2009. október 27., kedd

Feltűnök hirtelen...

Nem talán tűntem el, hanem egészen biztosan, hiszen lelkem megnyugodott, s néminemű hétköznapi zűrjeit van ki szívesen benyelje. Ehhez nem kell net, nem kell fröcskölnöm világba ihlettúltengéseimet. Elég azt célirányosan arra borítani, aki üdvözíti azokat.
.
Önzőség talán, s egyrészt érzem a háttérszomort, hogy egy egész világnak van elvonási tünete belőlem, de nem szórhatom széjjel a lisztet, ha van esély arra, hogy kenyér süljön belőle. Ha érzem, értelme van annak, hogy vagyok, mert kellek, energiáim lekötődtek, alakul a szerepem a marionettvilágban.
.
216 polcnak vagyok gondozója, mely elhagyatottan sínylődött érezvén, hogy szükségtelen. Nem tudta már azt se, könyvtár-e vagy lomtár. Én pedig gondosan rendbeszedem, s már készül a leltár, hogy használhassa, akinek kell, s mondhassák: te voltál!
.

Nincsenek megjegyzések: