2010. május 7., péntek

Földi 'n' dúlás


Úgy érzem, meg kell védenem magam. Ahogy gyűlnek a felhők, egyre valószínűbbnek tűnik az égszakadás, a földindulás. Tévelygő utamon - miközben igyekszem fedezékbe vonulni - kedves arcok mondogatják: jó úton járok, s a térkép, amit használok tökéletes. Jó, jó - gondoltam magamban -, de ahol ilyen viharok dúlnak, ki tudja, át kellene-e rajzolni azt a térképet minden sűrűn. Mert bár vannak leletek régről, amik bizonyítják: a történelem létezik, tapasztalataim mégis azt sugallják, minden út ledől, amin egyszer már jártam, ezért jaj nekem, ha eltévedek.
.
A távolból üvöltő hangokat hallok, melyeket néha közel húz a szél. Ilyenkor képtelenség eldönteni, hogy maga a szél üvölt, avagy megmentendő, esetleg elkárhozott lelkek. Ateisták üvöltenek talán, hogy nincs Isten, s menjek én is oda, fedezékbe? Vagy maga az Isten? Hiába, figyelek, agyalok, nem értem a szavuk.
.
Legyen már világosság! Süssön ki a nap az embernek fejében, kacagása ne gúnyból és áskálódásból fakadjon, hanem színtiszta boldogságból! Ezt kívánom.

.
Belmondó - Malacfarsang

Nincsenek megjegyzések: