Hiszti stop!

Áááá..vizsga júúúú.. 11-én. Láblógatás és naplopás felfüggesztve. Talán utoljára lubickolok a papírtengerben. Áh, azért tán csak mégsem! Igen, valóban lezárul egy szakasz az életemben, aztán kezdődik valami.. Na, nem mondom, hogy ej, ráérünk arra még... mert lassan olyan közel van hozzám, mint bilincs a viselőjéhez. Most nyavalygás helyett igyekszem megnyugodni, hogy vegyem már észre, mi a fenét csinálok rosszul!!

A kapkodásból értelmes dolgot még nem hoztam létre, viszont jól megrágva, tépelődve állítólag értékelhető tevékenységet is képes vagyok kiizzadni magamból. És ezt tényleg nem én mondtam, úgyhogy csak van benne valami.. Meg hát.. azért sem érdemes pánikolni, mert olyankor annyira elviselhetetlen tudok lenni, hogy az már nekem is fáj. Eredményhez meg úgysem vezet.

Mi vezet akkor mégis eredményhez? A türelem, a kitartás...., ha nem feltétlenül csak másokban vagy másoknak hiszek, de abban is, hogy én is képes vagyok valamire. Ha az idősebbeket nem csodálom annyira, hogy én erre sosem lennék képes, hanem belátom, hogy ők is voltak fiatalok, és ilyen idős korukban valószínűleg ugyanúgy boldog tudatlanságban szenvedtek, mint most én.

.

Mika - Relax, take it easy:
http://www.youtube.com/watch?v=Be6jlCuMvVQ