Tavaly óta sem nőttem bele a talárba, s a talárgyárosok sem találták fel a kisebbet. És akkor sem hiszem el, hogy túl kicsi lennék, ha már azt is átéltem valaha, hogy legelső iskolámba iratkozás környékén a boltosok adtak volna rám inkább pólyát, mint iskolaköpenyt. Azért attól már lényegesen nagyobb vagyok :)
.
Ha már összehasonlítás, akkor... egy éve sajnáltam, hogy a sok nyelvvizsgátlant is ki kellett várnom, s hogy miattuk nem lehet a szépséges vadiúj campusban az átvétel, hanem sportcsarnokban... Most a szép helyen volt, és csak a keményeknek volt lehetőségük rá! Mégis úgy érzem, az első ünnepélyesebb volt: első volt és rengeteg ismerős, akikkel éveken át... most ha voltak is, azoktól egy napszak választott el többnyire.
.
Igaz, hogy most mi voltunk a hab a tortán, s épp ezért is maradhattunk a végére, de a sarokba szorítva sokkal intenzívebb volt a morajlás, mint a szózat. A hivatalosan is építészeti világcsoda pedig működtette a folyékony légkondit, amit talán csak szoknunk kell... És ezt végképp nem fejtem ki itt, mert túl sok volt ahhoz képest már a panasz, hogy ez alapvetően egy csodálatos és megismételhetetlen nap volt, amit némi extra erőfeszítéssel, de együtt tölthettem olyan emberekkel, akik igenis nagyon fontosak nekem. Gratulálok! De tényleg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése