Az úgy kezdődött, hogy nagymamám nézte a tévét... pontosabban, hogy bekötötték neki a kábeltévét :-) A másik szál, hogy édsanyám megemlítette hajbaját. És elszántan el akart menni az Ormosba. Én meg nem akartam, hogy egyedül bolyongjon a betondzsungelben, megkértem, bolyongjunk együtt! Úgyhogy felkerekedtünk a felvételi utáni hajnalon. Úgy terveztük, hogy aznap késő este haza is érünk, de nem egészen így történt.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.
.
Nagy nehezen odaértünk, és elintéztük az elintéznivalót, azután kezdett lassulni a tempó, és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk azt, akinek a tévénézésével kezdődött az egész túra. Úgyhogy újabb 272km helyett már csak 162km-t vonatoztunk aznap.
.
Másnap újra felpörögtünk és az összes létező rokonság felkeresése mellett még egy bő órás shoppingolás is belefért mielőtt ebéd után hazaindultunk volna megtenni a röpke 127km-ünket, ahol részeg hajléktalanok, tomboló szurkolók és táborból hazatérő árvák kísértek minket. Szép az élet és színes!
.
Ormos Intézet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése