
2008. február 25., hétfő
Zsarnokság

2008. február 23., szombat
Precíz

2008. február 21., csütörtök
Halló

Azt hittem, minden fontos számot megismertettem a telómmal. Erre egy hétig magára hagyom, mikor igazán még meg sem ismertem, és két olyan szám is keresett, akit telókám nem ismert. Én sem. De egy hét után cikinek tartottam magyarázkodni, hogy ugyan miért nem hívtam vissza. És ahogy telik az idő a helyzet csak romlik. Végül dobtam 1-1 sms-t, de erre meg semmi reakció. Biztos már tárgytalan... de ha mégis fontos, talán újrahívnak. Talán egyszer megtudom, hogy kik voltak, vagy nem. Hívjak fel ismeretlen számokat, hogy valamikor, napokkal - lassan hetekkel - ezelőtt erről a számról kerestek? Ki az az elvetemült, aki a mai világban kibír egy bő hetet teló nélkül? Máskor nem keres senki. Legalábbis nem tűnik fel.
2008. február 20., szerda
Nagylevegő

2008. február 19., kedd
Cenzúra

Na, már itt is vírusokat küldözgetnek.. inkább töröltem a bejegyzést, nehogy rákattintson egy óvatlan olvasó. Még jó, hogy nem privát gépen ügyködtem. Mellesleg máskor is cenzúrázhatom a saját bejegyzéseimet, nem kell ahhoz vírusos link a megjegyzésbe. Kétféle ember olvassa a blogomat, aki írja is, meg aki csak olvassa. Én, aki írom, tudom, nekem mi tetszik, s ami nem tetszik, kitörölhetem. Az olvasó legfeljebb válogathat, de attól a nemtetsző bejegyzés még ottmarad.
Más. Tévúton járok. Valószínűleg még nem találtam meg a helyemet, ill. a helyes utat, mert hétről hétre ütnek be teljesen váratlan események. Félelmetes, de mindig van valami, ami miatt a dolgok mostanában nem mennek olyan simán, mint azelőtt. De mi előtt? Hol rontottam el, ha elrontottam, és hogy tehetném jóvá?
2008. február 16., szombat
Minden rendben?

Milyen könnyű mondani: bármi történjék is, az egészség az első, egyél sok gyümölcsöt, aludjál eleget és kerülj mindent, ami egészségtelen. Ennek a megszervezését bizonyos körülmények egyenesen lehetetlenné teszik, de mindent megteszek, hogy megpróbáljak megbírkózni a lehetetlennel. Olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogyse, de a "Minden rendben?" kérdésre akkor is "Minden rendben." a felelet, ha ezt a legnagyobb nehézségek árán érem el. A lényeg, hogy elérjem.. ezt csak magunknak köszönhetjük. Panaszáradatból van elég a világon.
Na, ebből most biztos nem lehet érteni semmit... ez van. Hatalmas többlet egyrészről, hatalmas hiány másrészről. Így van egyensúlyban a világ. Az élet szép!
2008. február 10., vasárnap
Csigavér

Talán van megoldás. Talán nem olyan nagyon kritikus a helyzet. Talán lenyugodtam. De nem akarom elkiabálni, hisz még nem történt semmi, csak nyugi. "Majd belejövök ebbe is, mint bármibe, amibe eddig belefogtam." - mondta egy személy, aki fontosabb számomra, mint hinném. Én mindenesetre azt gondolom, hogy újra meg kell tanulnom az orrommal kiszántani a földet, mert már lassan nem ér le. Hogy bennem van-e hiba, vagy amúgy is mindenkiben vibrál a feszültség, akár egy stroboszkóp... azt nem tudom. De az biztos, hogy egyszer hopp, máskor... és volt már annyi hopp, hogy nem csoda, ha kopp.
2008. február 8., péntek
Blöki
Képlékeny világban élünk. Kipányvázott életünkből menekülnénk, hogy aztán keressük meg a pontot, ahová ki voltunk kötve, mert azért ott mégiscsak biztonságban éreztük magunkat. Volt egy kutyám. Mindig elszökött, nem bírta a fogságot, de etetésre mindig hazajött. Csak kalandozni járt el. Igazi magyar kutya volt. Csak látszólag volt vad, amikor meg kellett volna küzdenie egy erősebb kutyával, alulmaradt és elvérzett. Az álmainak élt.

2008. február 6., szerda
Pity Dreamer

Ez vagyok én. De sebaj, majd jönnek a pofonok és szép lassan helyrerázódom. Azt gondolom, értem, hogy működik a világ, de kezelni azt már kevésbé tudom. És még mindig rengeteg apróság van, amiről sose hinném, hogy ezt is fontos tudni, aztán rájövök, hogy mindig is tudnom kellett volna.
2008. február 4., hétfő
Szerelemvonat

Itt az indulási idő, mégsem indulunk.. hol marad a füttyjel? Sebaj, legfeljebb kések egy kicsit. Addig is olvasok. Legalább több időm marad erre. De hány könyv kell ahhoz, hogy a végállomásig kitartson? Hisz hetek múlhatnak el és még mindig nem igaz, hogy "a vonat nem vár, elindult már..." A szerelemvonatból egyre többen szállnak ki, mert sztrájk van.
.
Mit akarnak elérni? Határozatlan időre beszüntetik a szeretetet. Addig nincs szerelem, míg minden ember rá nem talál a párjára. A kérés teljesíthetetlen, de a vonatok nem mozdulnak. Reménykednek, pedig tudjuk, hogy nincs az a csillagállás, ami összehozhatná a kérésüket. És mi van, ha tévedünk?
.
Demjén Ferenc - Szerelemvonat:
2008. február 2., szombat
Buborék

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)