2009. augusztus 6., csütörtök

elsőSegély

Ezzel véget ért a reménytelenségi hullám. Próbálnék írni frappánsan, de még nem fogtam fel. Aludni kell rá talán egyet. Vagy többet. Persze nem lettem milliomos, vagy ilyesmi, csak a pangás szűnt meg létezni. Talán. Mint amikor várjuk, hogy essen, és megérkeznek az első esőcseppek. Látva a felhőt, azt gondoljuk, mindjárt szakadni fog. De erre mégsem vehetünk mérget.
.
A módszer talán az, hogy éles határt húzni a valóság és az elérhetetlen között. Elfogadni a körülményeket a változ(tat)ás reményében. Bízni. És ezt kitartóan ismételgetni. Nem mondogatni, hanem érezni és tenni. A szavakat gázkamrába zárni, ahol nő a nyomás. Vajon elhalnak a gondolatok, avagy robbanni fog? Nem kell reménykedni! Lesz még rosszabb.

Nincsenek megjegyzések: