Belelógatod óvatosan a lábadat a vízbe, majd visszarántod: ez hideg! Újra próbálkozol, még lassabban. Apránként teljesen elmerülsz. Már a hajad is vizes és nevetve hívogatod a többieket: gyertek ti is, egyáltalán nem hideg! S már kiszállni sem bírsz. Bárhogy is süssön a nap, te dideregsz egy szellőtől, ahogy elhagyod a vizet.
.Óvatoskodás... Mennyire vagy bizonyos abban, amiről győzködöd a másikat? Ki hiszi el előbb: akinek beszélsz, vagy ha rábólint, mondod te is: úgy legyen!
.
Mivel a külszerep hívebben látja mi passzol tehozzád, lelked úgy hasonlik, miként dédelgetik és pofozzák. Miben dicséreted s hasznosságod lészen, lelked üdvét abban lelhetéd. Legyen bár hangzatos a dúló vihar haragja, harangja rejti félelmét, míg csended a derűt.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése