtök

Jaj, ez süt!

Hamarosan, nemsokára, mindjárt... Készül, közeledik, változik alakul... Cél, kiút, fénysugár, remény... Tudnám, tehetném, várok, ücsörgök... Mi dolgom a világon? S küzdök-e érte? Mi az, amit szeretnék? Nem merem kimondani. Mert kezdem felismerni: ami sosem akartam lenni, talán épp azt szeretném tenni. Akárhova nézek, ahol és akikkel jól érzem magam, mind oda tartoznak, ahova én annyira ódzkodok belépni. Jaj, ez süt!
.
Közben már nem is veszem észre, hogy folyton csak lesütöm a szemem és szégyenkezem emiatt. Fogy az idő! Tettre késznek kell lenni, a békeévek végetértek, s jöhetnek azok az új dalok az új időkben. Levülségem, ha igaz értelemből való, megéri.. főleg, ha képes vagyok felülkerekedni rajta.
.

2009. február 8., vasárnap

Voices

Hang 1. Mit szeretnél? Nem tudom, eddig bármibe fogtam, mindent szerettem. Akkor bizonyosan megtalálod a helyedet. Hang 2. Látok valamit, ami elkezdődött. Nem vagy potyautas! Hang 3. Ezt se kellett volna mondanom, mert befolyásollak.
Hang 4. Nem mész enni? Hang 5. Ezt nem is mondtad! Ja, vagy úgy... Pedig már kezdtem örülni. Hang 6. Hálám jeléül kérhetsz tőlem egy puszit.
Hang 7. Rengeteg zokni azért magányos, mert elkallódott a párja a mosásban. Hang 8. Csak válassz, s az lesz, amit szeretnél! Hang 9. Szer = az ötödik elem. Hang 10. Addig maradhatsz, amíg úgy alakul az életed.
.

2009. február 3., kedd

Talárszezon, zsepiszüret


A talárszezon szebb a Kodályban, mint a sportos hodályban. A hátulütő a kevés ülcsik. Az se kifejezetten paparazzi látvány. Ez meg a hodály előnye. Na, meg a napsütés a mosolyhoz jobban illik, mint a havaseső és a náthafelhő. Azért ennyire nem kellett volna meghatódni, még ha fél év távlatából másként is hangzanak az ígéretes szavak.
.
Orrfújós zsepiszüret: későn, vagy korán érett, de most semmiképpen nem alkalmas. Egyszerűen nem engedek: ki van rúgva! Ha zajlik az élet, zéró tolerancia neki. Aztán meglátjuk mire jutok retardált hozzáállásommal, de nem hagyom, hogy holmi forgószél beterítse a naptáramat és a dátha kavarjon össze mindent.
.

2009. január 29., csütörtök

Mi a panasz ellentéte?

Merem állítani, hogy bárkinek a nyomorúságos életét megismerve, tudnék mondani legalább három érvet, amiért boldogságra lenne oka, miközben rákényszeríti a világra a folyamatos panaszait. Annyira érthetetlen számomra, hogy az emberek tíz válasza közül a mi újságra, jó, ha van egy, ami pozitív. Kilenc panaszból, ha hármon tud javítani a panaszkodó, legfeljebb egyért tesz. De aki legalább egyért tesz, már nem teljesen búval_aszott.
.
Ha elmodanám, kinek, miért szép az élete... sötét kontrasztként vetülne rám vissza, hogy ugyan miért jó nekem? De a korábbi módszereket alkalmazva, magamnak is mondanék vagy három okot.
.

2009. január 28., szerda

Egy csipetnyi szó

Szeretem! Amikor éreztetik velem, hogy nem vagyok semmirekellő, hogy jó, ha vagyok, s nem nézik tétlenül fogyatkozó optimizmusom hervadását, hanem egy csipetnyi szófordulattal belémvillantják:
a világ szép. (Ha mástól nem, tőlem.) Aztán előtte és utána éppolyan meghunyászkodva és álszerényen, mint szoktam, hessegetem a dicsérő szavakat: Á, semmiség.
.
Miközben tudom jól, hogy szavak nem váltanak meg világot.
Vagy mégis? Jaj, dehogy hiszek én ekkora horderejű sodrásban!
Csak hajtom, hajtom... nehogy belém jöjjön a mögöttem haladó.
Csak győzzek megállni a piros lámpásnál, a cseppet sem ártatlan
gyalogosok előtt.
.

2009. január 27., kedd

Valami feszít

Írhatnámok vizsgákról... de iskolás. Írhatnámok újlényegű régi magányosságokról... de mások is folyton erről írnak. Írhatnámok vigyázz az úton, mer' jövök... de nehogymár ne higgyem, hogy nem tanulom meg... Írhatnámok nyavalygások, mér' nem lettem mérnök... pedig csak ki kéne végre találni magamat.
.

2009. január 25., vasárnap

Végtelen nyugalom


Hazajött az Angliány, s vele családostul végigdagonyáztuk a kertet, ahol kövek alatt nyugszanak a kiváltságukat vesztett evilágiak. Mosolyogva néznek ránk a túloldalról, ahogy karöltve bóklászunk a vésett kövek között. Elfelejtünk dacosnak, makacsnak, haragosnak lenni, nyavalyogni a világ baján... Nem érezzük magunkat végesnek, mert e körben hisszük csak igazán: van remény, van kiút! Anélkül, hogy kimondanánk.

2009. január 15., csütörtök

Parányi tükörszilánk

Ha valamit alkotok, az én vagyok
és mégsem. Beleadom lelkem, szívem, így én vagyok.. de csak parányi részem, így mégsem.
Hány részre szakad, kinek mondjuk versei kötetszámra rúgnak?
Az alkotások legfeljebb tükörszilánkok. Ez is egy szilánkos mű, s aki csak innen ismer,
mit tudhat az?
.
Annibal Cannibals - 1x1

2009. január 12., hétfő

Halványabban ég?


Olyan sok az, ami most történik a világban. Igen félelmetes. Lehetne beszélni, mint szokás, de most tél van és csend és hó. Hallgat a szájukat jártató népségek apraja-nagyja, és legfeljebb vélemény nélkül közli a tényeket. A vélt tényeket, mert az nem járja, hogy egyik nap az okozat még fekete, de másnaptól fehér, miközben az okozó nem változtatott semmit.
.
Lehetne annyira optimistának lenni, hogy azt higgyük, tényleg a karácsony az oka, ill. hogy a szeretet lángja nálunk nem ég halványabban akkor sem, ha már elmúlt? Az egészből annyit látunk, amennyit a médiaszülők elmondanak a médiagyerekeknek: a Mikulás létezik, s most ő melegíti tőlünk délre a házakat.
.
Neoton Família - Ha elmúlik karácsony

2009. január 8., csütörtök

Pill


Egyéb elfoglaltságok miatt később folytatom...
Ami késik, nem múlik!

2009. január 2., péntek

Holtig tanul


Ideje, hogy elkezdjem, belemélyüljek és átrágjam magamat rajta, mint szürke ködfelhőn vagy sűrű hóesésen át a bátor sofőrök. Csúszik és jeges... Ez nem a jég dupla wiskyvel. Amiről beszélek az most talán az utolsó(előtti) vizsgaidőszak. Jaj, csak még egy fél évet! Mondták a kártyások is félórás egységekben, és lett az este tizenegyből hajnal három.
.
Én se tudhatom, meddig húzom-nyúzom ezt az antikoravénséges tanulási mizériát. Lehet, hogy inkább papnak kellett volna mennem, hisz azok holtig tanulnak, ha jók. Amúgy meg... nem is kell ehhez papnak, vagy egyáltalán beiskolázva lenni.
.